148575. lajstromszámú szabadalom • Forgattyúház belsőégésű motorok részére
Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.575. SZÁM 46. c1 . OSZTÁLY - SchE-98. ALAPSZÁM Forgattyúház belsőégésű motorok részére VEB Schwermaschinenbau „Karl Liebknecht" Magdeburg cég, Magdeburg (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Rost Hans mérnök és Standhardt Hans mérnök, Magdeburg, Német Demokratikus Köztársaság A bejelentés napja: 1960. február 5. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1959. július 27. A találmány tárgya belsőégésű motorok forgattyúházának a forgattyútengely csapágyazása tekintetében való kiképzése különösen arra az esetre, ha a forgattyútengely csúszócsapágyakban van ágyazva és vonórudak kerülnek alkalmazásra. Ismeretes az a megoldás, amelynél belsőégésű motorok forgattyú tengely ét1 a forgattyúházhoz csavarokkal odaerősített alaplemezben csúszócsapágyosészék útján csapagyazzák. Ebben az esetben olyan csapágyfedéllel zárják le a csapágyát, amelyet húzó vagy nyomó csavarok, esetleg még más gépelemek is rögzítik helyzetében. Ismeretes továbbá olyan csapágyazási mód is, amelynél a holtjáték kiküszöbölése érdekében a csapágy utánállítható, de kiképezhető állíthatóság nélküli kivitelben. A forgattyútengelynek az alaplemezben való ilyesféle csapágyazása azzal a hátránnyal jár, hogy kivitelezésben igen nehéz ill. drága, technológiailag nehezen kezelhető megoldást eredményez, A csapágyfedél-csavarok hatására és az alaplemez és a forgattyútengely megfeszítésének folyományaképp igen könnyen kis alakváltozások (elhúzódások) lépnek fel, amelyek kérdésessé teszik a csapágykivitel pontosságát, vagyis a furat pontos köralakját, valamint valamennyi furat vonalbaállítását. A csapágycsészék megkívánt cserélhetőségének biztosítása érdekében azonkívül azt is meg kell kívánni, hogy a csapágyházban a csapágyak felett nagy nyílások legyenek. Ez a feltétele annak, kicserélésekor a motor szétszedése nélkül le lehessen emelni a csapágyfedeleket. Ezek a nyílások azonban tapasztalat szerint nagymértékben csökkentik a forgattyúház szilárdságát és merevségét. Olyan motoroknál, amelyeknél fontos a motor súlyának csökkentése, gyakran alkalmaznak az alaplemez helyettesítéseképp külön csapágyhidakat minden csapágy számára, amely hidakat vonórudak és csavarok kötik össze szilárdan a forgatytyúházzal. A csapágyazás kivitele tekintetében ennél a megoldásnál sincs lényegesebb eltérés az előbb említettekhez képest és ugyanazok a hátrányok is jellemzik mint azokat. Ennél a kivitelnél azonkívül igen kellemetlen következményeket von maga után a csapágy kiszerelhetősége érdekében alkalmazott forgattyúház-gyengítés, mert ennél a megoldásnál hiányzik az alaplemez, ami egyébként hathatósan erősíti az összekötést. Végül ismeretes még egy megoldás, amelynél a forgattyútengely közvetlenül a forgattyúházban, csúszócsapág7/akban van ágyazva és amelynél a csapágyfedelet csavarok vagy más hasonló szerkezetek erősítik a forgattyúházhoz. Ennél nem gyengítik meg ugyan nyílások a forgattyúházat, azonban az eddig szokásos/ kiviteli megoldásokkal szemben a csapágyfedelet leerősítő csavarokhoz nem lehet hozzáférni illetőleg csak jelentős szerkezeti elemek leszerelése után és így lehet a csavarokat meghúzni vagy lazítani. Ezt a csapágyazási módszert fenti oknál fogva leginkább csak gépjármű-motoroknál alkalmazzák, minthogy ezeknél a motoroknál az • olajteknő leszerelésével a csapágyakat kiszerelés céljából szabaddá lehet tenni. Hajók meghajtására szolgáló belsőégésű motoroknál, stacioner létesítményeknél és a legtöbb olyan megoldásnál, amelynél a motorhoz alulról nem lehet hozzáférni, a csapágycsészék kiépítéséhez a motort le kell emelni alapjáról az esetben, ha a forgattyútengely a megszokott módon a forgattyúházban van ágyazva. A forgattyútengelynek a forgattyúházban való közvetlen csapágyazása csak kisebb, kevésbé jelentős helyeken felhasználásra kerülő motoroknál honosodott meg, minthogy ezeknél nem kellett okvetlen eleget tenni annak a követelménynek, hogy a csapágycsere egyszerű módszerrel legyen végrehajtható.
