148520. lajstromszámú szabadalom • Szintező műszer

Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.520. SZÁM 42. c. 5-9. OSZTÁLY — MA—891. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Szintező műszer Magyar Optikai Művek, Budapest Feltaláló: dr. Vincze Vilmos oki. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. augusztus 29. Az eddig ismert műszerekkel végzett szintézisnél a méréshez szükséges képzeletbeli vízszintes síkot érzékeny libellával ellátott távcsővel, ennek vízszintes szála segítségével állítják elő. Szabatos mérésnél a mérést úgy kell végezni, hogy a bemérendő két pont összekötő vonalának felező pontjára állva a távcsővel előbb az egyik, majd a másik pontban felállított szintező lécet irányítjuk be, és a lécek beosztásán leolvasásokat végzünk. A találmány szerinti szintező műszer ennek a feladatnak könnyebb, gyorsabb és szabatosabb megoldását teszi lehetővé. A műszernek két tárgylencséje van és prizma vagy tükör rendszer segítségével, egy vagy két szemlencsével egyszerre mindkét lécet szemlélhetjük, és így a két leolvasás a távcső .forgatása nélkül egyszerre, a magasságkülönbség leolvasásával történhet. így tulajdonképpen nincs is szükség szintező szálra. Az ábrák a találmány két példaképpen! kiviteli alakját mutatják vázlatosan. Az 1. ábra olyan megoldás vízszintes metszete, melynél az egyik objektívről jövő fénysugarak egyszer, a másikról jövők kétszer vannak tükröző felületen oldalirányúan eltérítve. A 2. ábra azon megoldás vízszintes metszete, amelynél az egyik sugárnyaláb kétszer, a másik háromszor szenved oldalirányban eltérítést. A találmány lényege két egymás meghosszabbításába helyezett, ellentétesen irányított objektív rendszer, melynek képalkotó sugárnyalábjai azonban egy szemlencsével működnek együtt. így a szemlencsével mindkét irányvonalba eső kép azaz mindkét beosztásos léc egyszerre szemlélhető. A két léc képe célszerűen szorosan egymás mellé hozandó akár túlfedéssel is. Ha azonban a műszer nem áll pontosan a léceket összekötő egyenesben, ez nehézségekbe ütközne, mert a két léc képe között hézag maradna. A találmány szerint ezt azzal küszöböljük ki, hogy az egyik tárgylencse sugárényalábját oldalirányban eggyel többször eltérítve juttatjuk a szemlencsébe. Ekkor a műszer forgatásakor a lécek képei egymással ellentétesen mozognak, és fedésbe hozhatók. A műszer függőleges tengely körül forgatható, érzékeny libellával felszerelt vízszintes csőből, ennek végén elrendezett 2, 3 tárgylencse-rendszerekből és, az 1 cső középrészére elhelyezett 4 szemlencséből, illetve szemlencse rendszerből áll. Ugyancsak az 1 cső középső részében vannak elhelyezve az 5 prizmarendszerek a két tárgylencse sugárnyalábjainak a szemlenesébe való bevetésére. A prizmákban (vagy tükrökön) való fényvisszaverődések által megszabott fényutaknak olyan nagyoknak kell lenniök, hogy a szemlencse előtt a képek pontosan egy síkba kerüljenek, és egyforma nagyításúak legyenek. A két fénynyaláb mindegyikének a 4 szemlencsébe való vezetésekor természetesen ügyelni kell arra is, hogy a két léc képe ugyanolyan állású legyen. A találmány szerinti műszer leolvasási pontosságát fokozza az egyik tárgylencse elé helyezett vastag átlátszó 5' plánparalel lemez, mely a 6 vízszintes tengely körül elforgatható, és elfordulásának mértéke . leolvasható, pl. a 7 forgatógombon elhelyezett osztáson. Ennek a szerkezetnek, melynek segítségével a léc képe a, lécosztásnak megfelelően elmozdítható, a szintezésnél különös jelentősége van. Méréskor ugyanis, ha két léc képét, egymás mellé hoztuk a két lécosztás egymáshoz viszonyított eltoltsága mértékét kell leolvasni. Ha ez az eltoltság az osztásiköznek nem egész-számú többszöröse, a leolvasás nehézkes. A plánparalel segítségével a két léc képét úgy lehet beállítani, hogy az osztások egyezzenek, és azután kell leszámolni a magasság különbséget egész osztásokban. így a két léc magasság különbsége 1 mm nagyságrendnél pontosabban is leolvasható. Az ábrabeli, példaképpení megoldásoknál a szemlencse optikai tengelye vízszintes. Természetesen megfelelő prizma és/vagy tükörrendiszerek