148041. lajstromszámú szabadalom • Faipari szalagfűrészfog-hajtogató készülék

? 148.041 lódnak egymáshoz. A —15— csavart szintén a készülék külseje felől, üzem közben is szabadon utánaállíthatjuk és elforgatásakor a mindenkori —13 - alátámasztószervek egyformán vagy köze-Jffí^-ek az —1— szalag hátához, vagy távolodnak Sole, vagyis feljebb emelik, vagy lejjebb engedik azt. Ha a —12— szögemelők annyiban eltérnek a rajztól, hogy egymásnak nem tükörképei, hanem egyforma helyzetűek, akkor a közös —15— csavarnak — a leírt hatás eléréséhez — vagy jobb, vagy bal menetűnek kell lennie. Végeredményben a —15— csavarral az egész szalagnak, ezzel a fogháromszögnek is, tehát a fogcsúcsnak és fogtőnek magassági helyzetét szabályozzuk. A 2. és 4. ábra szerint az —1— szalag —16-— vezetőléceit —17- szegesavarokkal erősítjük a —18— készülékvázhoz. A léceket úgy rugózzuk, "°gy egymáshoz képest tágulóképesek legyenek és a szalag előrehaladásakor közéjük ékelődő foltokat, vetemedéseket stb-t is, persze gyakorlatilag korlátolt határok között, átereszthessék. A —18— készülékvázban mindkétfelől —19— csavarok járnak, melyekkel mindegyik —16— vezetőlécet a másik felé nyomhatjuk. A —19— csavarokat ugyancsak kívülről, üzem közben is szabadon szabályozhatjuk és e réven a helyi szalagegyenetlenségek előtt pillanatnyilag mintegy megnyithatjuk, utánuk pedig ismét szorosra zárhatjuk a lécek közötti rést. A 2. és 3. ábra szerint a —4.— kilincskar —11— billenőterigelyének végcsapjait —20— hüvelyek burkolják. A —3— himbakarok tulajdonképpen ezeket a hüvelyeket ágyazzák és felső villavégük oly szűk. hogy a hüvelyek nem ugorhatnak ki belőlük felfelé. Ha azonban kihúzzuk a —20— hüvelyeket, akkor az ezeknél vékonyabb végcsapok átférnek fölül. Munka kezdetén vagy végén kihúzzuk ezeket a hüvelyeket, mikor is az egész előtoló fejet mindenestül, felfelé kiemelhetjük villaágyából, és szabadon hozzáférhetünk az —1— szalaghoz. A szalag berakásakor hasonlóképpen járunk el. Ha elengedjük a —20— hüvelyeket, akkor a bennük rejlő —21— nyomórugók visszacsappantják azokat ágy azóhelyze tűkbe. A —4— kilincskar hosszának • megszabásával a lökethoszszal, sőt lökethelyet finoman szabályozó tényezőt kapunk. A 3. és 5. ábra szerint a készülék mindkét oldalán egy-egy foghajtogató —22— himbakarunk van, melyek a —18— készülékvázra harántirányban ágyazott —23— csuklótengelyek körül lengenek. A —22— himbakarokat alakjuknál fogva a —9— alaktárcsa oldalán levő —24— bütyökkel vezéreljük, mégpedig a —18— készülékvázba ágyazott, golyós —25— lökő és a hozzá csatlakozó, a —22— himbakarban járó —26— szabályozócsavar közvetítésével. Az utóbbit üzem közben is beállíthatjuk. A baloldali —24— bütyök balra, a jobboldali jobbra tolja az illetőleges —25— lökök és —26— szabályozócsavarok útján a —22— himbakarok odatapintó alját. E himbakarok felső végei viszont az —1— szalag felé fordulnak el, mikor is maguk előtt befelé tolják a hozzájuk tartozó, a készülékvázban járó —27— lökőszegeket és végeredményben ezek hajtogatják jobbrabalra a sorra kerülő fűrészfogakat. K-n 5. ábrán az egyik szeg az egyik, a másik pedig a másik végállásában látható. A —25— lökőket, vagy a —26— szabályozócsavarokat is rugózhatjuk, de gyakorlatban ele gendőnek bizonyult, ha csupán a —27— lökőszegeket rugózzuk úgy, hogy ezen a réven a —22— himbakarok ugyanúgy, mint a —3— himbakarok, egészben visszarugóznak, üresjáratukat önműködően végzik és mindenkor indulóképes, rázkódásmentes állapotban maradnak. A közvetlenül a íűrészfogakra ható —27— lökőszegek a készülékváz legkönnyebben hozzáférhető felső szintjében, a —8— tengellyel párhuzamos egyenesvezetékben járnak. E lökőszegeknek, ill. a —22, 25, 26— tárrendszernek beállításával szabályozhatjuk a fogkihajtó löket hosszát, ami a fogtőnek, ill. fogcsúcsnak a kihajtás forgatókarhosszát megszabó magassági helyzete már fentebb ismertetett szabályozásával együtt hajszálnyira mérvadó a fogkihajtásra. A —19— nyomócsavarok függéllyes hosszú lyukakban szabadon átdöfik a —22— himbák felső karját, hogy ezek működésének megzavarása nélkül, pontosan a —27— lökőszegek alatt helyezkedhessenek el. A fűrészszalagot általában fogról-fogra toljuk előre. A —8— alaktárcsa kerületén számos fűrésztovábbító --10— bütyök lehet. Ha négyszer annyi ilyen bütyköt adunk, mint amennyi az egy-egy oldalra eső foghajtogató —24— bütyök, akkor a készülék jobbra-balra egy-egy fogat hajlít ki és két ilyen metszőfog között kihajlítatlan, vagyis fűrészpor-kiseprő egyenes állásban hagy egy-egy un. gyalufogat, hogy tiszta vágáslanot kapjunk. A —10 és 24 bütykök úgy váltakoznak, hogy BZ egyik fajtával kivezérelt munkalöket alatt a másik" fajta üres járatot hagy. A —3— himbakarok párosával együtt és egyszerre, a —22— himbakarok pedig rendszerint egyesével és egymással váltakozva működnek. A 10 és 24— vezérlőbütykök mindegyik forgásértelemben egyformán buknak le, ill. lejtősödnek úgy, hogy a —9— alaktárcsát akár óramutató irányban, akár ellenkezően forgathatjuk. A tárcsát levehető —28— pajzsokba (3. ábra) kivehetővé ágyazhatjuk, hogy szükség esetén könynyen és gyorsan cserélhessük. Végtelen fűrészszalagot nem szükséges szétbontanunk. Ívelt határvonalú vagy más idomdarabok fűrészeléséhez egyoldali fogkihajtásra is beállhatunk, pl. ha kivesszük az egyik —25— vagy —27— lökőt, vagy hatástalanná forgatjuk vissza az egyik —26— szabályozócsavart. Ha a fogakat bizonyos szögben elcsavarva kívánjuk kihajtogatni, akkor a —27— lökőszegek támadáspontjának és a fogtőnek viszonylagos helyzetét a —4— kilincskar hosszával, úgyszintén az előtoló löket és a fűrészfogak üzemközi megállóhelye közti viszonnyal, végül a fogháromszog magassági helyzetével beállíthatjuk a kívánt elcsavarodás céljára. Sorozatos gyakorlati kísérletek tanúsága szerint tisztára a legmindennapibb anyagokból és tömeggyártást engedő munkával, olcsó, zömök kivitelben kb 10 kg összsúlynyira előállított készülékkel normális 800 mm szalagdobátmérőjű körfűreszeép 20—40 mm szélességű és 12 mm-ig terjedő fogosztású szalagját alig 2 perc alatt szakmunkás nélkül is meghajtogathatjuk, ami az eddig szakmunkások részéről ráfordítandó munkaidőnek csupán elenyésző töredéke.