148551. lajstromszámú szabadalom • Nagylöketű wobbulátor, főleg televíziós és ultrarövidhullámú célra

2 148.551 jel leválasztó szervet is alkalmazunk, amelyhez valamely ismert markerozó készülék csatlakoztatható. A találmány szerinti wobbulátor egy kiviteli alakját a mellékelt rajzok - alapján részletesebben ismertetjük. Az 1. ábra a wobbulátor példakénti kivitelének kapcsolási rajza, a 2. ábra a wobbulátorhoz csatlakozó, erősítővel ellátott katódsugárcső kapcsolásának egy példakénti vázlata, a 3. ábra a wobbulátor blokksémáját mutatja, míg a 4. ábra a fázistolólánc által előállított négyszög alakú kapuimpulzusokat ábrázolja. Amint a blokksémából (3. ábra) látható, a wobbulátor a következő főegységekből áll: 125 tápegységből, amely az egész berendezés áram és feszültség ellátását végzi az 50 Hz frekvenciájú hálózatról, 126 a fázistoló és impulzusformáló egység, 127 egy vagy több segédoszcillátort tartalmazó egység, 128 a keverőfokozat, 129 a wobbulált főoszcillátor, 130 a nagyfrekvenciás osztó, 131 marker-jel leválasztót jelöl, 132 az oszcilloszkóp függőleges erősítője, 133 maga az oszcilloszkóp vagy oszcillográf, végül 134 a detektoregység, amely a függőleges erősítendő jelet szolgáltatja. Amint az 1. ábrából látható, példakénti kivitelünknél főoszicillátorként 1 elektroncső szolgál — példánkban célszerűen EF 80 csövet alkalmaztunk, — amelynek katódja és anódja 136 tápvonalcsonkkal van összekötve, katódja 4 induktivitáson keresztül egyenáramúlag földre van kötve és ugyancsak a katódhoz van kötve Gj vezérlőrácsa is. Ga és G3 rácsai 2 fojtótekercsen, 3 átvezető kondenzátoron keresztül 44 lökőtranszformátor közbeiktatásával 79 szabályozható huzalpotenciométerrel szabályozható egyenfeszültséget kapnak. A G2, G3 rácsokon levő pozitív feszültség következtében 1 cső rezegni fog és ezen rezgésnek frekvenciája csak a G2, G3 rácsokra adott egyenfeszültség nagyságától függ. Példánk esetében ily módon az 1 cső középfrekvenciája 250—300 MHz-ig változtatható 79 potenciométerrel. Erre a feszültségre szuperponálódik 44 lökőtranszformátoron keresztül hálózati szinuszos feszültség, amely a wobbulálást idézi elő, a hálózati frekvencia ütemében változtatva a G2, G3 rácsok pozitív feszültségét. A wobbulálás sávszélessége a szuperponált szinuszos feszültség nagyságától' függ és példánkban 0,2 V nagyságú szinuszfeszültségnél kb. 100 kHz, míg 60 V feszültség esetén kb. 50 MHz nagyságú. A szinuszos Wobbulálófeszültség nagyságának változtatását 44 lökőtranszformátor 45 átkapcsoló karjának állításával végezzük. Ily módon fékezőterű oszcillátort állítottunk elő, amelynek egyrészt közepes frekvenciájú — 7ff potenciométerrel — másrészt wobbulált sávszélessége •— 45 karral — szabályozható. Az említett, mintegy 50 MHz-es lökettartományban a frekvenciaváltozás a feszültséggel gyakorlatilag lineáris és ez biztosíték arra, hogy a vizsgálandó áramkörről kapott kép az átviteli karakterisztikának ténylegesen megfelel. A tápfeszültség 1—2%-os stabilitásával a frekvenciastabilitás is kb. 1—2%-on belül tartható. Az így kapott wobbulált nagyfrekvenciás jelet 128 diódás keverőbe (3. ábra) juttatjuk. Hogy megfelelő kívánt középfrekvenciát kapjunk, J27 segédoszcillátort alkalmazzuk, amely kapcsolási rajzunkon visszacsatolt Colpits oszcillátorként van felépítve és 12 csövet — amely esetünkben például ECC 85 lehet — alkalmazzuk. Példánkban két oszcillátorkört ábrázoltunk, de szükség esetén __ természetesen több oszcillátor és más típusú kapcsolásban is alkalmazható. Példánkban 9 és 18 az oszcillátorok rezgőköri tekercsei és a keveréshez szükséges nagyfrekvenciás feszültséget 135 csatoló kondenzátoron keresztül 13 ellenállás kapcsairól juttatjuk 6 keverő diódára. A főoszcillátor és segédoszcillátor jeleinek keverésével a kívánt vizsgált sávnak megfelelő frekvenciasávot állítjuk elő, amelyet a mellette még előálló frekvenciasávok közül a vizsgált átviteli , tag választ ki. Előáll ugyanis egyrészt az összeg-, másrészt a különbség-frekvencia és ezeket a nagyfrekvenciás osztón keresztül, amelynek feladatát 7 nagyfrekvenciás potenciométer látja el, 144 kapcsokon a vizsgálandó áramkörbe juttatjuk. A vizsgálandó áramkör a neki megfelelő frekvenciát a jelkeverékből kiszűri. A kikevert nagyfrekvenciás jelet egyidejűleg markerozási célokra a keverőböl 5 leválasztó ellenálláson keresztül 143 kivezető hüvelypárra juttatjuk. A szűrő a nem kívánatos jeleket csillapítja és az osztatlan maximális jelet szükség szerint leosztja. Markerozóként 143 hüvelypárra valamely ismert markerozó berendezés csatlakoztatható. A vizsgálandó átvivőtagot 144 és 151 hüvelypárok közé csatlakoztatjuk. Az oszcilloszkóp függőleges kiterítését vezérlő jelet 149 detektor segítségével állítjuk elő és 142 kisfrekvenciás kimeneten csatlakoztatjuk az oszcilloszkóphoz. Maga az oszcilloszkóp fokozat (2. ábra) példánkban 3 főrészből áll és ismert megoldású. Ezek a főrészek: az oszcilloszkóp-cső a hozzátartozó áramkörökkel, a függőleges erősítő, valamint a koaxiális kábel végére szerelt osztófej. Az oszcilloszkópcső kitérítő fokozataival és szabályozó áramköreivel együtt van felépítve. A vízszintes kitérítést 124 potenciométerrel szabályozható táplálása hálózati szinuszos feszültséggel történik. A függőleges kitérítést háromfokozatú impulzuserősítő megfelelő szintre emeli. Az erősítés nagyságát • 38 potenciométerrel szabályozhatjuk (1. ábra). Mint már említettük, az oszcilloszkóp vízszintes kitérését a lökőfeszültséggel fázisban levő szinuszos hálózati feszültséggel vezéreljük. Természetesen az így nyert átviteli görbét a kétirányú frekvenciamoduláció miatt a 112 katódsugárcső kétszer rajzolja fel. Számunkra az átvitel kiértékelése céljából előnyös, ha az egyik irányú löket alatt a függőleges kitérítést szüneteltetjük és ezáltal a 0 nívójú tengelyt magával a katódsugárral állítjuk elő. Ezt azáltal érjük el, hogy a bejövő szinuszos feszültséget (lásd 4. ábra 152) 40, 41, 42, 43 csatoló elemekkel (1. ábra) 90°-kal eltoljuk és így 153 cosinus-feszültség lefolyást kapjuk (4. ábra). Az így 90°-kal eltolt feszültséget 31 cső ,(1. ábra) és 26 klondemzátoron keresztül csatlakozó 24 cső segítségével négyszög alakú 154 feszültséggé formáljuk (4. ábra). Az így nyert négyszög alakú hullám-