148306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3, 6-kétszeresen helyettesített 7-szulfamil-3, 4-dihidrobenzotiadiazin dioxidok előállítására
148.306 ásványi sav hozzáadása. Rendesen csupán néhány csepp vizes sósav, pl, sósav, kénsav, foszforsav elegendőnek bizonyult. A sav hozzáadása csak a reakciósebességet növeli. A reakció befejezése után a terméket a szokásos módszerekkel, pl. besűrítessél és kikristályosítással nyerhetjük. A termékeket azután alkalmas oldószerekből újból kikristályosíthatjuk. A találmány szerinti értékes gyógyszerek, melyekben Y = S szintén 3-(haloalkil)dihidrobenzotiadiazin-dioxidokból állíthatók elő, melyeknek képlete: /CM2 ) n a H*ms^ (A, R' n jelentését fent megadtuk) és B halogén (F, Cl, Br, I), alkalmas tiollal, RSH-val való reagáltatással (R jelentését fent megadtuk). Ezt a reakciót rendesen úgy foganatosítjuk, hogy a 3-(haloalkil) dihidroibenzotiadiazin dioxidokat a választott tiollal szervetlen bázis, célszerűen alkilvagy földalkálifém hidroxidok, oxidok, karbonátok, bikarbonátok, ammóniumhidroxid stb. jelenlétében összehozzuk. Szerves bázisok, pl. szomszédos gyökök által késleltetett aminők is használhatók. Előnyben részesítjük az egyszeresen, kétszeresen és háromszorosan helyettesített piridineket, melyeknek képlete: Rg~ \^ •RS ahol R4 klór-, bróm- vagy 1—3 szénatomot tartalmazó alkil, és R5, valamint Rg hidrogén, klór, bróm vagy 1—3 szénatomot tartalmazó alkil. Ezeket azért részesítjük előnyben, mert használatuknál kapjuk a legjobb eredményeket. Más, szomszédos gyökök által késleltetett aminők is hasz• nálhatók az eljárással kapcsolatban. A. szervetlen bázist, előnyösen fémhidroxidot legjobban kb. 5—20 súlyszázalékig terjedő menynyiségét tartalmazó vizes oldat alakjában használjuk, ámbár 5—15% előnyös, mert a legjobb kitermelési hányadokat szolgáltatja. Vagylagosan a szervetlen bázisoknak egyértékű alkoholokban, pl. metanolban, etanolban való oldata is használható. Ámbár a reakció vizes oldatban kielégítően folyik le, szerves oldószer hozzáadása lényegesen megkönnyíti a kívánt vegyületek előállítását azáltal, hogy oly reagenseknek, melyeknek vízben való oldhatósága korlátolt, bensőbb érintkezését biztosítja. Ebből a szempontból hasznos szerves oldószerek a ketonok, pl. az aceton és a metiletil-keton, egyértékű alkoholok, mint a metanol, etanol és a propanolok és célszerűen a dimetilformamid, valamint hasonló alacsonyan alkilezett formamidek. Noha a reagensek ekvknoláris mennyisége tekintélyes mennyiségű terméket szolgáltat, általában előnyösebb tiolfelesleg alkalmazása, hogy a legjobb kitermelési hányadokat kapjuk. Kb. 40 mol%-ig terjedő feleslegek igen célszerűek, míg ennél nagyobb feleslegek, ámbár még figyelembe jönnek, semmi előnyt nem nyújtanak. A reakció 20 C°—120 C° közötti hőmérsékleti tartományban 1—12 óra alatt folytatható le. Magasabb hőmérséklet és hosszabb ide^g tartó hevítés esetében a kitermelési hányad csökken. A reakció befejezése után a terméket a szokványos módszerekkel nyerhetjük ki. így pl. a terméket a reakciókeverékből lehűtéssel kicsapjuk és elkülönítjük és tisztítjuk alkalmas oldószerekből, pl. acetonból, egyértékű alkoholokból, acetonéter keverékéből, aceton-alkohol keverékéből és más effélékből való kikristályosítással. Azok a vegyületek, melyekben Y = SO vagy SO2, azoknak a vegyületeknek oxidálószerrel végbemenő reakciójával állíthatók elő, melyekben Y = S. Előnyös oxidálószer a hidrogén/peroxid, melyet rendesen 30—40 súlyszázalék-töménységű vizes oldat alakjában használnak, ámbár ennél kisebb vagy nagyobb töménységű hi drogén peroxid oldatok is használhatók. Alkáliférnpermanganátok is használhatók oxidálószerként, de ezek használatánál kisebb a kitermelési hányad. A reakció célszerűen oldószerben folytatható le, célszerűen alacsonyabb zsírsavban, pl. ecetsavban. Más. vízzel keveredő oldószerek is használhatók előnyösen ennél az oxidációnál, pl. egyértékű alkoholok, "mint, etanol, metanol, propanol vagy ketonok, pl. aceton vagy etil-metil-keton. E vegyületek előkészítésénél legalább a hidrogénperoxidnak stöchiometriai mennyiségét használjuk. Bomlásra való hajlandósága miatt, célszerűen mutatkozott hidrogénperoxid-felesleg használ ata. A szakmabeliek tudják, hogy az oxidálószemek rendkívül nagy feleslegei mellőzendők a találmány szerinti ama vegyületek előállításánál, melyeknél Y — SO, hogy csökkentsük azoknak a vegyületeknek egyidejű előállítását, melyekben Y= SO2. Az előbbi vegyület előállításának különösen célszerű módja az, hogy a kiindulási anyagot hidrogénperoxidnak 100%-os feleslegével szobahőmérsékleten (20—30 C°) hozzuk reakcióba, ámbár alacsonyabb, pl. 0 C°-ig terjedő hőmérsékletek is megfelelnek. Magasabb hőmérsékletek lényegesen csökkenthetik a kitermelési hányadot és ez okból inkább mellőezndők. Azoknak a vegyületeknek előállítása, melyekben Y = SO, célszerűen úgy törtérik, ho'gy nagy, pl. 200—400°/o~ig terjedő és ennél nagyobb peroxidfeleslegeket használunk. A reakcióelegynek hevítése különösen hasznos, mert lényegesen megrövidíti a reakcióidőt és tökéletes átalakulást biztosit. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi vegyületek előállíthatók azokból is, melyekben Y = SO, .amelyek az oxidációnak közbenső fokozatai. A reakció befejezése után a terméket a szokásos műveletekkel, pl. besűrítessél és kicsapással nyerjük ki. A találmány szerinti gyógyhatású szerek, melyekben R más mint (CH2 ) m COOH vagy (CH 2 )-pCOX, hatásos diurétikumok. Azok a vegyületek, melyekben R = (CH? ) P COX, (p jelentését fent megadtuk) és X = NH2 , —NHRi, —NH 2 vagy —NHNHRi hatásos hipotenzív szerek. A hipoten-
