148035. lajstromszámú szabadalom • Szabályozós transzformátor-berendezés és kapcsolás
2 148.035 fenn, miáltal a részfokozatra való párhuzamos kapcsolásnál ezek a tekercsek induktív, a részfokozattal való soros kötésnél ohmikus — elhanyagolva a párhuzamos kapcsolásból eredő egyidejű áramkülönbséget — jelleget mutatnak. A kettős bifiláris tekercs egyszerűsített változata a tekercsek menetirányváltozási pontjai összekötéséből adódik. Ezt úgy képezzük, hogy három vezetőt szorosan egymásba tekercselünk s ezek egyik végének összekapcsolásával két azonos és egy ellentétes menetirányú tekercset létesítünk. Az azonos menetirányú ágak a kapcsolósínekhez, a közös ellenmenetet kialakító ág pedig a transzformátor egyéb tekercsrendszeréhez csatlakozik. Mind a kettős bifiláris, mind a háromtagú biíiláris tekercset az átkapcsolandó fokozat feszültsége és teljesítőképessége alapján kell méretezni. Esetleges kisebb kiegyenlítetlenségre való tekintettel a fokozattekercs átkapcsolásakor az átkapcsolásoknál alkalmazott impedanciák sorosan iktatódnak az átkapcsolandó fokozattekercs és a segédtekercs közé. A segédtekercs 10—12 részfokozattal is tervezhető, ha ezt az átkapcsolási teljesítmény csökkentése indokolja. ,. A sok kivezetést nem lehet a fedélen átvezetni, illetve ez különféle nehézségbe ütközik. Szükséges tehát, hogy a .részfokozatok kapcsolói, hasonlóan a fokozatok kapcsolóihoz, vagy a transzformátor fedelén, vagy a transzformátor olajterébe benyúló edénybe legyenek helyezve. A transzformátorral közös olajteret kerülni kell, mert bár kis teljesítmények megszakítását végzik ezek a kapcsolók, ezzel is szennyezik az olajat. A transzformátor olajterébe benyúló hengerszerű edény elhelyezésére megfelelő férőhelyet keli biztosítani. Az edény falán keresztül átvezetéseket kell képezni. Az átvezetők és a kapcsolószerkezet érintkezői közötti csatlakozást teljesen mereven kivitelezni nem lehet, mert az edény változó hőmérsékletű olajjal van közvetlen érintkezésben, a kapcsolószerkezet viszont ettől eltérő hőmérsékletű lehet. Tekintettel továbbá arra, hogy a kapcsolót és tartozékait javítás, karbantartás céljából időnként ki kell az edényből emelni anélkül, hogy a transzformátort felnyitnánk, ezért az edény falában elhelyezett átvezetéseknek a kapcsoló felé való csatlakozásait könnyen oldhatóvá kell tenni. A két kívánalmat úgy kell megoldani, hogy az edény falán át képezett átvezetések és a kapcsoló nyugvó érintkezői közé két-két olyan érintkező elemet helyezünk el, melyek áthidalására az ismert késes •— példa szerint — kivitelű kapcsolókar szolgál. Az érintkező elemek között kisebb térközt kell biztosítani. A kapcsoló fedélnyílásán át a kapcsolókarok kiemelhetők, vagy behelyezhetők. A kapcsoló oldható kivitelű csatlakozásainak helyszükséglete megnöveli az edény méretét, ez a megoldás azonban lehetővé teszi a kapcsolószerkezetnek a transzformátortól független kiemelését. Az egyes fázisok kapcsolóérintkezői egy nyugalmi helyzetben levő henger belső felületén vannak elhelyezve. Ez lehetővé teszi, hogy a körbe forgatott és a tengelytől iszigetelt kapcsolókarok körforgásuk után visszatérjenek kiinduló állásukba. Ha a nyugvó érintkezőket nem egy henger felületén helyezzük el, ellenben ezeket egy sík felületen rögzítjük, akkor a mozgó érintkezőket az átkapcsolás végeztével ismét végig kell futtatni a segédtekercs részfokozataihoz csatlakozó érintkezőkön, hogy alapállásukat elfoglalhassák. A kapcsolók mozgó érintkezői (kapcsolókar) megfelelő rugónyomatékkal bíró megoldásúak és hengerszerűen képzettek, melyek gördülve haladnak az érintkező felületen át. Nagyobb áramerősség esetén azokat a nyugvó érintkezőket, melyeken a mozgó érintkezők rövid időre megállanak, a nagyobb felületi érintkezés képzése céljából a hengerszerű érintkező felületi ívének megfelelő kisebb bemélyedéssel kell kialakítani. A mozgó érintkezőket mindkét irányban előérintkezőkkel kell ellátni. A javasolt megoldáson kívül alkalmazható az ismert számos kapcsolófajta is, feltéve, hogy az ábrák magyarázatainál is körvonalazott követelményeknek egyébként megfelelnek. A példa szerinti kivitelnél a három fázis kapcsolószerkezete egymás felett van elhelyezve. Hasonló megoldás alkalmazható a fokozatok kapcsolói számára és velük közös edénybe helyezhető az egyik átkapcsoló. A másik átkapcsoló a részfokozatok átkapcsolására szolgáló kapcsolószerkezettel együtt helyezhető el. Meghajtásukról a fokozatkapcsolókat működtető tengelyre húzott és attól függetlenül elforgatható, csőszerűén képzett rudazattal kell gondoskodni. A tengely és a csőmeghajtás között 2 vagy több csapágyat kell alkalmazni. Ilyen elrendezés mellett az ellenállások is a belső olajtérbe helyezhetők. E célra jól felhasználható a kapcsoló edényének megfelelően mélyített tere. Az edényt úgy kell a transzformátor fedeléhez rögzíteni, hogy az a transzformátorral együtt legyen kiemelhető. A fedél elhelyezését a transzformátor tömítésétől független megoldással kell kivitelezni. A javasolt találmány példaként! elvi kapcsolását tünteti fel az 1. ábra. A vázlat három fökozattekercset ábrázol. Nincs feltüntetve sem a transzformátor egyéb tekercsrendszere, sem a fokozattekercseknek ellenkező értelmű csatlakoztatása, mely fokozatszaporítási mód a javasolt megoldásnál is alkalmazható. Az 1. ábrán feltüntetett három fokozattekercs (Fi, F2 , F3) fokozatkapcsolóikon át (Ki, K2, K3, K4 ) csatlakoznak az I. vagy II. gyűjtővezetékekre. A gyűjtővezetékekre'két átkapcsoló (Vi, V2) van kapcsolva. A Vi átkapcsoló a —2— segédtekercs és tartozékainak az áramkörbe való beiktatására szolgál. Ezek csak az átkapcsolási művelet idejére vannak az áramkörbe bekapcsolva. A —2— segédtekercs a fokozattekercsekkel ellentétes menetiránnyal bír. Az áramkörbe való teljes bekapcsolásával az átkapcsolandó fokozattekerccsel bifiláris tagot képez, A •—2— segédtekercsnek példaként öt részfokozata, illetve hat megcsapolása van. A megcsapolások (A—B—C—D—E—F) nyugvó érintkezőkhöz csatlakoznak. A Tészfokozatok átváltására kettős kapcsolósínes (Sí, S2 ) kapcsolószerkezet
