148240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem fémből készült csővezetékek, csatornák helyzetének megállapítása elektronikus műszerekkel

2 148.240 legesébe lesz, s ebben az esetben ezen a helyen nem indukálódik az adóberendezés frekvenciájával azonos rezgésszámú elektromos áram. A csatornába, illetve csővezetékbe vezetett fémvezeték magassági helyzetét — s ezáltal a csővezeték, illetve csatorna helyzetét — ugyanezen elv alapján határozhatjuk meg oly módon, hogy a keretantenna síkját a függőlegeshez képest 45°-os szögben elforgatjuk s az előzetesen megállapított nyomvonalra merőleges irányba távolodva figyeljük azt a helyet, ahol a fejhallgatóban a búgó hang ismét minimumra csökken. Ezen a helyen az antenna síkja ismét érintőlegesen helyezkedik el az' ekvipoten.ciális görbére. Miután 45''-ns síkot állítottunk elő knu^en+riVus e1

virot

r>" 1 k > + í hetek •*/ \ i/s mt -> (aviki on) fi rial i dk >. o\ zft = ,-b l L ] lik)' 'ti íu ! on ) i ^ n *-1 a n e 1 U I' <- Sí V 1 S CM 1 5 Cl 11-b e 1. IS...!.. ~r ] < ( i-1 n n k í>t 1 1"! ^ t ] ne i e/ctf\tk ^r

i

h b / t" n mi i "'ínbi 1 oki' 11 le i d in i ^m ú e mi i 1 m h í ' i n Í- ' p"f

]

pf ili

ti"1

i J,,.J. A.,.,I.O ,..,->Aui nai-^al. Üzemben levő s általában olyan csatornákba, ahol elég erős a benne levő folyadék folyása, úszó segítségével célszerű a íémvezetéket, fémhuzalt bevezetni. Az úszó a csatorna átmérőjétől, függően 5—15 cm 0-jű fa, műanyag vagy könnyű belül üres fémgömb, illetve hosszúkás henger, vagy más erre a célra alkalmas alakú és anyagú. A csatornába bevezetendő fémvezeték könnyű, hajlékon:/ legyen. Erre a célra már pl. 0,5—1,0 mm "0-jű fémhuzal is megfelel. A csatornába ily módon vezetendő huzal célszerű hosszának felső határa 50—100 m, de elvben több száz méterig is terjedhet. A végből. hoiTy az úszóhoz erősített fémvezeték súlyánál fogva ne kerüljön, a csatorna aljára s ezáltal nehezítse a továbbhaladást, célszerű a fémhuzalra 2—3 m-ként kis faúszőkat is erősíteni. Természetesen a fém vezetéknek a csatornába való bevezetése számos más úton is történhet (pl. összecsavarozható fa- vagy fémrúddal stb.). Olyan csatornahálózatoknál, ahol meg van a lehetősége annak, hogy a bevezetett úszót, az alsóbb szakaszon levő valamelyik aknában ki lehet venni, ott igen eredményesen alkalmazható az alábbi eljárás is: Az úszóval egy vékony nylon zsinórt, vezetünk be a csatornába s azt az alsóbb .szakaszon levő egyik hozzáférhető aknában figyeljük. Az úszóval átvezetett nylon zsinór segítségével azután behúzzuk a csatornába a fémvezetéket, melynek egyik végét az elektronikus nyomvonal kutató műszer generátorának egyik kimenő végéhez csatlakoztatjuk, míg a másik végét földeljük. Tetőlefolyó (eresz) csatornáknál, épület bekötő csatornáknál s általában a vizsgálat idején száraz és kis átmérőjű (10—25 cm), valamint vízszintes és függőleges irányban sűrűn váltakozó nyomvonalú csatornáknál a következő eljárást alkalmazhatjuk: A csatornába kézi erővel, egy 15—30 mm külső 0-jű, kellő merevségű és vastagságú gumitömlőt vezetünk, illetve tolunk be, melybe előzőleg fémhuzalt (acélhuzalt) helyezünk. (Pl. 5,5 mm 0-jű.) A gumitömlő első végére részben a csatornában való haladás megkönnyítésére, részben • a földelés végett megfelelő nagyságú 20—40 mm 0-jű fémgömböt erősítünk, vagy a íémvezetéket megfelelő módon visszahajlítjuk. A gumitömlő a benne levő fémhuzallal kellő merevséget és szilárdságot ad ahhoz, hogy a csatornába akár 15—30—50 m hosszúságban is benyomják s emellett rugalmasságánál és hajlékonyságánál fogva követni tudja a csatorna vízszintes és magassági nyomvonal változásait is. Ennek a módszernek különösen az aránylag rövid, de ismeretlen, aknák nélküli tört ( ni r c+

Í

^toiii k, víznyelő bekötések stb. i ím i 'anak m n

ül

ipításánál van jelentősége. x t ni 1 b \e lése a csatornába a fentiek t t 1 ü il í i ákon keresztül, akár víz"'o rí \( n T

a

radio összefolyókon kereszic t io efolyókon vagy a helyi adoft-1 r f 1 lo=n más helyen történhet víz n "> a 1 w 1 g anélkül. " r (Pi sA Iflobo csatornák helyzetének meg-1 i t í i pl i

ko\ t tkező mód is alkalmas. A o°c f° le- iPo hi a térszint felett vagy a +• s mi ú i t kb 1—5 cm 0-jű nyílást ké-A ez ist ü egy 5,5 mm 0-jű acél* S z tn ik b Ih ;n módon kézi erővel 15— — >— r

m ^ L oan is be

tudjuk nyomni )' -i< úr t )1 ni 1

\

1 )ssz elegendőnek bizonyul ill 1 i i n 1 megállapításához, T >1

lm it 3—10 mm 0-jű csupasz, i ^ r>' r> < vart acélvezeték vagy so -r 1

i hí l i

cl\ek kellő merevségüknél és u n KIII í ü i \ i jói követik a csatorna <• t i n il t 20—"0—70 m hosszban is betalnato.v a c^atOiiiaDa, ami egy-egy szakasz nyomvonalának megállapításánál teljesen elegendő. A vezeték csatornába kerülő végét a megakadás elkerülése védett kis fémgömbökkel kell ellátni, vagy megfelelően vissza kell hajlítani. 2. Járható (mászható) csatornáknál. Az eljárás menete azonos lehet az 1. pont alattival, azzal a kiegészítéssel, hogy itt a nyomvonal megállapításához szükséges fémvezetéket a csatornában haladó személy viheti magával. Ez a módszer természetesen olyan csatornáknál használatos, ahol az irányváltozásoknál aknák nincsenek s emiatt felülről a nyomvonal nem állapítható meg. 3. Eternit vízvezeték hálózatoknál. Az alább ismertetett módszerekkel ivóvíz, iparivíz, tűzivíz stb. vezetékhálózatok helyzete egyaránt megállapíthatók. Általános szempont, hogy a nyomvonal megállapítása idejére — mely aránylag rövid ideig tart a vezetékszakaszt legtöbbször üzemen kívül kell helyezni. Erről az érdekelteket esetenként értesíteni kell. Ivóvíz vezetékek esetén figyelemmel kell lenni az egészségügyi előírásokra is, tehát a vizsgálat ideje alatt a házi bekötő vezetékeket, fogyasztási helyeket le kell zárni s a vizsgálat után szükséges öblítésről, klórozásról stb. gondoskodni kell. Tekintve, hogy az eternitvezeték hálózatoknál is az éoületek bekötő vezetékei — azok kis átmérőié miatt — legtöbb esetben fémből vannak,