148311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás féminzulinvegyületek előállítására és tartósítására

4 148.311 nátriumklorid 5 g/l Na2 HP0 4 -12H 2 0 6 g/l nipagin 1 g/l dextrán (fajlagos viszkozitás 0,07) 20 g/l A fenti oldatot steril szűréssel sterilizáljuk, majd 1,68 g 6,5% vegyileg kötött cinket tartal­mazó steril kristályos inzulint (abszolút alkohol­ban elkészítve) adunk hozzá steril körülmények között. Ebben a rendszerben 3,5% cink marad az inzulin-kristályokhoz kötött állapotban, míg a többi cink a szuszpendáló folyadéknak kerül le­adásra. Az ily módon készített szuszpenzió infi­ciálható és klinikai felhasználásra kész. Ez a példa abból a szempontból is érdekes, mert bizonyítja, hogy a találmány szerint olyan vizes inzulin-szuszpenzió is készíthető, amelyben nagy mennyiségű cink van kémiailag kötve az inzulinhoz, és a szuszpenzió mégis íoszfát-tompító segítségével készült. Hasonló viszonyok érvényesülnek citrát-tompító alkalmazása esetén is. A fentiek azt mutatják, hogy a találmány révén sikerült a technika állását továbbfej] észten i azon a ponton túl, amelyen ahhoz, hogy csak némileg is nagyobb kémiailag kötött cink tartalmú (kb. 2% felett) inzulin vizes közegben szuszpendálhaió le­gyen, kerülni kellett bizonyos fajta tompítóknak, mint pl. foszfátnak és cifráinak az alkalmazását a szuszpenzióban. 8. példa: 16,7 g 6% kötött cinktartalmú kristályos inzu­lint 0,5 1 0.6%-os ecetsavban oldunk. Ezután egy másik oldatot készítünk, amely 50 g nátrium­kloridot, és 10 g nipagint, valamint 600 g 0,13 fajlagos viszkozitású dextránt tartalmaz 7,5 liter 0,6%-os ecetsavban oldva. Az inzulin oldatot keverővel és mintavevő csappal ellátott steril tar­tártyba szűrjük be steril szűrőn keresztül, majd ugyanígy beszűrjük a tartányba a másik oldatot Is. Az oldat pH-értékét kb. 50 g nátriumhidroxid vizes oldatának steril módon történő hozzáadása út­ján kb. 5.17-re állítjuk be. Az oldat térfogatát két­szer desztillált steril víz hozáadása útján 10 literre egészítjük ki. A cinktartalmú inzulin az oldatból néhány óra alatt újból kikristályosodik, éspedig ezúttal a kristályokhoz kémiailag kötött kb. 4% cinktartalommal. Az így kapott szuszpenzió köz­vetlenül injiciálható, kívánt esetben azonban a képződött kristályok el is különíthetők ebből a szuszpenzióból. 9. példa: A 8. példában leírt módon járunk el, de azzal az eltéréssel, hogy a cinkinzulin kikristályosodá­sának befejezte után a szuszpendáló közeg pH-értékét további nátriumhidroxid-mennyiség steril módon történő hozzáadása útján 7-re növeljük. Ezáltal elérjük, hogy a szuszpendált kristályok kötött cinktartalma kb. 6%-ra (vagyis a kiínduló­anyagéval egyenlő szintre) növekszik. A kristályosítási folyamat eredménye különféle tompító alkalmazásával, különböző végső pH-érté­kek beállításával vagy különböző minőségű ki­indulóanyagok (különböző' fémtartalmú inzulinok) alkalmazása útján befolyásolható. Ilyen befolyá­solás azáltal is elérhető, ha a szuszpenzióhoz különféle fémsókat adunk különböző koncentrá­ciókban. A folyamat lényegében minden esetben ugyan­úgy megy végbe; ha itt olyan eljárás példáját adtuk meg, amelynek termékeként az injiciálható inzulin-szuszpenziók egy bizonyos alakját kapjuk, eljárhatunk természetesen más kiviteli módok szerint is, így pl. ho?<::áadhatjuk á nipagint az eljárás végén is, amikor a készítmény már egyéb­ként teljesen kész, és így is elérhetjük valamely kívánt cinktartalmat vizes szuszpenzióban mutató kristályos einkinzulin-készítmény előállítását. Ha a fenti példákban és a leírás egész szöve­gében 2,2—2,3%-nál nagyobb fémkoncentrációjú inzulinkészítmények előállításáról volt szó, ennek éppen az az oka, hogy gyakorlati szempontból az ilyen inzulinkészítmények bírnak különös fontos­sággal. Ez azonban — mint az alábbiak során látni fogjuk — nem zárja ki azt, hogy a jelen talál­mány új lehetőséget nyújtson olyan komplex fém­mzulin-készítmények előállítására is, amelyek kü­lönböző, 2.2%-nál kisebb fémtartalmat mutatnak, így pl. lehetségessé válik a találmány szerinti el­járással olyan cinkinzulin-készítmények előállí­tása, amelyek kb. 2% vagy ennél kevesebb ké­miailag kötött cinket citrát- vagy foszfát-to napitok­ban vagy más. a cinket egyébként lecsapó tompító­oldatokban tartalmaznak; az eddig ismert eljárá­sokkal ilyenfajta készítmények előállítása nem volt lehetséges. A fenti példák esetében, ill. általában a talál­mány szerinti eljárás során kívánt esetben — pl. ha nem közvetlenül injiciálható féminzulin-készít­ményeket kívánunk előállítani — oly módon is eljárhatunk, hogy az alkalmazott közegekhez szerves oldószereket, mint pl. acetont, alkoholt fenolt stb. adunk önmagában ismert módon hozzá. A szuszpendáló közegekben képződött féminzu­lin-vegyületekből álló üledékeket, pl. dekantálás, szűrés vagy cenírifugálás útján el is választhatjuk a szus"Vűf:ndáió közegtől és mosás után. meg is száríthatjuk az elválasztott szilárd terméket. Ilyen állapotban ezek a cinkinzulin-vegyületek — még trópusi viszonyok között is — igen állandóak és jól el tarthatóak. Az, ilyen üledékekből nyert szi­lárd készítmények felhasználás előtt erre alkalmas folyadékokban, mint pl. vizes injekció-oldatokban vagy alifás savak folyékony gliceridjeiben szusz­pendálhatók. . A féminzrüin-veg7/ületek injiciálható szuszpen­zióinak elkészítése során gyakran célszerű lehet olyan féminzulin-részecskék keverékeit alkal­mazni, amelyek mennyiségileg és minőségileg is eltérő fémtartalmú inzulinból állnak. Ily módon szélesebb hatás-spektrumú készítmények előállí­tása válik lehetségessé. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás megnövelt mennyiségű kémiailag kö­tött fémet tartalmazó féminzulin-vegyületek vizes közegekben való szuszpenziómak előállítására és tartósítására, amelyre jellemző, hogy tetszőleges alakú inzulinhoz olyan vizes közegekben, amelyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom