148268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhatású szulfonilamido származékok előállítására
148.263 3 port középső szénatomján metil csoporttal van helyettesítve. E terméknél is a p-metilciklohexanon komponens meghatározása céljából ugyanúgy járhatunk, el; mint azt az 1. példa termékére vonatkozólag már ismertettük. 380 mg (1 millimol) termék 275 mg narancssárga 2,4-dinitro-fenilhidrazont szolgáltatott (o. p. 134°), ami az elméleti értéknek 94°/o^a. Az első bekezdésben leírt termékhez jutunk akkor is, ha 2,85 g 2,4-di-szulfoinilamido-5-klóranilint 3,6 ml száraz p-metil-ciklohexanonnal 140°-os olajfürdőben 6 órán át melegítünk. A kezdetben kásás reakcióelegy azonban a melegítés tartama alatt nem válik oldattá, hanem mindvégig inhomogén marad, de a kiindulási szulfonilamidoanilin kezdetben finom porszerű kristályai fokozatosan a végtermék zömök, homokszerű, kemény kristályává alakulnak át. Másnap a kristályokat szívószűrőre visszük, éterrel való többszörös mosással a fölös p-metil-ciklohexanont eltávolítjuk. 2,3 g gyakorlatilag színtelen terméket nyerünk, mely 272° körül, bomlás közben olvad. A termékből 0,38 g (1,0 millimol) 1 ml víz és 3 ml hideg n-NaOH elegyében feloldódik. A fenolftaleinre erősen lúgos oldathoz 0,25 ml jégecetet adunk. A termék fehér, apró kristályokban - leválik (a reakcióelegy pH-ja 5 és 6 között van). Leszűrve, vízzel mosva és vákuumban megszárítva 0,375 g terméket nyerünk vissza. Ezen példa terméke is olyan kiváló diuretikus hatást mutat, mint az előző két példa terméke. 4. Az előző példának első vagy második bekezdésében megadott kísérleti körülmények bármelyike sikeresen alkalmazható akkor is, ha p-metil-ciklohexanon helyett tetrahidro-4-oxopiránt vagy tetrahidro-4-oxo-tiapiránt alkalmazunk. 4-piridon vagy valamely N-alkilpiridon esetében azonban szelídebb kísérleti körülmények között, alacsonyabb hőfokon kívánatos dolgozni, mivel a reakcióelegy magasabb hőfokon hajlamos kátrányosodásra. 5. 341 mg (1 millimol) 2,4-dÍHSZulfonildimetilamido-5-klór-anilint (o. p. 187—188°) 2,85 ml ciklohexanonnal melegítünk. Amikor az olajfürdő a 120 fokot elérte, a kiindulási anyag oldatba ment. A sárga oldatot 160 fokos olajfürdőben tartottuk 4 órán át, majd a ciklohexanont 1—2 mm Hg vákuumban ledesztilláltuk. A visszamaradt kristályos anyagot szívószűrőn 5X1 nil éterrel mossuk ás vákuumban megszárítjuk. 326 mg kiindulási anyagot nyertünk vissza 185—188° olvadásponttal. A keverék o. p. a kiindulási anyaggal 185—187°. E kísérletben nem jött létre a ciklikus keton és az anilin származék között kondenzáció, mivel a kiindulási anyagban az előfeltételek (a benzolgyűrűn orto-helyzetű helyettesítőkben egy-egy szabad NH2 csoport) nem álltak fent. E kísérlet azt is tanúsítja, hogy a kiindulási anyagokban a benzolgyűrűn közvetlenül ülő amino csoport a ciklikus ketonnal Schiff-bázis létesítésére sem képes. 6. 285 g 2,4-di-szulfonilamido-5-klór—anilint és 360 ml ciklohexanont állandó keverés közben 140 C°-os olajfürdőben melegítünk kb. 5 órán át. A reakcióelegy a melegítés folyamán mindvégig szuszpenzió marad; a kezdetben könnyen keverhető szuszpenzió fokozatosan megsűrűsödik, majd fokozatosan zömök kristályszemcsék kialakulása folytán újból könnyebben keverhetővé válik. A reakcióelegy felszínén egy vékony vizes réteg különül el. Éjjelen át való állás után a kristályokat szívószűrőn elkülönítjük és négyszer, egyenként 200 ml, éterrel mossuk, majd levegőn szárítjuk. 313 g fehér, homokszerű csillogó kristályokban nyerjük ugyanazt a terméket, amely az 1. példában is le van írva. Az ezen példa szerint készített termék o. p.-ja azonban 283 C° körül van (sárgás hab képződése közben bomlás). 'A termék nitrogén tartalma (Kjeldahl) 11,4%, mely érték majdnem az elméleti. A szűredékből és az éteres mosó folyadékból betöményesítésre egy 2. generáció is kinyerhető, melynek súlya 37 g. 7. 6,6 g 2,4,6-tri-iszulfonilamido-aimlint és 50 ml ciklohexanont 150—170 C° hőfokú olajfürdőben melegítünk kb. 6 órán át. A kezdetben szuszpenzió állapotú reakcióelegy fokozatosan oldattá válik. Lehűlés után a ciklohexanon nagy részét vákuumban (1—2 mm Hg) vízfürdőről ledesztilläljuk és a visszamaradt mézigaszerű reakcióelégyhez lehűlés után 30 ml étert adunk. Másnapig való áztatás után a kristályokat szívószűrőn elkülönítjük, 3X10 ml éterrel mossuk és megszárítjuk. 6,55 g gyengén sárgás árnyalatú fehér por alakjában kapjuk a terméket, melynek o. p.-ja 253— 254 C° körül van (bomlás, halvány drapp árnyalatú hab). A termék nitrogéntartalma (Kjeldahl) 13,0%; kötött ciklohexanon-tartalma, az 1. példában már ismertetett meghatározási módon, vagyis dinitro-femlhidrazon alakban elkülönítve, 1 molekula ciklohexanon felvételre utal. Ezen adatok alapján a terméknek a következő képletet tulajdonítjuk: S02 NH 2 •NH\ NH H2 N0 2 S' vso 2 A termék piridin-benzol elegyéből jól kristályosítható. 8. 5,32 g 2,4-di-szulfonilamido-5-amino-anilint (o. p.: 262—263 C°) és 50 ml ciklohexanont 150 C°-os olajfürdőben kb. 6 órán át melegítünk. A kezdetben szuszpenzió állapotú reakcióelegy a melegítés folyamán oldattá válik. A melegítés befejezte után a ciklohexanon jó részét 15 mm-es vákuumban vízfürdőről ledesztilláljuk; már a betöményítés folyamán nagy bőségben kristályok válnak ki. Lehűlés után a reakcióelegyet 30 ml éterrel hígítjuk és éjjelen át való állás után a kristályokat szívószűrőre visszük, 3X20 ml éterrel mossuk és megszárítjuk. 8,1 g fehér kristályokat kapunk, melyek 261 C° körül olvadnak (piros ömledék, sok buborékkal). Nitrogéntartalima
