148243. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-dimetilamino-etilén-vegyületek előállítására
2 148.243 hatást mutatnak es a tapasztalt eredmények még kiemelkedőbbek ismételt adagolás esetén. A p-kloro-fenoxiecetsav béta-dimetilamino-etilészterének klórhidrát ja fehér por alakú vegyület, amely vízben igen jól oldódik és a vizes oldat pH-ja 3,3 és 3,4 között van. Ezt a vegyületet gyógyászati vizsgálatnak vetettük alá; megvizsgáltuk toxicitását (heveny mérgezés az egérnél, intravénásán, perorálisan és íntraperitoneálisan való adagolás esetén; heveny mérgezés a nyúlnál intravénásán való adagolás után; idült mérgezés a patkánynál gyomorszondával való adagolás után, a súlygörbe meghatározásával, a vérkép vizsgálata és pathológiás anatómiai vizsgálat), a központi idegrendszerre gyakorolt stimuláló hatását (görcs fellépése a halnál, az egér aktivitásának fokozódása, az egérnél a Metrazol által előidézett görcsös krízisek kritikus küszöbének csökkenése, a nyúlnál az adrenalin által a központi idegrendszerre gyakorolt hatásnak fokozása) és fáradság ellenes hatását (egérnél a kimerülésig végzett úsztatási vizsgálat). A p-kloro-fenoxiecetsav béta-dimetilamino-etilészternek klórhidrátját a klinikai vizsgálatoknál orálisan adagoltuk 100 mg-os pirulákban; a napi adag 100 mg pirulákban 100—400 mg volt. Az összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy a vizsgált anyag hatása sokkal erösebb és hosszabb, mint a béta-dimetilaminoetanol p-acetamidobenzoátja, amelyet előzően pszichikai serkentőként ajánlottak; a p-kloro-fenoxiecetsav béta-dimetilamino-etil-észterénefc klórhidrátja az éfédrinhez viszonyítva nemcsak aktívabbnak mutatkozott, de mentes volt a káros másodrendű hatásoktól is (vérnyomásemelkedés, szaporább szívverés stb.), melyeket az éfédrin okoz. így például a kóros álmosság esetében, amikor is a dimetilamino-etanol teljesen hatástalannak mutatkozott és amelyet csak erős éfédrin adagolással lehetett csak kezelni és amely káros utóhatásokat vont maga után, a betegek megszabadultak kóros aluszékonyságuktól, .midőn a p-klorofenoxiecetsav béta-dimetilaimino-etil észter klórhidrátból naponta háromszor egy adagot bevettek. Ez a vegyület adagolható parenterálisan és nevezetesen intravénás vagy intramuszkuláris injekciókban, 5—10%-os vizes oldat alakjában, esetleg tompítva vagy izotónikusan beállítva. Egyes béta-dirnetilaminoetil-vegyületek, amelyek amid-gyökkel rendelkeznek, nagyon hatásosaknak bizonyultak a helyi érzéstelenítésre. Különösen a p-íklorofenoxi-N-dimetilaminoetilacetamid klórhidrátja legalább ugyanolyan helyi érzéstelenítő hatást mutat, mint a „Xylocaine", heveny toxicitáse azonban kevésbé erős. A „procain"-hoz képest hatásosabb és kevésbé mérgező. A következő példák a fent leírt vegyületek előállítását mutatják be: 1. példa: Egy térfogatrész p4dorofenoxiecetsav kloridot (amelyet például egy molekula sav és két molekula tionilklorid melegen történő reakciójával állítunk elő), hozzáadunk három térfogatrész vízmentes benzolhoz; ehhez az oldathoz hozzáadunk béta-dimetil-amino-etanolt olyan arányban, hogy A kiadásért felei a Közgazdasá;, egy molekula kloridra két molekula essék; a keveréket visszacsepegő hűtő alkalmazásával egy órán át melegítjük, a képződött dimetilaminoetanol klórhidrátot szűréssel elválasztjuk, a szűredékből a benzolt 15—25 mm higany-nyomás alkalmazásával eltávolítjuk és megkapjuk a bázikus észtert. Ez utóbbit úgy alakítjuk át klórhidráttá, hogy éter és aceton elegyében feloldjuk és vízmentes sósavgáz bevezetésével lecsapjuk. Az így nyert klórhidrát olvadáspontja, vízmentes izopropanolból való átkristályosítáts után, 123 C°. A példában közölt eljárás útmutatása alapján előállíthatók más savak, béta-dimetiliamlno-etilészterci is, amelyek a növényekre serkentőleg hatnak, előnyösen az előzőkben felsorolt savak észterei, továbbá a bázikus észterekből és sósavból vagy gyógyászati szempontból szárnbajövő egyéb savból képezett sók. így például a p-klorofenoxiecetsav dimetilaminoetilészter-maleinsav, melynek olvadáspontja 123 C°, a tartarát és cití'át, amely kb. 100 C°-on kristályvízében megolvad. 2. példa: 205 g (1 molekula) p-kloro-fenoxiecetsav kloridot feloldunk 600 cm3 kloroformban, és külön, 38 g (1 molekula) N.N-dimetiletiléndiamint 300 cm3 kloroformban. A második oldatot hozzáöntjük az elsőhöz és a keveréket 48 órán át 20 C°-on állni hagyjuk. A p-kloro-fenoxiecetsav mono-(béta-dimetilamino-etil) amid klórhidrátja kiválik; az anyagot a folyadéktól elválasztjuk, az abszolút etilalkoholból atkristalyositott anyag olvadáspontja 97 C°. Hasonló eljárással előállíthatjuk a többi savak béta-dimetilamino-etilamid klorhidratjait is, amelyek a növények növekedésének szabályozói. Ha kétszeres dimetil-etiléndiamin mennyiséget veszünk, akkor először ennek klórhidrátja válik ki, és ha ezt a folyadéktól elválasztjuk, akkor elkülöníthetjük . a bázikus monoamidet, amelyet végül sóvá alakíthatunk át a fent említett valamely sav alkalmazásával. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás a béta-dimetilamino-etilészterek és a mono-béta-dimetil-amino-'amidok előállítására, melynek jellemzője, hogy a növények növekedését szabályozó valamely sav halogenidjének, nevezetesen kloridjának, előnyösen a p-klorofenoxiecetsav kloridjának egy molekuláris menynyiségét vízmentes közegben egy molekula béta-dimetilamino-etanollal reagáltatjuk, a képződött halogén-hidrogén lekötésére szolgáló anyag jelenlétében, előnyösen egy további dimetilaminoetanol molekula jelenlétében, vagy pedig egy vagy két molekula N,N-dimetü-etilén-diaminnal reagáltatjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője, hogy a savat egy halogeniddel, nevezetesen a bétadimetüaminoetükloriddal reagáltatjuk, amikor is megfelelő észtert kapjuk. és Jogi Könyvkiadó igazgatója 605091. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
