148602. lajstromszámú szabadalom • Gyorsmozgatású többpofás önközpontosító tokmány

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.602. SZÁM 49. a. 20—37. OSZTÁLY — FE—471. ALAPSZÁM Gyorsmozgatású többpofás önközpontosító tokmány ^ Feltaláló: Lazarovits István gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. október 15. Az önközpontosító tokmányokat az jellemzi, hogy a szorítópofák — amelyeiknek száma lehet 2, 3 vagy 4 —• a tokimány működtetésekor egy­idejűleg mozdulnak el a középpont felé, vagy a középponttól kifelé és ily módon a tokmányba befogott munkadarabot pontosan, körkörösen szo­rítják meg. A gyorsszorítású tokmányoknál a szorítópofák sugárirányú lökete rendszerint rövid, általában 10 mm nagyságrendű, viszont a pofák működteté­se gyors és gépi úton van megoldva. A működte­tés úgy történik, hogy a tokmány belsejében és ennek meghosszabbításaként az eszterga főorsó­jának furatában egy rudazat mozdul el tengely­irányban és ez a tengelyirányú elmozdulás kü­lönféle áttételi szerkezetekkel a pofákra van rá­vezetve, amelyek sugárirányban mozdulnak el. Az áttételi szerkezet lehet szögemelős vagy lejtős. A szögemelős szer-kezetek hátránya, hogy a szög­emelő rugalmas alakváltozása, valamint a forgó­csapoknál fellépő kot7/ogás a tokmánypofák el­mozdulására kihatással van, továbbá bármilyen is a szögemelő kiképzése, az emelő támadási pont­jainál az erőátadás vonaknenti felfekvés formá­jában történik, ami az alkatrészek erős kopását okozza és így bizonyos idő elteltével a tokmány pontossága nem lesz kielégítő. Kedvezőbb megol­dásúak a lejtős áttételezésű szerkezetek, mert itt az erőátadás már felületmenti felfekvés formájá­ban történik. Az eddigi kiviteleknél azonban a lejtő felülete általában kicsi, és ez a felület szi­lárdságtani okokból lényegesen nem is növelhető. Ennek következtében az egymással érintkező lej­tős felületek kopása a nagy felületi terhelés alatt létrejövő súrlódás miatt hamar bekövetkezik, ami a tofamány működését ugyancsak rövid időn belül lerontja. A bejelentés tárgyát képező szerkezet célja, hogy a lejtős áttételezés kedvező tulajdonságait felhasználva, az eddig ismert lejtőszorítású tok­mányok élettartamát 5—10-szeresen múlja felül. Ezt az eredményt az ismertetett szerkezet azáltal éri el, hogy a lejtős felületek átrendezésével e felületek az eddigi kivitelekkel szemben 5—10-szeresre növelhetők, a szilárdságtani követelmé­nyek túllépése nélkül. Ennek következtében a fe­lületi terhelés 5—10-iSzeresen lecsökken és a súr­lódás okozta kopás ennek megfelelően 5—10-sze­resen kisebb lesz. A bejelentés tárjgyát képező szerkezet mellékelt rajza a szabadalmaztatni kívánt szerkezeti elv egy példaképpen kivitelezett alakját tünteti fel. A rajz hárompofás toikmányt ábrázol, a szerkezeti elv azonban egyaránt alkalmazható két, illetve négy pofás tokmányoknál. Az 1. ábra tengelyirá­nyú metszet a 2. ábrán látható B—B vonal men­tén. A 2. ábra A—A metsző síkja az 1. ábrán van berajzolva. A tokmány működtetése az 1 rudazattal tör­ténik, amely a főorsó furatában tengelyirányban előre-hátra elmozdítható. A rúd végére helytálló­an rögzítve van a kívül hengeres, belül kúpos férőhellyel ellátott 2 behúzótárcsa, amelybe a tokmánypofák számával azonos számú és a teljes körkerületre egyenlő szögosztásban elhelyezett párhuzamosfalú hornyok vannak készítve. Ezek­ben a hornyokban vannak szorosan illesztve a 3 működtető körmök, melyeket az ugyancsak szo­rosan illesztett 4 csapszegek rögzítenek a 2 be­húzótárcsához. A 3 működtető köröm két párhu­zamos, lejtős síkfelülettel ellátott nyúlványa az 5 alappofa hasonló kiképzésű ellenidomába nyúlik be. Az 5 alappofa a tokmányoknál általánosan alkalmazott, az 1. ábrán szaggatottan ábrázolt su­gárirányú vezetékekben csak sugárirányban tud elmozdulni. Az 1. ábrán látható, hogy az 1 ruda­zatnak az ábra szerinti balra húzásakor a balra elmozduló működtető köröm a lejtős áttételezés következtében az alappofát sugárirányban befe­lé mozdítja el. A 8 szorítópofa mereven van rög­zítve az 5 alappofa recézett felületén, a „T" ke­resztmetszetű 6 papucs és a 7 belső kulcsnyílású csavarok segítségével. Amikor mindhárom szorító­pofa hozzáér a megfogandó munkadarabhoz, ak­kor létrejön a szorítóerő, amely a lejtős áttétele­zés lejtőszögétől függően az 1 rudazatra ható mű­ködtető erő többszöröse lehet. A munkadarab el­eresztése a rudazatnak az 1. ábra szerinti jobbra való elmozdításával történik; ekkor a működtető köröm külső lejtős felülete az alappofát kifelé mozdítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom