148515. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék nyomtatott huzalozás ónozására

Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.515. SZÄM 48. b. 5—10. OSZTÁLY - KO-1516. ALAPSZÁM . , SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és készülék nyomtatott huzalozás ónozására Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Becse Miklós technológus, Budapest A bejelentés napja: 1960. június 13. Nyomtatott huzalozásnak nevezik a híradástechnikai és nukleáris készülékek vagy szerelvények egyes alkatrészei közötti vezetősávokból (pl. vörösréz fólia) képezett összeköttetést, amely az alapul szolgáló szigetelőlappal (pl. ragasztás folytán) szilárd kötésben van. Kapcsolási elemek felrakása az alaplemezre (szigetelő lemez) általában a felragasztott vezetősávok ellentétes oldaláról, a megfelelő helyen kifúrt lyukakon keresztül történik akként, hogy az elemek lábai 2—3 mm-rel nyúlnak túl azon és el vannak hajtva. Szilárd villamoskötést pedig ónozással biztosítunk. Az ónozás technológiájának legfejlettebb módja idáig a hullámos ónfürdő volt. Ennek lényege a következő: A kádban megolvadt ónt egy örvényáramú szivattyúval mozgásba hozzák és különböző irányból elhelyezett terelőlemezekkel hullámokat állítanak elő és e fölé tartják a szerelt alaplemezt ónozás végett. Tehát az ónozás alulról történik, amikor is a vezetősávokat (rézfóliát) ónhuUámmal végignyalatják. Hátránya, hogy kétszer kell ónozni, mégpedig szerelés előtt és szerelés után és ennek ellenére az ónozott felület rücskös és csomós marad és esztétikailag is sok kívánnivalót hagy maga után. További hátrány, hogy a vezetősávoknak is azonos szélességűeknek kell lenniök, mert ellenkező esetben nem kapunk egyenletes és megbízható bevonatot. Teljesítmény átvitele szempontjából viszont elkerülhetetlen nagyobb felületek kiképzése (pl. párhuzamos fűtésű csövek vezetősávjai esetében), mert a rézfólia szabványszerinti vastagsága 35 p.—70 ,11 közötti, általánosan 50 /*, így a keresztmetszet növelése csak á vezetősávok szélességének növelésével érhető el. ' ' -Hátránya még ennek az eljárásnak, hogy az ónozókád bemelegítése több órát vesz igénybe, fogyasztása 2—6 kW között mozog, a nagy hőleadás következtében a vele való munka kényelmetlen, az alaplemez deformálódik, a felragasztott .rézfólia könnyen leválik, és nem utolsósorban a hőre érzékeny alkatrészek, mint pl.- diódák és tranzisztorok veszély nélküli berakása szinte lehetetlen. Ezek felrakása csak ónozás után egyenként pákával történik. Megemlítendő még mint hátrány, a nagy felületen olvadt ón oxidációja is. A fent említett nehézségeket és hiányosságokat megszünteti a találmány szerinti eljárás és az ahhoz alkalmazott eszköz, melynek lényege az, hogy a huzalozás rézfóliáira az ónt — ónozás végett — felülről visszük rá oly eszköz segítségével, amely az olvadt ón tárolására alkalmas, s amely nyéllel ellátott fűthető vályúból és a réshez csatlakozó, olvadt ónt jól vezető anyagból készült keféből áll. A találmány szerinti eljáráshoz használt eszköz kiviteli példányát, valamint az eljárás példaképpeni foganatosított módját az alábbiakban írjuk le. Az ónozókefének elnevezhető eszközt az 1. ábra szemlélteti elölnézetbeín, illetve metszetben, Maga a készülék tulajdonképpen egy 220 W teljesítményű, két végén nyéllel ellátott vályú alakú forrasztó páka. A vörösrézből készült —A— testben foglal helyet hosszában a fűtőtest és a —B— ónvályú, alul keskeny rés alakú kiömlőnyílással. A vályú záró oldalára van felcsavarozva a —C— kefetartó és ebben foglal helyet a cserélhetően, mechanikusan befogva a folyékony ónt j ól közlő :

—D— előnyösen hajlékony bronzszálakból kialakított kefe. Maga a technológiai folyamat a 2. "ábrán látható. Az —E— szerelt alaplemezt az —F—• keretre fektetjük úgy, hogy az alkatrészek lefelé legyenek, azaz belógjanak a keret közé. A lemez az ónozó készülék húzása irányában két csapon ütközik. A csapok magassága ne haladja meg az alaplemez vastagságát. Az alkatrészeknek az alaplemezről való kihullása ellen úgy védekezünk, hogy a 2—3 mm hosszú lábakat lehetőleg a húzás irányában elhajlítjuk. Egyébként ezt a műveletet a KGMSZ 630.511 számú szabványa idáig ismert ónozási eljárásoknál is célszerűnek tartja. Ha viszont az al-