148468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trivalens, élő vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag előállítására
Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.468. SZÁM 30. h. OSZTÁLY — Ae—107 ALAPSZÁM Eljárás trivalens, élő vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag előállítására American Cyanamid Company cég, New York (Amerikai Egyesült Államok), mint Cox Herald Rea vegyész, sufferni lakos jogutódja A bejelentés napja: 1960. június 3. Amerikai Egyesült Államokbeli elsőbbsége: 1959. június 22. A jelen találmány tárgyát trivalens (három típusú) élő vírust tartalmazó gyermekbénulás (poliomyelitis) elleni, egységes adagban történő orális beadásra szolgáló oltóanyag előállítási eljárása képezi. A legyengített élő vírust tartalmazó, gyermekbénulás elleni vakcina használata gyorsan terjed, mind az Amerikai Egyesült Államok területén, mind más államokban is; ez az oltóanyag számos előnyt mutat a dr. Salk által először bevezetett, elölt vírust .tartalmazó, vakcinával szemben. A legyengített élő vírust tartalmazó, orálisan beadott vakcina biztonságos voltát a délamerikai államokban végzett kísérletek során teljes mértékben bebizonyították; ezekben az országokban 600 000-nél több esetben is alkalmazták az ilyen vakcinát, anélkül, hogy egyetlen esetben is bénulásos megbetegedés lépett volna fel az oltás következtében. Kifogástalan antitest (ellenanyag) képződés és nagyfokú immunitás volt az oltások eredményeképpen tapasztalható. Bizonyos problémák azonban ezzel az oltóanyaggal kapcsolatban is felmerültek. A Délameriká" ban végzett nagyszámú oltást oly módon hajtották végre, hogy a beoltandó személyeknek külön-külön adták be orálisan, rövid időközökben az egyes legyengített vírus-törzseket tartalmazó vakcinákat. Bár ez az eljárás csak három külön orális beadást igényel és így komoly előnyt jelent az elölt vírust tartalmazó vakcina esetében szükséges három vagy négy külön injekcióval szemben, mégsem tekinthető tökéletes megoldásnak, minthogy így is háromszor annyi időt vesz igénybe az oltás, mint amennyi egységes vakcina alkalmazása esetén szükséges lenne, emellett komoly mértékben fennáll a lehetősége annak, hogy a kezelendő személyek egy része megfeledkezik arról, hogy a későbbi egy vagy két oltás céljából megjelenjék. Korán felismerték azt, hogy tökéletes megoldást olyan ún. trivalens vakcina megalkotása jelentene, amely magába foglalja mindhárom típusú poliomyelitis-vírus legyengített törzseinek keverékét. Az ilyen, gyakorlatilag használható trivalens vakcina megalkotására irányuló kísérletek azonban két irányban is nehézségekbe ütköztek; e kétfajta nehézség az ún. interferencia-jelenségek és a hatásosság szempontjából lépett fel, bár e két jelenség bizonyos mértékben közös okokra vezethető vissza. Az interferencia-jelenségek, vagyis a különböző vírus-törzsek egymással szembeni zavaró hatásai a legkomolyabb alakban akkor léptek fel, amikor dr. Sabin kísérletet tett olyan trivalens vakcina előállítására és alkalmazására, amely mindhárom fajta, az ún. I, II és III típusú poliomyelitis-vírus legyengített törzseit tartalmazta. Azt tapasztalta, hogy e törzsek igen komoly mértékben zavarják egymást, minthogy az általa alkalmazott legyengített II típusú törzs dominánsnak mutatkozott a másik két törzzsel szemben és meggátolta vagy igen jelentékeny mértékben csökkentette az I és III típusú polioimyelitis-vírus általi fertőzés kialakulását és így a megfelelő antitesteknek a szervezetben való képződését. Ez a körülmény különösen azért volt súlyos, mert a II típusú vírus alárendelt jelentőségű az I és III típusú vírusokhoz viszonyítva; legnagyobb fenyegetést az I típusú vírus okozza, minthogy ez okoz a leggyakrabban és a legnagyobb mértékben bénulásos megbetegedést, fontosság szempontjából a III típusú vírus áll második helyen, míg a II típusú vírus csekélyebb jelentőségű, minthogy ez csak igen kis százalékban lép fel a bénulásos megbetegedés okaként. A Sabin-féle trivalens vakcina ezért gyakorlatilag használhatatlan volt, ő maga ezirányú kísérleteinek leírása során (Journal of the American Medical Association, 172, 1589—1596) arra a következtetésre jut, hogy „mindhárom típusú poliomyelitis-vírus elleni immunizálás nem oldható meg e három vírus keverékének egy adagban történő beadása útján". Ezért azt ajánlotta, hogy a három törzs beadása külön-külön történjék háromhetes időközökben, a következő sorrendben:
