148109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolitkondenzátorok utóformálására

Megjelent: 1961. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.109, SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — KO—1454. ALAPSZÁM Eljárás elektrolitkondenzátorok utóformálására VEB Kondensatorenwerk Gera cég, Gera NDK Feltaláló: Franke Rolf, Gera A bejelentés napja: 1959. november 16. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1858. november 17. Elektrolitkondenzátorok utóformálását általában erre a célra szolgáló, alkalmas berendezésben végzik, amelybe egyidejűleg száz kondenzátor kapcsolható be. Az ilyen berendezésben az áram korlátozására minden kondenzátor elé egy kb. 5 K Q-os előtét ellenállást iktatnak be. A formáló eljárásnál a mindenkor elért áram- és feszültségértékek ellenőrzésére megfelelő mérőműszerek alkalmazhatók. A formálási eljárást azzal irányítják, hogy először a feszültségeket szabályozzák folyamatosan úgy, hogy a kondenzátorokon mindig egy adott áram folyik át. Az összáram nagyságát mindaddig azonos értéken tartják, amíg egy bizonyos idő eltelte után a teljes formálófeszültséget elérik. Ettől az időponttól kezdve ezt a feszültséget állandó szinten tartják, az összáram pedig — attól függően, hogy az egyes kondenzátorok* formálása mennyire haladott előre — többé vagy kevésbé csökkenni kezd. A formálás azonban csak akkor fejeződik be, ha a kiselejtezendő hibás példányoktól eltekintve valamennyi kondenzátor elérte az előírt legkisebb maradék-áramértéketj illetőleg annál kevesebbet. Mivel csak az összáramot szabályozzák, ill. miután a teljes formálófeszültség elérése után az egyes kondenzátorokban levő áramok különböző nagyságúak (azok mindenkori elektromos adottságainak megfelelően), a kondenzátorok egy részét túl kicsiny, más része pedig túl nagy áramerősséggel formálják és ennek következtében utóbbiakat túlterhelik. Az ilyen árammal túlterhelt kondenzátorok hajlamosak a meghibásodásra, mivel túlságosan felmelegszenek; ezáltal az áthaladó áram tovább növekszik. Azok a kondenzátorok viszont, amelyeket túl kis árammal formáltak, a szokásosnál sokkal nagyobb formálási időt igényelnek. Elektrolitkondenzátorok utóformálására más módszer is ismeretes, amely az előbb említettől abban különbözik, hogy ennél az egyes kondenzátorok elé iktatott előtét ellenállások nagyobb értékűek (kb. 100 kű ). Ezen túlmenően ennél a módszernél, miután az előtét ellenállásoknál jelentős feszültségesés lép fel, a formáló berendezésre azonnal a kondenzátorok névleges feszültség értékénél nagyobb feszültséget adnak. Ennek a feszültségnek nagysága a formálási végáram tapasztalatilag meghatározott középértékéhez, az előtét ellenálláshoz és a kondenzátorok névleges feszültségéhez igazodik. Az áramkorlátozás szempontjából az előtét ellenállás nagysága az irányadó, mely mindenkor a formálandó kondenzátoroknak megfelelő értékű. Ez az úgynevezett „lágy" formálás, az először említettel szemben annyiban előnyös, hogy az előbbitől különböző adottságai folytán, az áram eloszlására gyakorolt kölcsönös befolyásolás jóformán teljesen elmarad. Ezáltal a formálási eljárás minősége jobb lesz^ azaz a formáló eljárás folyamatosabban történik és hamarabb befejeződik. Ezen túlmenően olyan kondenzátorok, amelyeknek elektromos és fizikai tulajdonságai a formálás folyamán még nem felelnek meg teljesen a mindenkori névleges értéknek, lényegesen kisebb számban fordulnak elő. Mivel, mint már említettük, a formáló berendezés feszültségét a formálási végáram tapasztalatikig meghatározott középértékének megfelelően állítják be, fennáll annak veszélye, hogy ha a kondenzátorok egy részének, vagy valamennyi kondenzátornak formálási végárama a középérték alá esik, ezek a kondenzátorok az előtét ellenállásokon levő kis feszültségesés következtében túl nagy formálási feszültséget kapnak. Ha azonban a szikrafeszültséget lényegesen túllépik, úgy átívelés, illetőleg átütés veszélye áll fenn és a. szóbanforgó kondenzátorok tönkremennek. A javasolt formáló eljárással nemcsak az ismeretes eljárások előbb említett hátrányai küszöbölhetők ki, hanem ezen túlmenően a maradék áram alakulására és a formáló folyamat időtartamára vonatkozóan is előnyökkel rendelkezik. Az újítás abban van, hogy a formáló áramkörbe ismeretes módon minden egyes kondenzátor elé kapcsolt előtétellenálláson kívül, a találmány szerint, még egy negatív hőfok-tényezőjű félvezető ellenállást