148477. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új purinszármazékok előállítására
148.477 3 •R, R2 Purin — CH2 — CO — N — X — N — CO — CH2 — Purin (ahol R], R2 és X jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) ill. az alábbi általános képletű R Rj R2 R Purin — CH 2 _ CH — N — CO — (CH2) n — CO — N— CH — CH2 — Purin (ahol n valamely egész számot jelent 1-től 12-ig, mimellett az alkilén-csoport valamely rövidszénláncú alkilgyökkel helyettesítve is lehet) vegyületek célszerűen litiumalumíniumhidriddel lefolytatott redukciója. A fentebbi általános képletű bisz-purinkarbonsavamidok szintén új vegyületek; előállításuk önmagukban ismert módszerek szerint történhet. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű új vegyületek a szokásos módszerekkel sókká is átalakíthatók, amikor is akár mono-, akár bisz-sókat állíthatunk elő. A találmány 6zerinti vegyületek terápiás célokra történő előállítása esetén természetesen csak olyan szerves vagy szervetlen savakkal képezett sók előállítása jöhet tekintetbe, amelyek fiziológiai szempontból ártalmatlanok. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik, megjegyzendő azonban, hogy a találmány nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: v N,N'-hidrazin-bisz-(etüteofillin). 24,2 rész 7-v^-klóretil)-teofillin és 5 rész hidrazinhidrát elegyét fokozatosan 100 C° hőmérsékletre hevítjük; az ennek során homogénné vált reakcióelegyet lassan tovább hevítjük, míg a hőmérséklet el nem éri a kb. 120 C°-ot. Az ekkor bekövetkező reakció a hőmérsékletet kb. 145 C°-ra emeli. A kb. 100 C° hőmérsékletre lehűlt olvadékot 50 rész vízzel visszacsepegő hűtő alatt forraljuk; lehűlés után a hófehér reakcióterméket különválasztjuk. Hozam: 18,3 rész, az elméleti mennyiség 83%-a. A termék olvadáspontja dimetilformamidból történő átkristályosítás után 236—238 C°. A mono-brómhidrát olvadáspontja 235 C°; ez a vegyület vízben jól oldódik. 2. példa: N,N'-etiléndiamino-'bisz(etilteofiIlin). 24,25 rész 7-(/'-klóretil)-teofillint 9 rész etiléndiaminnal 100 C° hőmérsékletre melegítünk; az ennek során bekövetkező reakció a hőmérsékletet 160 C°-ra emeli. A reakcióelegyet 100 C°-ra történt lehűlése után vízzel eldörzsöljük, majd a reakcióterméket különválasztjuk. A termék olvadáspontja 215—216 C°; bisz-hidrokloridja 284 C°on olvad. 3. példa: N,N'-trimetiléndiamino-bisz-(etilteofillin). 242 rész 7-(/? -klóretil)-teofillint keverővel, hőmérővel és hűtővel ellátott edényben 78,5 rész trimetiléndiaminnal 80—120 C° hőmérsékletre melegítünk; a homogén reakcióelegyet hevítés nélkül tovább keverjük, amikor is a hőmérséklet kb. 200 C°-ig emelkedik és a reakcióelegy kristálypéppé dermed meg. Kb. 120 C-ig lehűlni hagyjuk, majd kb. 400 ml forrásban levő vizet adunk hozzá, amikor is az egész oldatba megy. A lehűlt oldatot 100 g nátriumszulfáttal elkeverjük és a kivált olajszerű anyagot kloroformmal oldjuk. A kloroformos oldatot különválasztjuk és a klroformot elpárologtatjuk, amikor is 205 rész reakcióterméket (az elméleti mennyiség 84%-a) kapunk kristálys alakban. Áz alkoholból és dioxánból átkristályosított termék olvadáspontja 185— 188 C°. E termék bisz-hidrokloridja 200 C°-tól kezdődően zsugorodik és 260—270 C°-on olvad. 4. példa: N,N'-tetrametiléndiamino-bisz-i(etilteofillin). A 24,2 rész 7-(^-klóretil)-teofilÍinből és 9,5 rész tetirametiléndiamiinlból 85—195 C° reakeióhőrnérsékleten kapott reakcióelegyet visszacsepegő hűtő alatt kloroformmal forraljuk. Ennek során a tetrametiléndiamin-hidroklorid nem oldódik; ezt leszívatással elkülönítjük. A szűredékből bepárlás útján 24 rész reakcióterrtiéket kapunk (az elméleti hozam 96%-a). A terméket a szokásos módon bisz-hidrokloriddá alakítjuk át, ennek olvadáspontja 276—280 C°. 5. példa: N,N'-pentametiléndiamino-bisz-(etilteofillin). A 4. példában leírthoz hasonló módon állítjuk elő, pentametiléndiamint alkalmazva. A termék bisz-hidroklorídja 270—272 C°-on olvad. 6. példa: N,N'-hexametiléndiamino-'bisz-(etilteofillin). a) 242,5 rész 7-{^-klóret:iI)-teofIllin.t megfelelő reakció-edényben 120 rész hexametiléndiaminnal 80—90 C° hőmérsékleten homogén-olvadékká keverünk össze. Néhány perc múlva a hőmérsékletet élénk keverés közben kb. 100 Cc -ra emeljük, amikor is reakció követekzik be, a hőmérséklet további hevítés nélkül kb. 210 C°-ira emelkedik és a reakcióelegy kikristályosodik. Kb. 120 C° hőmérsékletre történt lehűlés után 400 ml forró vizet adunk hozzá és elkeverjük, amikor is a szi-
