148607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés egész számú frekveciaarány meghatározására impulzusalakú feszültségeknél

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.607. SZÁM 21. e. 1—13. OSZTÁLY — FU—183. ALAPSZÁM Eljárás és kapcsolási elrendezés egészszárnú frekvenciaarány meghatározására impulzus alakú feszültségeknél VEB Funkwerk Köpenick, Berlin-Köpenick, Német Demokratikus Köztársaság Feltaláló: Hüfíer Joachim mérnök, berlin-johannisthal-i lakos A bejelentés napja: 1958. január 31. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. április 3. A találmány egészszámú frekvenciaarány meghatározására szolgáló eljárásra és kapcsolási elrendezésre vonatkozik, pl. fázisban stabil frek'venciaosztóknál, melyek impulzus alakú feszült;ségekkel dolgoznak, mknellett egyidejűleg a két feszültség szinkrontutasának ellenőrzése önmagában ismert módon történik. Ily természetű mérések szükségességével kap': csolatban utalhatunk pl. televíziós adóknál a sor• és kép eltérítő impulzusok nyerésére közös ki; menőfreikvenciából frekvenciaosztók felhasználásával. Miután jó szinkr ónozás elérése céljából itt Sa frekvencia osztók szorosan vannak egymással .; csatolva, az egyes frekvenciaarányokat pontosan kell beállítani és ellenőrizni. | Szinusz alakú feszültségeknél a frekvenciaarány i meghatározása és a két feszültség szinkronfutásának ellenőrzése egyszerű módon egysugaras osz: cillográffal oly módon lehetséges, hogy ezen feszültségeket egy-egy eltérítőlemezpárra kapcsolják rá és a frekvenciaarány a katódsugárcső ernyőjére rajzolódó Lissajous-ábrából meghatározható. Ha nincsen szinkronfutás, úgy az ernyőn nem jelenik meg állandó alakú ábra. Impulzus alakú feszültségeknél ezzel szemben a frekvenciaarány ilyen meghatározása nem lehetséges, miután az ernyőre írt ábra túlzottan bonyolult. Ily esetekben kétsugaras oszcillográffal lehetne dolgozni. Egy kétsugaras-oszcillográf azonban többletköltséget jelent, miután a legtöbb oly készülék ós berendezés, melyekkel ilyen természetű méréseket végezni kell, már fel van szerelve egysugaras — de nem kétsugaras oszcillográffal. Ismeretes továbbá katódsugárcsövek képernyőjén az összehasonlítandó egyik frekvenciával körbefutó fényponttal kör alakú időtengelyt létrehozni, az összehasonlítandó másik frekvenciájú jeleket ezen időtengelyre transzponálni és a keletkezett képből megállapítani azt, hogy azon rezgés frekvenciája, amellyel az időtengely létrejött, az időtengelyre transzponált jelek frekvenciájával állandó frekvenciaviszonyban van-e vagy sem. Ezen kapcsolás alkalmazási lehetősége azonban igen korlátozott és nem is teszi lehetővé pontos következtetések levonását a frekvenciaarány nagyságát illetően. Kör alakú időtengellyel dolgozva lehetséges továbbá a két elíérítőlemezpár egyikére az egyes frekvenciaosztóktól, vagy — sokszorozóktól pl. a sor- vagy kép-frekvenciák létrehozása végett levezetett impulzusokat ráadni és oly módon méretezni, hogy az; impulzus amplitúdója annál kisebb legyen, minél nagyobb a frekvencia. Az ernyőn azután az elektronsugarat az; impulzus tartamára kör alakú pályájától sugárirányban eltérítik és ily módon különböző magasságú csúcsok állnak elő, amelyek magasságából a frekvenciaarányokra viszsza lehet következtetni. Mindkét említett eljárás azonban meglehetősen pontatlan, miután nagymértékben a megfigyelést végző személy megfigyelőképességétől függ. Pontos mérések céljaira, pl. nagyfrekvenciás technikában, alig alkalmasak. Találmányunkkal az eddigi eljárások és berendezések hátrányait kiküszöböljük. Találmányunk érteimében a frekvencia tekintetében összehasonlítandó két impulzus alakú feszültséget előbb meander alakú feszültséggé alakítjuk át és azt követőleg differenciáljuk. A kapott feszültségeket azután mindenkor egy egysugaras oszcillográf lemezpárjaira vezetjük. A képernyőre írt Lissajous ábrából azután az állandó frekvenciaarány meghatározható, míg a két impulzus alakú feszültség ki nem elégítő szinkronfutása, amely esetben a frekvenciaarány folyton változik, ismert módon, az ábra alakjának folytonos változásából felismerhető. Célszerűen a magasabb frekvenciája feszültség meanderhullámmá átalakított és differenciált impulzusait a katódsugárcső függőleges, míg a másik feszültség impulzusait annak' vízszintes lemezpár-