148345. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű booster-transzformátor szerkezet
Megjelent: 1961. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.345. SZÁM 21. d2 . 48—55. OSZTÁLY — GO—644. ALAPSZÁM Nagyfeszültségű booster-transzformátor szerkezet Klement Gottwald Villamossági Gyár, Budapest és Ratkovszky Ferenc oki. gépészmérnök, Budapest Feltaláló: Dr. Ratkovszky Ferenc oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. augusztus 25. Igen nagyfeszültségű transzformátoroknál és boostereknél szigetelés szempontjából a legnehezebb feladat a nagyfeszültségű tekercselés oszlop végén levő részének elszigetelése a vele szomszédosán elhelyezett koncentrikus tekercseléstől és a vasmagtól. Az 1. ábrán egy, a vasmagtól és a másik koncentrikus tekercseléstől ismert szokásos módon szigetelt igen nagyfeszültségű, pl. 380/220 kV-os booster van vázlatosan ábrázolva. Az ábrán t tengely a szimmetria tengelyt jelenti, amely körül van elhelyezve a sematikusan ábrázolt, egymáshoz képest koncentrikusan elhelyezett 1—2 tekercselés. Az (1) tekercs egyik vége (o) közvetlenül földelt, a másik vége egyrészt a (2) tekerccsel, másrészt egy kivezetéssel (200 kV-os kivezetés) van összekötve, míg a (2) tekercs másik vége a 380 kV-os kivezetéshez van vezetve. Az (1) és (2) tekercsek, felső végükön, közös pontban össze vannak kötve, így azokat egymáshoz képest ezen helyen elszigetelni nem kell, a két tekercselést együtt kell a vasmagtól és az állványtól elszigetelni, amely szigetelést a sematikusan ábrázolt (b) szigetelőanyagból készült gyűrű alakú formadarabok (Winkelring)-szöggyűrűk és (h) hengerek alkotják. A (2) és (l)-es tekercsek között a feszültségkülönbség a tekercselés mentén felülről lefelé állandóan növekszik, és a legnagyobb feszültségkülönbség az alsó végek között van. A legnehezebb szigetelési probléma, amely a legnagyobb költséget és a legtöbb helyet igényli, ezen a helyen van, amely egyben a 2-es tekercs legnagyobb feszültségi pontját a vasmag j aromától is elszigeteli. Az ábrán ez a szigetelés 3 db gyűrű alakú szigetelőanyagból készült (a) formadarabbal van példaképpen megoldva, amelyek közé vannak a tekercsek közötti szigetelő hengerek (c) elhelyezve. A 380 és 220 kV-os kivezetőkhöz csatlakozó tekercseknek túlfeszültség hullámok ellen való ellenállóbbá tételét szolgálják az ábrán d-vel jelölt, pl. kúpos árnyékoló felületek. (Az ábrán ugyanúgy, mint az a, b, c szigetelő gyűrűk, illetve hengerek, metszetben ábrázolva.) A találmány olyan szerkezeti elrendezés, amely szerint egyrészt a boosternek mind magasabb, mind alacsonyabb feszültségű tekercselése két olyan paralel ágból készül, amelyeknek két-két vége az oszlop közepén van egy-egy ponttá egyesítve és a tekercselések e pontoktól két ágban haladva az oszlopok széle felé, az oszlop mindkét végén közös potenciálon, egymással fémesen össze vannak kötve — amely pontokról van leágaztatva a booster középső kivezetése — és az oszlop mindkét végén közösen vannak azonos méretű és kivitelű formadarabokkal a transzformátor vasmagtól elszigetelve, továbbá amely szerint a két tekercselés között a végeiken formadarabok nélkül csak hengerfelületű szigetelések vannak elhelyezve, biztosítva egyben azt a más .megoldásoknál már önmagában ismeretes előnyt is, hogy a teker cselesnek a jármok felé eső szigetelése formadarabokkal csak a booster kisebbik feszültségére kell, hogy méretezve legyen. Ilyen ismert megoldást tüntet fel a 2. ábra, melynek jelei megegyeznek az 1. ábra jeleivel. A találmány szerinti elrendezést, annak egy példaképpeni kiviteli alakjában a 3. ábra tünteti fel, melyből látható, hogy a boosternek az 1. ábrán ábrázolt 0-pontból kiinduló (1) tekercse a 3. ábrán az oszlop közepén elhelyezett 0-pontból kiindulva (I), (1) párhuzamos ágakra oszlik, mely ágak az oszlop mindkét végén — leágaztatva innen a 220 kV-os kivezetést — a (2), (2) tekercsekkel fémesen össze vannak kötve, és ezekben folytatódva középen a k pontban találkoznak, amely pontból ágazik le 380 kV-os kivezetés. Amint az az ábrából közvetlen megállapítható, az (1) és (2) tekercsek az oszlopok végein azonos potenciálom vannak, tehát nem úgy, mint a szokásos szerkezetnél formadarabokkal (1. ábra a) vannak egymástól legalább egyik végükön elszi-
