148602. lajstromszámú szabadalom • Gyorsmozgatású többpofás önközpontosító tokmány

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.602. SZÁM 49. a. 20—37. OSZTÁLY — FE—471. ALAPSZÁM Gyorsmozgatású többpofás önközpontosító tokmány ^ Feltaláló: Lazarovits István gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. október 15. Az önközpontosító tokmányokat az jellemzi, hogy a szorítópofák — amelyeiknek száma lehet 2, 3 vagy 4 —• a tokimány működtetésekor egyidejűleg mozdulnak el a középpont felé, vagy a középponttól kifelé és ily módon a tokmányba befogott munkadarabot pontosan, körkörösen szorítják meg. A gyorsszorítású tokmányoknál a szorítópofák sugárirányú lökete rendszerint rövid, általában 10 mm nagyságrendű, viszont a pofák működtetése gyors és gépi úton van megoldva. A működtetés úgy történik, hogy a tokmány belsejében és ennek meghosszabbításaként az eszterga főorsójának furatában egy rudazat mozdul el tengelyirányban és ez a tengelyirányú elmozdulás különféle áttételi szerkezetekkel a pofákra van rávezetve, amelyek sugárirányban mozdulnak el. Az áttételi szerkezet lehet szögemelős vagy lejtős. A szögemelős szer-kezetek hátránya, hogy a szögemelő rugalmas alakváltozása, valamint a forgócsapoknál fellépő kot7/ogás a tokmánypofák elmozdulására kihatással van, továbbá bármilyen is a szögemelő kiképzése, az emelő támadási pontjainál az erőátadás vonaknenti felfekvés formájában történik, ami az alkatrészek erős kopását okozza és így bizonyos idő elteltével a tokmány pontossága nem lesz kielégítő. Kedvezőbb megoldásúak a lejtős áttételezésű szerkezetek, mert itt az erőátadás már felületmenti felfekvés formájában történik. Az eddigi kiviteleknél azonban a lejtő felülete általában kicsi, és ez a felület szilárdságtani okokból lényegesen nem is növelhető. Ennek következtében az egymással érintkező lejtős felületek kopása a nagy felületi terhelés alatt létrejövő súrlódás miatt hamar bekövetkezik, ami a tofamány működését ugyancsak rövid időn belül lerontja. A bejelentés tárgyát képező szerkezet célja, hogy a lejtős áttételezés kedvező tulajdonságait felhasználva, az eddig ismert lejtőszorítású tokmányok élettartamát 5—10-szeresen múlja felül. Ezt az eredményt az ismertetett szerkezet azáltal éri el, hogy a lejtős felületek átrendezésével e felületek az eddigi kivitelekkel szemben 5—10-szeresre növelhetők, a szilárdságtani követelmények túllépése nélkül. Ennek következtében a felületi terhelés 5—10-iSzeresen lecsökken és a súrlódás okozta kopás ennek megfelelően 5—10-szeresen kisebb lesz. A bejelentés tárjgyát képező szerkezet mellékelt rajza a szabadalmaztatni kívánt szerkezeti elv egy példaképpen kivitelezett alakját tünteti fel. A rajz hárompofás toikmányt ábrázol, a szerkezeti elv azonban egyaránt alkalmazható két, illetve négy pofás tokmányoknál. Az 1. ábra tengelyirányú metszet a 2. ábrán látható B—B vonal mentén. A 2. ábra A—A metsző síkja az 1. ábrán van berajzolva. A tokmány működtetése az 1 rudazattal történik, amely a főorsó furatában tengelyirányban előre-hátra elmozdítható. A rúd végére helytállóan rögzítve van a kívül hengeres, belül kúpos férőhellyel ellátott 2 behúzótárcsa, amelybe a tokmánypofák számával azonos számú és a teljes körkerületre egyenlő szögosztásban elhelyezett párhuzamosfalú hornyok vannak készítve. Ezekben a hornyokban vannak szorosan illesztve a 3 működtető körmök, melyeket az ugyancsak szorosan illesztett 4 csapszegek rögzítenek a 2 behúzótárcsához. A 3 működtető köröm két párhuzamos, lejtős síkfelülettel ellátott nyúlványa az 5 alappofa hasonló kiképzésű ellenidomába nyúlik be. Az 5 alappofa a tokmányoknál általánosan alkalmazott, az 1. ábrán szaggatottan ábrázolt sugárirányú vezetékekben csak sugárirányban tud elmozdulni. Az 1. ábrán látható, hogy az 1 rudazatnak az ábra szerinti balra húzásakor a balra elmozduló működtető köröm a lejtős áttételezés következtében az alappofát sugárirányban befelé mozdítja el. A 8 szorítópofa mereven van rögzítve az 5 alappofa recézett felületén, a „T" keresztmetszetű 6 papucs és a 7 belső kulcsnyílású csavarok segítségével. Amikor mindhárom szorítópofa hozzáér a megfogandó munkadarabhoz, akkor létrejön a szorítóerő, amely a lejtős áttételezés lejtőszögétől függően az 1 rudazatra ható működtető erő többszöröse lehet. A munkadarab eleresztése a rudazatnak az 1. ábra szerinti jobbra való elmozdításával történik; ekkor a működtető köröm külső lejtős felülete az alappofát kifelé mozdítja.