148085. lajstromszámú szabadalom • Túlterhelésgátló szerkezet emelő- és szállítóberendezésekhez

2 148.085 vezérlőberendezés villamos hálózatába való illeszkedése van feltüntetve. A 2a. ábrán egy motor vezérlésére szolgáló berendezés kapcsolási vázlati van feltüntetve. Tegyük fel, hogy az M jelű motor egy daru emelőmotora, mely akár csúszógyűrűs, akár rövidrezárt forgórészű lehet. Az M motor működtetése a VK jelű vezérlőkapcsolóval történik. A vezérlőkapcsoiő alaphelyzetét O jelű függőleges vonal jelöli, ami a motor álló állapotának felel meg. Ha a vezérlőkapcsolót ezen alaphelyzetből az E nyíl értelmében elforgatjuk, akkor az M motornak olyan forgásirányú működése következik be, mimellett a teher pl. emelkedik, miig ha a vezériőkapcsoiót S nyíl értelmében forgatjuk e], akkor a teher süllyesztését eredményező irányba fog az M motor forogni. A vezérlőberendezés (11) és (12) mágneskapcsolója az M motor forgásirányát szabja meg. Az R túlterhelésgátló érintkezőpár az előbbiekben ismertetett szerkezetre túlteherből adódó erőhatásra záródó érintkezést ad. Az SR segédrelé az R záródása következtében lép működésbe, mellyel lehetetlenné teszi a VK vezérlőkapcsoiő E irányú állása ellenére az M motor emelési irányban való működését azzal, hogy a (11) jelű mágneskapcsolót kiejti és mindaddig kiejtve tartja, míg a túlteher meg nem szűnik. A felvett példa esetében nézzük meg, hogy a túlterhelésgátió alkalmazásával milyen hatás érhető el. Tegyük fel, hogy a daruval a névleges tehernél 10%-kal nagyobb súlyt akarunk emelni. Akkor tehát a kezelő a VK vezérlőkapcsolót E irányba kapcsolja^ mely által Bi érintkező záródik és a működtető feszültség V sarkát az SR segédrelé nyugvó helyzetben záródó (5—6 jelű), a (12) mágneskapcsoló ugyancsak nyugvó helyzetben záró (127—126 jelű) segédérintkezőjén keresztül a (11) mágneskapcsoló behúzótekercsének (114) sarkára vihetjük, miután a működtető feszültség U sarka a behúzótekercs másik oldalán jelen van, a (11) mágneskapcsoló behúz és az M motor emelési irányban elindul. A túlteher miatt az R érintkező azonban zárni fog mely által az SR segédrelé behúz és a működtető feszültséget (5—6) segédérintkezőinek kikapcsolása révén megszakítja, emiatt a (11) mágneskapcsoló kiesik és az M motor megáll. A fellépő dinamikus hatásokból kifolyólag jelentkező esetleg változó túltehernél, az R érintkező ki-be kapcsolódását vonná maga után a VK vezérlőkapcsoló E állásánál, mely viszont az M motort kapcsolná ki, s be. Ezt azonban az SR segédrelé (7—8) segédérintkezője teszi lehetetlenné, amely a (12) mágneskapcsoló ily esetben mindig záró (128—129) segédérintkezőjén keresztül tartókapcsolást biztosít. Tehát az M motor emelés irányban nem kapcsolható, amíg a túlterhet meg nem szüntetjük. Ezért a VK vezérlőkapcsolót S irányba kapcsoljuk, mikoris a működtető feszültség V sarka a (11) mágneskapcsoló nyitott helyzetében záró (116—117) jelű segédérintkezőjén keresztül a (12) mágneskapcsoló (124) behúzótekercsére kerül, mivel a tekercs (125) oldalán a .vezérlőfeszültség U sarka jelen van a (12) mágneskapcsoló behúz — a túlteher dacára — a motor süllyesztő irányban megindul. Ha a túlteher továbbra is fennáll, a folyamat ismétlődik addig, míg a túlterhet megszüntetik. A 2b. ábra ugyanezt az elvet mutatja azzal a különbséggel, hogy a motor süllyesztési irányba való mozgását a (13) mágneskapcsoló két fázissal teszi lehetővé. Ilyen esetben az M motor háromfázisú féklazító berendezését külön mágneskapcsolóval kell működésbe hozni. Erre szolgál a (14) mágneskapcsoló, mely mindig akkor jön működésbe, mikor akár a (11), akár a (12), vagy a (13) mágneskapcsoló működik, tehát a motor emelési, vagy süllyesztési irányban indul. A vezérlési elv most ugyanaz, azonban az SR segédrelé tartókapcsolását a (7—8) segédérintkezőn keresztül most a (14) mágneskapcsoló kikapcsolt helyzetben mindig zárt (146—147) segédérintkezője teszi lehetővé. Ez a tartókapcsolás feloldódik, ha a VK vezérlőkapcsolót akár S, ill. I irányba és állásba kapcsolva a (12) ill. (13) mágneskapcsolók 'működése révén a (14) mágneskapcsolő is behúz, mely miatt a (146—147) segédérintkezője kiesik és az SR segcdrelé tartóáramkörét megszakítja. Addig, míg a túlteher fennáll, csakis S ill. I süllyesztési irányban lehet az M motort működésbe hozni. Ez akkor is fennáll, ha a túlteher már az előbbiekben kifejtett statikus teherhez a gyorsítások következtében periodikusan változó dinamikus erőhatások révén járulékos túlteherrel nő. Ezen periodikus változást küszöböli ki az SR segédrelé (7—8) segédérintkezőién jövő tartófeszültség. • A találmány szerinti berendezés akkor is használható, ha a motor csúszógyűrűs forgórészű és forgórész ellenállások rövidrezárásával gyorsul, de használható egyenáramú motoroknál is, mert az R túlterhelésgátló működése mechanikus hatáson alapul. Továbbmenően nem korlátozódik a találmány a példába felvett mágneskapcsolós vezérlésre, hanem alkalmas a fent leírt kapcsolással főáramkörű ún. kormányhengeres vezérlésre is. A találmány példakénti leírásában egy motor vezérlése van felvéve, de kettő, vagy több motor vezérlésénél is alkalmazható, mikoris a SR segédrelé (5—6) segédérintkezője a motorok számának megfelelően növekszik, pl. két motor vezérlésénél két nyitó, egy záró érintkezőre. Szabadalmi igénypontok: 1. Túlterhelésgátló szerkezet emelő és szállítóberendezésekhez, melyre jellemző bakon (E) csuklósan ágyazott billenő keret (C), e keret egyik felén elrendezett, célszerűen egy vagy több görgő (A), a keret másik felén szabályozható rugó (G), továbbá külön rugóval egybeépített csillapító szerkezet, a csillapító szerkezettel működtetett, elektromos kapcsolóra (R) ható kar (P). 2. Az 1. igénypontban meghatározott szerkezet kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a csillapító szerkezet rugóval (L) egybeépített henger (J), melynek dugattyújában visszacsapó szelep (T) van. 3. Az 1—2. igénypontban meghatározott túlterhelés gátló szerkezettel ellátott villamos béren-