148325. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csepptranszfúzió vagy cseppinfúzió ellenőrzésére

Megjelent: 1961. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.325. SZÁM 30. k. 1—2. OSZTÁLY — TA—520. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés csepptranszfúzió vagy cseppinfúzió ellenőrzésére dr. Tanos Béla tanársegéd és Havancsák Ferenc technikus, mindketten Szegeden A bejelentés napja: 1959. december 18. A modern orvostudomány alapján mind gyakdabban juttatnak be emberi szervezetbe vért, tápfolyadékokat és különböző gyógyszereket intravénás úton, transzfúzió vagy infúzió formájában. Az utóbbi 10 évben minden egyéb módszert kiszorítva általánossá vált a csepptranszfúzió, illetve cseppinfúzió módszere, melynél a beadandó folyadékot 250—500 ml-es rezervoárból, Martingolyó közbeiktatásával csepegtetik be a vénába. E módszer előnye, hogy szükség esetén olyan gyorsan adagolható a megfelelő folyadék, mint a transzfúzió vagy infúzió direkt, fecskendős módszernél, biztosítható emellett, hogy a szervezetbe lassan, fokozatosan jusson be a kezelés során szükségessé váló vér vagy egyéb folyadék, mimellett a hirtelen beadásból származó hátrányos haemodynamikai következmények elkerülhetők, továbbá a sterilitás követelményeinek is jobban eleget lehet tenni. Ezen előnyök miatt terjedt el a csepptraniszfúzió, illetve cseppinfúzió technikája annyira, hogy ma már fekvőbeteg osztályokon mindennapos rutinbeavatkozássá vált. A esepptranszfúzió és cseppinfúzió módszerének hátránya, hogy a több óráig tartó folyamat kielégítő ellenőrzése nincs megoldva. Az ugyanis nem biztosítható, hogy az ilyen folyamatok állandó orvosi vagy akár ápolói közvetlen felügyelet mellett történjenek. Tekintettel arra, hogy az ilyen kezelést igénylő betegek állapota a legtöbb esetben súlyos, így a betegre sem bízható a osepegtetés folyamatosságának ellenőrzése. A csepptranszfúzió és cseppinfúzió folyamatában beálló zavarok okai a tűnél és az adagolóedényben levő szűrőrózisánál bekövetkező rendellenességek. A tűnél bekövetkező rendellenesség akkor áll elő, ha a beteg karjának a csepptranszfúzió vagy cseppinfúzió ideje alatt történő elmozdulása folytán a tű nyílása a véna falához fekszik. Ekkor ugyanis, a tűből nem • tud tovább csepegni az adagolt folyadék s néhány perc alatt a tű bealvad. Ilyenkor a tűt ki kell cserélni s a beteg másik vénájába szúrva kell a csepegtetési folytatni. Az ilyen beavatkozás egyrészt a betegnek újabb kellemetlenséget jelent, másrészt értékes orvosi időt igényel A csepegtetési folyamat másik zavara akkor következik be, ha az adagolóedényben levő szűrőrózsát elzárja a véralvadék. Az ilyen zavarokról általában csak későn vesznek tudomást, mert az ápolószemélyzet az általában lassú folyamatot csak ritkán, 20—30 percenként tudja ellenőrizni. A csepegtetési folyamatnak ilyen hosszú ideig való megszakadása azonban igen káros következményekkel járhat. Például súlyos perifériás kollapszus nor-Adrenalin kezelése esetén 20—30 perces kiesés halált is eredményezhet. A találmány szerinti eljárás és berendezés csepptranszfúzió és cseppinfúzió ellenőrzésére szolgál és segítségével a transzfúzió vagy infúzió folyamata emberi beavatkozás nélkül ellenőrizhető s így a fenti hátrányok kiküszöbölhetők. A javasolt eljárás és berendezés révén ugyanis biztosítható, hogy a csepegtetési folyamatban beálló bármilyen zavar és az adagolás befejeződése esetén a kívánt helyen elrendezett jelzőkészülék azonnal működésbe lépjen s így figyelmeztetve az orvost vagy az ápolót, mód nyílik az azonnali, egyszerű beavatkozásra. A találmány szerinti eljárás és berendezés további előnye, hogy a zavar bekövetkeztekor a készülékben olyan maradó változás áll elő, amiből a helyszínre érkező személy egyszerű ránézéssel megállapíthatja, hogy a tűnél vagy az adagolóedénynél levő okok miatt szakadt-e meg a csepegtetési folyamat. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy a transzfúzió vagy infúzió ideje alatt az ilyen folyamatot biztosító készülék Martin-golyójának légterében bekövetkező nyomásváltozást egy rugalmas falú vagy egy elmozdulható oldalfallal bíró szelencével érzékeltetjük és a szelence elmozduló vagy rugalmas deformációt szenvedő falával jelzőkészüléket működtetünk. A találmány szerinti berendezés a rajzon bemutatott példakénti kiviteli kapcsán az alábbiakban van részletesen ismertetve. A rajzon szaggatott vonallal körülhatárolt rész képezi a tulajdonképpeni találmány szerinti berendezést, melyet célszerű egy szerelési egységként kiképezni és a transzfúziónál, valamint az infúziónál alkalmazott állványra erősíteni.