148590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajtartalmú növényi anyagok és termékek feldolgozására
2 148.590 mindig jelenlevő mikroorganizmusok anyaglebontó, illetve szárazanyag csökkentő hatását, mint veszteséget, a minimálisra csökkentsék. Az enzimtevékenység értékállomány pusztító hatása csak növekszik a magok hajalása után, de még inkább fokozódik az aprítással, vagyis a fajlagos felület nagymértékű növekedése után. Mivel az enzimtevékenység főleg olyan anyagokat érint elsősorban, amelyek fizikailag a mikroorganizmusok számára a legkedvezőbb állapotúak (tehát folyadékok), azonkívül a mikroorganizmusak részéről a legkisebb befektetett energiával bonthatók el, mert nem stabil vagy összetett vegyületek (tehát ismét a heterogén folyadék fázisú alkotók), így a legnagyobb veszteség az enzimtevékenység révén éppen azokat az anyagokat éri, amiket sajtolás révén a növényi maghúsból, esetleg egyéb növényi részekből (pl. cukorrépa, cukornád, különböző gyümölcshúsok stb.) kinyerni akarunk. A találmány mindezeken a hátrányokon úgy kíván segíteni, hogy az előbbiekben főbb vonásokban ismertetett eddigi gyártási eljárások helyett, a növényi anyagokban mindig jelenlevő vagy megfelelő arányban ill. összetételben hozzáadott víz nagy dielektromos állandóját (= 81 víznél) használja fel, a növényi anyagok 100 méternél rövidebb hullámhosszú elektromos térben való kezelésére, olyan hullámhossz, olyan hőmérséklet, illetve annyi ideig tartó kezelés révén, aminek folytán a növényi anyag azon részében és olyan effektussal, továbbá minden eddigi eljárásnál egyenletesebben koncentrálja az elektromos tér energiáját, annak megfelelően amilyen célt akarunk elérni. A találmány szerinti eljárás alkalmazási módozatait az alábbiakban ismertetjük. Hajalás. Mivel a frissen szedeti növényi anyagoknál íev 5 kú'önbö/ő rmgoknál is. nagyobb a nedvessér >tc" r 'i-, >lí>m a későbbi tárolásnál beálló nedvedéül'rM ímhoz képest ós a növényzet élelműködAsi r~, ly>nv"lában a s^edé'-spl azi a folyamat'."1 s'^M"* j:/ik meg, amikor a növénvzet szállítja a nedveiségfn'-taimat az elnárolgó felületek felé. t"liát a szedés mán — á;n>rnolil<ní, ami'ü a nn\vii\i anyin'ti; i (mn, "ban') a nedvesség teljes liipm -Tlítődúse mpg P.'in t-nrténi és megkezdődik p' o v ,'"i-.(iv'',w'-, r>'', 'jl'nii csökk-n'' 1 -" - olvan állQ ;)o1 kövctkr'ik be. ho"v a hé"" tok stb nedvesség tirtrdma relatív a legnagyobb (kn. 75"/o-a az egész nedvességtartalomnak). Ha a növényi anyagot ebben az állapotban — amely állapot a szedés után elég sokáig tart — nagyfrekvenciás villamos erőtérben kezeljük, akkor a legnagyobb energia koncentrációt éppen a' héjban, tokban stb. érjük el. A megfelelő hullámhossz melletti kezeléssel néhány perc alatt, (esetleg egy perc alatt is), olyan termikus behatást létesítünk a legnagyobb nedvességtartalmú külső részben, hogy ezáltal robbanásszerű gőzfejlődést idézünk elő, minek következtében a kapillárisokban levő gőz, szétrobbantja a héjat, elsősorban annak varratos részén. A héjban, ill. tokban stb. belül fejlesztett gőznyomással, olyan belső feszültséget hozunk létre, —• amit a hirtelen beálló dilatációs feszültségek még fokoznak is — hogy a héjtok stb. megreped, felszakad, anélkül, hogy szükség volna a maghúsra történő ráfeszülésre. Az eljárás termikus hatása folytán esetleg ráfeszülő héjak, tokok, stb. szintén az előbbiek szerint válnak le (pl. szójabab). Olyan növényi anyagoknál, pl. napraforgó magnál, ahol a külső héj alatti belső 'hártyák a legnagyobb nedvességtartalmúak, az eljárással hirtelen fejlesztett gőzök megtöltik a maghús és a héj közötti teret és ennek eredményeként robbanásszerűen lehasítják a külső héjat. A hajalás ezen módjánál, ha nagyobb és gyorsabb hatásokat kívánunk elérni, akkor a növény, vagy mag külső felületét (héját, tokját stb.) a szükséges mértékben nedvesítéssel, illetve áztatáseal előkezeljük. A dielektromos hajalást lehet olyan mértékben is végezni, amikor a külső héjat, tokot stb. csak annyira lazítjuk fel az ismertetett módon, hogy az anyag még tárolható, illetve raktározható legyen, héjjal, tokkal stb. együtt. Pl. az ilyen magot azután a szokásos hajaló gépeken igen kis energiával, vagy a meglevő gépnél iaz eddigieknél sokkal nagyobb teljesítménnyel lehet hajalni. A nagyfrekvenciás eljárás alkalmazásával el lehet érni a teljes (100%-os) kihajalást, szemben a jelenlegi maximálisan 85%-ot elérő kihajalással. Tárolás. A korábbiakban említett enzimaktivitás bénítást, ill. annak teljes kiküszöbölési műveletét célszerű összekapcsolni a találmány szerinti nagyfrekvenciás hajalást végző dielektromos kezelés legutóbbi formájával. A hajalást előkészítő és jelentősen megkönnyítő, ill. tökéletesítő nagyfrekvenciás kezeléssel egybekapcsolt enzimaktivitás-csökkentéssel, vagy teljes bénítással, szükségszerűen a növényi anyag pl. mag, nedvességtartalmának csökkentését is elvégezhetjük. Ez azt jelenti tehát, hogy ennek elvégzése után a tárolás alatt az anyagot nem kell kezelni, forgatni, átszellőztetni stb., mert jelentősen vagy teljesen megnőtt a tárolási biztonsága, ezért az anyag kis építési és fenntartási költséggel dolgozó silóraktárakban tárolható, a jelenlegi padlásszérűs raktárak helyett. A hajalást, illetve tárolási biztonságot elősegítő nagyfrekvenciás kezelést lehet úgy is végezni ill. irányítani, hogy mindjárt beállítsuk a tárolási légszáraz állapotot, illetve nedvesség-egyensúly állapotot, esetleg az alá is mehetünk. Sajtolás. A leírt eljárások alkalmazásával héjától, tokjaitól stb. megtisztított maghúsból most már lehetővé válik a folyékony alkotónak pl. olajnak a kisajtolása. Mivel a maghús is tartalmazza a nagy dielektromos állandójú komponenst a vizet, ill. különböző összetételű vizes oldatokat, míg pl. a kisajtolandó olaj sokkal kisebb dielektromos állandóval rendelkezik (a különböző növényi olajoknál az = 2,5—3,0, szemben a víz = 80-as értékével), ebből kifolyólag a dielektromos állandók ilyen nagymértékű különbsége lehetővé teszi, hogy a nagyfrekvenciás erőtér alkalmazásával sokkal nagyobb energiákat keletkeztessünk a sejtfalban levő vízben — első sorban hőenergia formájában — mint a sejtfalak által határolt sejtekben levő olaj tartalomban. Ezáltal a sejtfal víztartalmát hirtelen gőzzé alakítjuk át és a fejlesztett gőz feszültségével nemcsak a sejtfalakat szakítjuk fel, hanem túlnyomása révén a sejtfalak által határolt terekből az olaj kiszorítását is elősegítjük. Mivel a nagyfrekvenciás ke-
