148124. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás visszacsatolt szabályozó rendszerekben alkalmazott erősítő begerjedési veszélyének csökkentésére

2 148.124 szabályozó cső anódján — levő váltakozó feszült­ség az oszcillátor tápfeszültségét változtatja, ez a nagyfrekvenciás rezgés amplitúdó modulációját idézi elő. Az amplitúdó modulált nagyfrekvenci­ás jelet a 2 egyenirányító — demodulator demo­dulálja, tehát az erősítő beménétére egy — a ki­meneten levő váltakozó feszültséggel azonos frek­venciájú-jel csatolódik vissza. Az oszcillátorból és az egyenirányító-demodu­látorból álló visszacsatoló lánc olyan, hogy a ki­menetén — az egyenirányító-demodulátoron — megjelenő feszültség azonos fázisban van a beme­netére — az oszcillátorra — jutó feszültséggel; röviden a visszacsatoló lánc nem tol fázist. Az esetleges begerjedést az erősítőfokozat — magas­frekvencián előálló — fázistolása okozhatja. A 2. ábra szerinti kétfokozatú erősítő használata ese­tén — ha a visszacsatolás nem tol fázist — elv­ben nem állhat elő begerjedés. Két fokozatú erősítő fázistolása — végtelentől különböző frekvenciákon — elvben kisebb 360°­nál, holott csillapítatlan rezgések fellépéséhez — ohmíkus jellegű visszacsatolás esetén — 360°-os fázistolás szükséges. (Két fokozatnál az erősítő átviteli sávját nem kell leszűkíteni a magasfrek­venciákon mutatkozó begerjedési veszély elkerü­lése végett.) Ha két erősítőfokozat elegendő a szintstabilizálásához, akkor nincs: szükség az 1. ábra szerinti külön 6 váltófeszültség erősítőre, mert a szintstabilizálását végző 4 erősítő a hang­frekvenciás jelek erősítését is elvégezheti. Nem ez a helyzet akkor, ha a szintstabilitás megkívánja a 4 erősítőnél a nagy erősítést. Ilyen­kor itt három (esetleg több) fokozatra van szük­ség. Egy háromfokozatú megoldás látható a 3. áb­rán. Itt — az előbb mondottak értelmében — már szükség van az átviteli sáv szűkítésére. Ezt isme­retes megoldás szerint •— pl. a 10 cső anódmun­kaellenállásait magasabb frekvenciákon söntölő 13 és 14 — kondenzátorok végzik. Mivel az erősítő ilyenkor csak néhány Herzig visz át, a hangfrek­venciás jelet egy másik — rendszerint RC csato­lású — váltófeszültség erősítő erősíti. Ez utóbbi rnegoldásnak az a hátránya, hogy a két külön erősítőfokozat következtében bonyo­lult, ezenkívül drága is. A találmány szerinti kapcsolásnak az a lényege, hogy a nulla Herz körüli és a hangfrekvenciás jeleket egyetlen galvanikus csatolású háromfoko­zatú differenciálerősítővel erősíti. A visszacsato­lás következtében fennálló begerjedési veszélyt nem az átviteli sáv szűkítésével küszöböli ki, ha­nem azzal, hogy kiiktat váltóáramú szempontból egy erősítőfokozatot. Ha háromfokozatú differenciálerősítőnket át tudjuk alakítani úgy, hogy annak a hangfrekven­ciás sávban csak két fokozata működjék, — tehát ezeken a frekvenciákon az egyik fokozat kiikta­tódjék — de a nulla frekvencia környezetében mind a három fokozat erősítésen, elértük célun­kat. Vegyük alapul a 3. ábra szerinti kapcsolást. A már ismertetett három fokozat fogja a zéró Herz 2 r; A kiadásért felel: a Közgazdaság körüli frekvenciákon a megkívánt nagy erősítést biztosítani. A hangfrekvenciás sávban való erősí­tésre — az előbb mondottak értelmében —r- kétfo­kozatú erősítő lenne alkalmas, pl. egy olyan, ami­lyen a 2. ábrán látható. A feladat mostmár konk­rétan megfogalmazva az, hogy a 3. ábra szerinti erősítőt át kell alakítani úgy, hogy az a hang­frekvenciás sávban hasonlóan működjék, mint a 2. ábra szerinti kapcsolás. A feladat megoldása —• annak egy példaképpeni kiviteli alakjában — a 4. ábrán látható. Zéró frekvencia közelében az első fokozat (15) szimmetrikus be- és szimmetrikus kimenetű, a második fokozat (16) szimmetrikus be- és aszim­metrikus kimenetű differenciálerősítő. A harma­dik fokozatot 17 a szabályozó cső képezi. Ha az ábrán feltüntetett 20, 21 és 22 kondenzá­torok a hangfrekvenciás tartományban a velük kapcsolódó ellenállásoknál nagyságrenddel kisebb impedanciájúak, akkor a kapcsolás ebben a tarto­mányban lényegében egy szimmetrikus bemenetű és aszimmetrikus kimenetű differenciálerősítőfo­kozatból (15), továbbá a szabályozó csőből (17) áll. A volt második fokozat (16) hangfrekvenciás szem­pontból ki van iktatva. (Az említett kondenzátorokra a hangfrekven­ciás tartományban az alábbi összefüggéseknek kell teljesülniük: a 20 kondenzátor impedanciájának a 23 ellenállásnál, a 21 kondenzátor impedanciá­jának a 18 és 19 ellenállások soros eredőjénél, végül a 22 kondenzátornak a 24 ellenállás vala­mint a 18 és 19 ellenállások összege párhuzamos eredőjénél kell egy nagyságrenddel kisebb ellen­állásúnak lennie.) Megjegyzendő, hogy a kapcsolás akkor is mű­ködik, ha az első fokozat (15) nincs átalakítva asszimmetrikus kimenetűvé, tehát a 20 konden­zátor hiányzik. (Ilyenkor az összeerősítés kisebb lesz.) Szabadalmi igénypont: Kapcsolás automatikus visszacsatolt szabályo­zórendszerek átviteli ágában alkalmazható — nul­la és néhány Herz közötti sávban és a hangfrek­venciás sávban, illetve annak egy bizonyos részé­ben, is működő —• háromfokozatú galvanikus csatolású erősítő begerjedési veszélyének csökken­tésére, jellemezve azáltal, hogy a háromfokozatú erősítő egy fokozata (16) a hangfrekvenciás sáv­ban, illetve annak egy bizonyos részében, ki van iktatva azáltal, hogy egy kondenzátorral (22) az említett fokozat kimenete át van hidalva és, hogy ugyanennek a fokozatnak a bemenete a következő fokozat (17) bemenetével egy másik kondenzáto­ron (21) át össze van kötve, amely kondenzátorok a hangfrekvenciás tartományban — ill. annak egy bizonyos részében — a velük kapcsolódó ellenál­lásoknál legalább egy nagyságrenddel kisebb im­pedanciájúak, jellemezve továbbá azzal, hogy a ki­iktatott fokozat kimenete a következő fokozat bemenetéhez nem rövidzáron, hanem egy — leg­alább 1 kOhm-os — ellenálláson át csatlakozik. ajz i és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 604596. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom