148282. lajstromszámú szabadalom • Berendezés amplitudomoduláció céljaira

Megj?lent: 1981. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.282. SZÁM 21. a4 . 14—17. OSZTÁLY — KO—1402. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Berendezés amplitúdómoduláció céljaira Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Náray Zsolt oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 29. Az elektromágneses sugárzás amplitúdó-modulá­lására számos eljárást dolgoztak ki az eddigiek­ben. A legközismertebb ezen eljárások közül az, melyet általában az elektromágneses sugárzás rádiófrekvenciás és hangfrekvenciás tartományá­ban szoktak alkalmazni és amely lényegében abból áll, hogy a mozdulálandő jelet egy megfelelően kialakított elrendezés (pl. a legáltalánosabban ismert esetben egy többrácsos elektroncső) egyik bemenetére (pl. egyik rácsára), a moduláló jelet a másik bemenetére (pl. a másik rácsára) viszik rá és az áramkör kimenetén (pl. az anódott) kap­ják az amplitudóimodulált jelet. Gyakori az amplitúdómodulációnak az a válto­zata is, amelynek alkalmazásához két megfelelő és különböző frekvenciájú jelet állítanak elő és visznek rá az elrendezés megfelelő bemeneti pont­jaira és azok az elrendezés kimenetén a két jel frekvenciaösszegével arányo^ frekvenciájú jelet adnak, melynek amplitúdója modulálva van a két jel frekvenciájának különbségével arányos frek­venciával. Az elektron)ágnesés sugárzás legszélesebb frek­vencia tartományában moduláció céljaira előnyö­sen alkalmazható a jelen találmány tárgyát ké­pező eljárás és az ezt megvalósító berendezés, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze: A modulálandó eletkromágneses sugárzás í0 alapfrekveneiájú, megfelelő alakú véges hullám­vonulata, impulzusa stb. (a továbbiakban röviden hullámvonulat, lásd pl. la. ábra — ahol —t— az idő, —x— a rezgés pillanatnyi értéke —), melyet esetleg periodikusan, vagy aperiodikusan továb­biak követnek, két, vagy több olyan berendezésre (a továbbiakban röviden szűrő) van bocsátva, me­lyek az eredeti hullámvonulat frekvencia spektru­mának (lásd pl. lb. ábra, — ahol —f— frekvencia —y— az amplitúdó) csak bizonyos — egymástói többé vagy kevésbé különböző — részét (a továb­biakban röviden szelektív frekvenciák) engedik tovább egy meghatározott irányban (lásd pl. le. ábra), míg a frekvencia spektrum további részét abszorbeálják, vagy a továbbengedett frekvencia irányától eltérő irányban továbbítják. Az le. ábrán az áttekinthetőség kedvéért csupán két (—,bi— ós —b2 —) ilyen jelleggörbét tüntettünk fel. A szű­rők kimenetén megjelenő jelek megfelelő módon egyesíthetek, amikor is a szűrők szelektív frek­venciáinak különbségével arányos frekvenciával modulált jelet kapunk, melynek frekvenciája ará­nyos a szűrők frekvenciájának összegével. A fenti eljárás, mely a jelen találmány tárgyát képezi, előnyösen alkalmazható mindazon esetek­ben, midőn az elektroimágneses sugárzás hullám­vonulatok formájában áll rendelkezésre. A hullám­vonulatok azonban az elektromágneses spektrum széles tartományában könnyen előállíthatók, sőt igen gyakran elő is vannak állítva, részben meg­felelő berendezésekkel (pl. mikrohullámú rend­szerekben), részben pedig az elektromágneses su­gárzás kvantumos jellege folytán és így a jelen találmány alkalmazás:! területe igen széles. A fenti folyamat megvalósítására alkalmas be­rendezés jellemző elemeit a sematikus 2. ábra tün­teti fel. A berendezés első tagja az —A— vevő, illesztő vagy elosztó fokozat, A —H— hullám­vonulat, (pl. egy fc alapfrekvenciájú rádiófrekven­ciás impulzus), melyet periodikusan, vagy aperio­dikusan esetleg továbbiak követnek, az —A fokozatba lép be. E fokozathoz a — Bj, B2 . . . . Bn — szűrők csatlakoznak (melyek egy rádiófrek­venciás impulzus esetében pl. a híradástechniká­ból jól ismert sávszűrők lehetnek). Ezek olyan tulajdonságúak, hogy a hullámvonulat frekvencia­spektrumának csak bizonyos részét bocsátják to­vább. A szűrők kimenetéhez a —C— összegező vagy keverő fokozat csatlakozik, amelynek kime­netén kapjuk a —IM — modulált kimenő jelet. Ha áttekinthetőség kedvéért két —fj—, ill. —f2— szelektív frekvenciájú — szűrő alkalmazá­sának esetére szorítkozunk (pl. —B]— és —B2 —) jóllehet a probléma természetétől függően tetsző­leges számú és szelektív frekvenciájú szűrő alkal­mazható és eltekintünk a szűrők csillapításától és

Next

/
Oldalképek
Tartalom