148467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék különböző, periodikus, aperiodikus, forgó, lengő és haladó mozgások, mint szövőgépfordulat, vagy vetélő sebességének, sebesség-változásának meghatározására

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.467. SZÁM 42. o. OSZTÁLY — Te—183. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és készülék különböző, periodikus, aperiodikus, forgó, lengő és haladó mozgások, mint szövőgépfordulat, vagy vetélő sebességének, sebesség-változásának meghatározására Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Alpár Béla, Lüley István, Págyi Pál, Salamon Ferenc, Szeder Ottó oki. gépészmérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1958. május 19. Az ipar régi törekvése, hogy egyes gépek működés közbeni fordulatszámát, vagy valamilyen műveletet végző alkatrész, segédberendezés •mozgásának sebességét, illetőleg egy mozgásperióduson belüli sebességváltozását pontosan megismerjék. Különösein erős ez a törekvés azoknál az iparágaknál, illetve gépeknél, ahol a sebesség megváltozása, illetőleg ingadozása kihatással van az előállított termék minőségére. A textiliparban ezek az igények a szövőgép fordulatszám ingadozásának és a vetélő, illetőleg a vetőszerkezet egyes elemeinek mozgásviszonyainak pontos megismerésében jelentkeznek. Ismeretesek eljárások és készülékek, amelyek főleg a szövőgép vetélőmozgásanak meghatározására vonatkoznak. A legújabb eljárások közé tartozik az a módszer, amelynek alapján a mozgásban levő vetélőről nagysebességű filmfelvevőgéppel felvételeket készítenek és az azonos időközökben készült felvételek alapjain határozzák meg a mozgás sebességét. Ez az eljárás rendkívül egyszerű, de hátránya, hogy a nagysebességű filmfelvevőgép igen költséges 'berendezés, amiért is a gyakorlatban nem tudott elterjedni. A fototechnikai eljárások közé tartozik I. V. Zeviakin berendezése is. Ennek lényege, hogy a vetélőbe elhelyezett fényforrásból fordító-tükörön keresztül a fénysugár nyitott zár mellett fényérzékeny lemezre vagy filmre kerül, leírva a vetélő mozgásgörbéjét. Ennek a berendezésnek hátránya a pontatlanság a mozgás kezdeti szakaszában és ezért a vetélősebesség meghatározására nem alkalmazható. Hasonló elvre támaszkodik F. Wegmann módszere is, amelynél a vetélőbe permanens mágnest helyeznek. A mágnes a vetélő futása köziben a bordadorongon egyenletes távolságban elhelyezett indukciós tekercseket működteti. Az így nyert elektromos jeleket hurkos-oszcillográf segítségével rögzítik. Ennek hátránya, hogy a szövőgép alapos előkészítését igényli és a hosszadalmas előkészítőmunka sorozatméréseik elvégzését körülményessé teszi. Ennek ezenkívül az egyéb ellenállásváltozáson alapuló elektromos módszerekkel együtt hibája, hogy hurkos oszcillográfra van szükség, amely az eljárás költségeit növeli. Meg kell még említeni a 723.541 lajstromszámú német szabadalom szerinti megoldásit is, amelynél forgó mozgások esetében két réselt tárcsát használnak. Az egyik tárcsát arra a szervre kell felerősíteni, amelynek sebességét meghatározni kívánjuk. A mérés fotocella segítségével történik, amely lényegében a réselt tárcsán átmenő fény gyakoriságát érzékeli, számolja, egy- időegységen belül. Tehát átlag sebességet tud mérni. Nem használható azonban egy mozgásperióduson belüli n— egy fordulaton belüli — sebesség változás meghatározására. Viszont ezek ismerete pl. szövőgépek esetében elsőrendű fontossággal bír. A találmány kiküszöböli az eddig ismert módszerek hátrányos tulajdonságait és rendkívül egyszerű módon a vizsgálandó géprész, vagy segédberendezés átalakítása nélkül, lényegében egyszerű fényképezési eljárás segítségével oldja meg a sebesség, illetőleg sebességváltozás meghatározását. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a környezettől elütő jellel ellátott különböző, periodikus, aperiodikus forgó, lengő, vagy haladó mozgást végző géprészről, vagy segédberendezésről, egyetlen fényérzékeny lemezre, vagy filmre, ismert •— célszerűen egyenlő —• időközökben, több, de ismert számú felvételt készítünk, majd az így kapott képet forgómozgások esetében, mint