148610. lajstromszámú szabadalom • Sokmegcsapoláső önindukciós tekercs

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.610. SZÁM 21. c. 68—72. OSZTÁLY — GO—710. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÄLMÄNY Sokmegcsapolású önindukciós tekercs Klement Gottwald Villamossági Gyár, Budapest Feltaláló: dr. Vájta Miklós gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. augusztus 11. Amint ismeretes, a zárlati áramok korlátozására használt fojtótekercsek általában vasmag nélkül készülnek abból a célból, hogy önindukciójuk a zárlati áramok tartományában ne legyen kisebb, mint a jóval kisebb üzemi áramok tartományában, azaz a fojtón keletkező feszültségesés lineáris (arányos) legyen a rajta áthaladó váltakozóáram erősségével. A szokásos üzemi célra használt ilyen (légmagos) fojtótekercsek általában fázisonként egyetlen, megcsapolás nélküli tekerccsel készülnek. Megcsapolásos tekercseket általában csak ott alkalmaznak, ahol a fojtótekercs által korlátozott zárlati áram nagyságát változtatni akarják, pl. zárlati kísérletek, próbák céljából. Az ilyen célra eddig használt fojtótekercseket általában két alapelv szerint szokták készíteni. Az egyik elv az, hogy a megcsapolás nélküli (üzemi) zárlatkorlátozó fojtótekercsekhez hasonló fojtótekercset készítenek, amelyen vagy megcsapolásokat alkalmaznak, vagy több rész-tekercsbői rakják össze, amelyeket egymással sorba kapcsolnak és az összekapcsolási pontokat — mint egy-egy megcsapolást —• kivezetik: e két változat elvben azonos, csak lényegtelen szerkezeti különbségek vannak köztük. Ennél a megoldásnál a három fázis-tekercs vagy egymás fölött van elhelyezve — esetleg egy egységként összeépítve —, vagy egymás mellett állnak. Az előbbi megoldás előnye a kis helyszükséglet és az elektromágneses erőhatásoknak mérsékelt távolságokra való kiterjedése, hátránya a nagyobb magasság és az önindukciónak a fázisok közötti kölcsönös indukció miatt a három fázisértékben elkerülhetetlenül bekövetkező aszimmetriája. A másik eddig használt megoldás fázisonként nem egyetlen megcsapolásos tekercset alkalmaz, hanem több egyforma, vagy különböző megcsapolás nélküli tekercset, amelyeket egymással különféle módon sorosan, vagy párhuzamosan, illetve a két mód kombináció jávai kapcsol össze. E megoldásnak az egyszerűbb gyártási eljáráson kívül az az előnye, hogy a szükségletnek megfelelően a nagyobb szuszceptanciájú (kisebb reaktanciájú, párhuzamos) kapcsolásokban nagyobb az áram-terhelhetősége is: hátránya viszont, hogy az egyes, fázisok az erőhatások miatt egymástól csak távol helyezhetők el, tehát, nagy a helyszükséglete, másfelől a soros-párhuzamos kapcsolások kombinációjával nagyon nehéz és költséges az önindukciónak olyan finom, fokozatokban történő változtatását megvalósítani, amely pl. zárlati próbák céljára egy jól felszerelt zárlati próbaállomáson kívánatos. Zárlati próbaállomásokban nagy súlyt helyeznek arra, hogy a zárlati áram finom fokozatokban, lehetőleg 5—10%-nál nem nagyobb lépésekben legyen szabályozható a fojtóterkercs segítségével. A finom fokozatokban való szabályozást az eddig ismert fenti két megoldással úgy valósítják meg, hogy legalább két fojtótekercs-rendszert alkalmaznak, amelyek közül az egyik durvább fokozatokban, a másik pedig egy ilyen durva foko zat határain belül finom fokozatokban változtatható reaktanciát képvisel. A két fojtótekercs-rendszert egymástól oly nagy távolságra helyezik el, hogy a közöttük levő kölcsönös indukció elhanyagolhatóan kis érték legyen. Ehhez természetesen kellő nagy helyiségekre van szükség. Nyilvánvaló, hogy ezzel az eljárással a fojtótekercs-reaktancia a legkisebb értéktől a legnagyobbig nem azonos (vagy közel azonos) százalékú lépésekkel, hanem azonos (vagy közel azonos) ohmértékű lépésekkel változtatható. Ebből következik, hogy az ilyen rendszerű sokmegcsapolásos fojtótekercsekkel a zárlati áram sem változtatható a legnagyobbtól a legkisebbig azonos százalékú-lépésekkel, hanem csak oly módon, hogy a nagy zárlati áramok tartományában a lépések túl nagyok (nem lehet finoman szabályozni), a kis zárlati áramok tartományában pedig a lépések túl kicsik (a szükségesnél feleslegesen finomabban lehet szabályozni).