148137. lajstromszámú szabadalom • Szövetregulátor

Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.137. SZÁM 86. C 8—34. OSZTÁLY — PU—106. ALAPSZÁM Szöveíreguiátor Puskás Endre, Jederán Miklós, Jankovich Jenő, Budapest A bejelentés napja: 1959. december 7. A szövetek vetüléksűrűségét szabályzó, illetve a kész áru felhengerlését végző szerkezetek •— regulatorok — akár a bordalábról vagy alternatív mozgást végző alkatrészről, akár forgómozgást végző tengelyről kapják meghajtásukat, megegyeznek abban, hogy a vetésenkénti szövettovábbítást — tehát a vetülék sűrűségét — a szerkezet módosításának (áttételi viszonyának) megfelelő kiválasztásával lehet beállítani. Általánosságban mondható, hogy a regulatoroknak alkalmasaknak kell lenniük kb. 10 cm-től 60 cm vetüléksűrűség beállítására. A cél az, hogy a két határ között folyamatosan legyen beálltíható a regulátor. Ennek a célnak a megközelítése érdekében a szokásos kilincses-íogaskerekes regulatorokat több, egymást áthidaló mozgású kilinccsel és nagyszámú különböző fogszámú váltőkerékkel látják el, melyek közül a megfelelő módosítást adót szerelik fel a gépre. A 35—• 40 alkatrészbői álló regulátorhoz még 30—40 váltó-fogaskerék is tartozik (pl. a sima Rocher pamutszövőgéphez 42 váltókerék van rendszeresítve) és a célt — a folyamatosan beállítható vetüléksűrűségét —• mégsem érik el. Csak fokozatosan lehet változtatni, illetve beállítani a vetüléksűrűségét és a sűrűség lépcső is hiányos. A hiányos sűrűség lépcsőt a gyakorlatban pl. a láncfeszültség változtatásával — annak a szükséges fölé emelésével — igyekeznek, illetve kényszerülnek áthidalni, ami egyéb hátrányok mellett, a szakadásszám emelkedéséhez is vezet. Az előírt szövetsűrűség beszabályozása a váltókerekek próbálgatásával érhető el, ez kényelmetlen és időtrabló szerelgetést jelent. A gépekhez rendszeresített nagyszámú váltó-fogaskerekek fel nem használt csoportjait tárolni és karbantartani is kell, nem beszélve a nyilvántartás kimondottan improduktív munkájáról. Ezek a járulékos feladatok nem csekélyek, ha számbavesszük, hogy egy kis, 300 szövőszékes üzem esetén is, kb. 10 000 váltó-fogaskerékről van szó, ha minden géphez tárolni akarjuk a rendszeresített váltókerekeket. A regulatorokkal szemben támasztott feladatokat — az eddig szokásos megoldásoktól eltérően — maradéktalanul megoldja és a járulékos munkákat teljesen kiküszöböli a találmány szerinti szerkezet, mely a szokásos határok között fokozat nélkül bármely vetüléksűrűség beállítására alkalmas, kevés és egyszerű alkatrészből áll, beállítása igen egyszerű, karbantartási munkát az olajozáson kívül nem igényel és melyhez semmiféle pótalkatrész — pl. váltókerék csoport — nem tartozik. A találmány szerinti regulátor a szövőgép egyik alternatív mozgást végző alkatrészéből — pl. a bordalábról — kapja meghajtását, melynek következtében a regulátor egyik főrésze, a meghajtó elem saját tengelye körül állandó amplitúdójú alternáló lengést végez. A másik fő alkatrész önzáró csigahajtáson keresztül a szövethúzó hengerrel van összeköttetésben. Az alternáló lengést végző alkatrészt az egyik irányban történő mozgásnál beékelődő testek kötik össze a szövethúzó hengerrel kapcsolatos alkatrésszel és így az is elfordul. A visszafelé történő lengés alatt a beékelődő kapcsolat megszűnik, így az alternáló elem. az eredeti helyzetébe tér vissza, a szövethúzó rész azonban az elforgatott helyzetben marad. A mozgató résszel együtt a beékelődő testek is visszatérnek a kiindulási helyzetbe. így a meghajtó elem új lengése alatt — ugyanolyan mértékben mint az előbb — ismét tovább forgatja a szövethúzó rendszert, tehát azt a lengések folyamatos ismétlődése alatt szakaszos elfordulásra kényszeríti. Ha a beékelődő testeket visszafelé mozgásuk egy részében akadályozzuk, akkor a beékelődés a mozgató rész mozgásának nem a legelején, hanem egy közbülső helyen jön létre, tehát az aktív mozgási szakasz egy része nem lévén kihasználva, a szövethúzó rendszer elfordulása is kisebb lesz mint az előbb. A beékelődő testek visszafelé mozgásának különböző helyen történő akadályozása a szövethúzó henger különböző mértékű elfordulását eredményezi, tehát a beékelődő testek mozgását gátló ütköző helyzetének meghatározásával a vetüléksűrűségét is meghatározzuk. A találmány szerinti regulatornál tehát egy ütköző helyzetének megváltoztatásával tudjuk a vetüléksűrűségét megváltoztatni, feleslegessé téve a régi rendszerű regulatoroknál alkalmazott kilin-