148205. lajstromszámú szabadalom • Folytonos szorpciós eljárás folyadék- vagy gázelegyek szétválasztására

2 148.205 lasztási műveletek egyik leggyakoribb alkalma­zási területét a különböző szerkezeti osztályokba tartozó szénhidrogénekből álló elegyek szétválasz­tása képezi. Különösen jól alkalmazható ez az el­járás az olyan elegyek szétválasztására,, amelyek egyéb elválasztási eljárásokkal, pl. frakcionált desztillálással csak nehezen választhatók szét. A szilárd szorbensek egyik típusa — az a típus, ame­lyet általában azzal szokták jellemezni, hogy „ad­szorptív" tulajdonságokkal, rendelkezik — szelek­tíven adszorbeálja a szerves vegyületekből álló elegyekből azt az alkotórészt, amely viszonylag a legnagyobbfokú polaritást mutatja. Az ilyen adszorbensek az illető adszorbeált anyaggal szem­beni adszorpcióképessége' és visszatartóképessége attól függ, hogy milyen mértékben áll nagy fajla­gos felület az adszorbens anyag részecskéin vagy azok belsejében rendelkezésre, hogy van-e jelen poláros gyök vagy telítetlen kötés az adszorbeált anyag molekulaszerkezetében, és ugyanakkor hi­ányzanak-e az ilyen poláros csoportok, ill. telítet­len kötések az elegy amíg alkotórészeinek moleku­la szerkezetéből, amelyek kevésbé adszorbeálódnak a szilárd adszorbensen. Az ilyen típusú adszor­bensek jellegzetes képviselői pl. az olyan szilárd anyagok, mint a (víztelenített) szilikagél, az aktív­szén, az alumíníumszilikátok (mint a különféle agyagfajták és aktívált szilikagélek, beleértve az ilyenfajta anyagok olyan jellegzetes példáit, mint az attapulgit, a montmorillonit, valamint az alu­míniumoxid ból és sziliciumdioxidból szintetiku­san készült, dehidratált és az olvadásponthoz köze­li, de valamivel az alatti hőmérsékletre való fel­hevítés által aktívált elegy-termékek), az aktívált alumíniumoxid, főként a gamma-alumíniumoxid, valamint egyéb hasonló jellegű anyagok, amelyek az ilyen poláros vagy telítetlen vegyületeket a szétválasztandó elegy poláros vagy telítetlen cso­portokat tartalmazó alkotórészeire kifejtett elekt­rosztatikus vonzás révén adszorbeálják és amelyek az adszorbeált anyag egymolekulás vastagságú rétegét tartják vissza felületükön. A szilárd ak­tívált adszorbenssel való érintkeztetés útján szét­választható elegyek jellegzetes képviselői pl. a merkaptánokat és/vagy aminokat tartalmazó para­fin-szénhidrogén frakciók (mint a benzin-frakci­ók), amelyekből ezek a poláros vegyületek adszor­beálódnak szelektíven az adszorbens anyag ré­szecskéin ; a paraíinekből és olefinekből álló ele­gyek, amelyekből az olefines alkotórész adszorbeá­lódik szelektíven a szilárd adszorbenseken; arcmás és nemaromás szénhidrogének elegyei ameiyekből az aromás alkotórész adszorbeálódik szelektíven a szilárd adszorbensen; vízgőz és valamely inert gáz elegyei, mint .a nedvességet tartalmazó nitro­gén vagy levegő (a nedvesség adszorbeálódik szelektíven); fenolok és/vágy, kénvegyületek,, mint tiofén elegyei folyékony szénhidrogénekkel,, ame­lyekből a fenolos, ill, a kéntartalmú vegyület ad­szorbeálódik szelektíven. Az elválasztási műveletek egy másik típusa, amelyben egy szilárd adszorbens szolgál a szerves vegyületekből álló elegynek az alkotórészek szer­kezeti különbségei alapján történő szétválasztásá­ra, az ún. „klatrációs" módszer. Ennek a mód­czernKk a során bizonyos amid.ok. mint a karba-JT '' ' a tiokarbamid szilárd részecskéit érint-J ^ ~ ' i 1 ~ elválasztandó szerves vegyületek ele­gyével és karbamidnak szilárd szorbensként való alkalmazása esetén az' elegynek alkotórésze, amely viszonylag egyeriesláneú konfigurációt mu­tat, szelektíven ún. adduktot vagy „klatrátot" ké­pez a szorbens anyaggal, az elágazó szénláncú, klatrátot nem képező alkotórész kizárásával; ha viszont tiokarbamidot alkalmazunk szorbens anyagként, akkor az elágazó- szénláncú alkotórész képezi, a klatrátot vagy adduktot, az elegy egye­nes szénláncú alkotórészének szelektív kizárásá­val, így tehát az egymástól a molekula egyenes szénláncú, elágazó szénláncú, ill. gyűrűs szerkeze­te tekintetében eltérő szerves vegyületek, elegye folyadékfázisban érintkeztethető a karbamid szi­lárd részecskéivel; azt tapasztaljuk, hogy az elegy egyenes szénláncú alkotórészeit a karbamid ré­szecskéi szelektíven tartják vissza oldhatatlan klarát alakjában, míg az elegy elágazó szénlánc­alkotórészei megkötetlenül vezethetők el a kelet­kező kristályos klarátről. Ha viszont az ugyan­ilyen szerves vegyületekből álló elegyet tiokar­baraiddal érintkeztetjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elegy elágazó szénláncú alkotórészei ké­peznek klarátot a tiokarbamid dal, míg az egyenes szénláncú alkotórészeket, amelyek a tiokarbamiddai ', nem képeznek klarátot, szelektíven nyerhetjük ki. A karbamid vagy tiokarbamid felhasználásá­val történő elválasztás módszere széles körben nil lmi-liqto zer* ° \ "T ilete 1 bol alio el',g\ek »f\ a1 I •> 'íi ' LI1« c °i 1(1 használható ez a I /c i ^ »i ) iku i f \ i í -> /e i 1 ídi T^-ncl r1 PIT» nrneus il neu tm 1 togenekiol v,_lo el^alasz-taod^a. Van a szilárd szorbens-anyagok szorpciós eljá­rások során való alkalmazásának még egy további típusa is; ennek, során olyan pórusos .szorbens­anyagok szilárd részecskéit alkalmazzák, amelyek szerves vegyületek elegyeiből szelektíven okklu­dalják pórusaikba az egyenes szénláncú alkotóré­szeket, míg az elágazó szénláncú alkotórészeket nem engedik belépni a pórusokba. Az ilyen típusú jellegzetes szorbens-anyagok pórusainak kereszt­metszeti átmérője 4—5 A; az ilyenfajta szorbens­anyagok jellegzetes képviselői a dihidratált fém­aliimimumszilikátok, amelyekben a fém valamely alkálifém vagy alkáliföldfém lehet. Ily módon az elágazó ezénláncú vagy gyűrűs szerkezetű vegyü­letek, mint pl. a 2,3-dimetilbután vagy a ciklo­hexán, könnyen elválaszthatók nem-szorbeált rafr ! " finátum alakjában az egyenes szénláncú vegyüle­tektől, mint amelyen a n-hexán, e hexán-izomérek elegyének dehidratált íénnalumímurnsziíikát szor­bens szilárd részecskéivel való érintkeztetése' út­ján (az ilyen anyagok elegyeit rendszerint elég­gé nehéz frakcionált desztilláciő útján szétválasz­tani); azt fogjuk ilyen esetekben tapasztalni, hogy a szorbensről távozó nem-szorbeált rész, az ún. „raffináíum" fel lesz dűsulva elágazó szánláncú vagy gyűrűs szerkezetű alkotórészekben (ameny- * nyiben ilyenek egyáltalán vannak jelen a kezelt­elegyben), feltéve, hogy a betáplált eleggyel érint­keztetett szilárd szorbens mennyisége elegendő volt az elegyben jelenvolt egyenes szénláncú al­kotórészek teljes vagy legalább lényegileg teljes mennyiségének okkludálására. Maguk a szilárd szorbensek. amelyeke': ..molekuláris szűrők" elne­vezésije.! is emiíi^ick. oly módon állíthatók elő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom