147997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagkéntbéta, béta béta-triklór-alfa-oxietilfoszforsav-dimetilésztert tartalmazó állatgyógyászati készítmény előállítására
Megjelent: 1961. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.997. SZÁM 30. h. OSZTÁLY - FA-412. ALAPSZÁM Eljárás hatóanyagként /?//-triklór-a -oxietil-foszfonsav-dimetilésztert tartalmazó állatgyógyászati készítmény előállítására VEB Farbenfabrik Wolfen cég, Wolfen (NDK) Feltalálók: dr. Möhring Manfred vegyész, Wolfen, és Zölch Lothar, oki. vegyész, Wolfen A bejelentés napja: 1959. július 7. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1958. december 10. A /?,/?,/?-triklór-«-oxietil-foszfonsav-dimetilésztert belső terápiásán endo- és ektoparaziták leküzdésére használják. Állatkísérletek azt igazolták, hogy a paraziták ezzel a szerrel teljesen, vagy csaknem teljesen elölhetők. Az alkalmazás módja azonban nehézségekkel jár. A szarvasmarháknál, a bögöly leküzdése céljából, szájon át való adagolással az állat minden kg-jára 80 mg hatóanyag alkalmazása szükséges. Ennek következtében a gyógyszer adagolását megelőzően az állat súlyát pontosan meg kell állapítani. Ennek ellenére a kezelt állatoknál nem kívánatos mellék jelenségek, mint pl. belső vérzések és hasmenés lépnek fel. Mérgezéses elhullással is számolni kell. Elte^ kintve attól, hogy állatoknál az orális alkalmazás általában nehézségekbe ütközik, mivel a szer lenyelése nincs biztosítva és az emésztés közbeni kiköpés nem megakadályozható, ennél a módszernél a hatóanyag pontos adagolása aligha biztosítható. Az állatoknak /í/?,/?-triklór-ar-oxietil-foszlonsav-dimetilészterrei való lemosása igen körülményes és szintén nem biztosítja a szer hatását. Ezért megkísérelték már a szert injekciók alakjában alkalmazni. Az ismert injekciós oldatok a hatóanyagot vizes fázisban tartalmazzák. Ebben a közegben azonban a szóbanforgó foszfonsavészter nem állandó, elbomlik és az oldat nem sterilizálható. Az említett hátrányokat a találmány szerint azzal küszöböljük ki, hogy a /?,/?,/?-triklór-a-oxietil-foszfonsav-dimetilésztert valamely többértékű alkoholban, azok polimérjeiben, étereiben vagy észtereiben, illetve ezek elegyeiben oldjuk, majd az oldatot, ismert módon, célszerűen ampullába vagy fóliába zárt steril injekciós folyadékká dolgozzuk fel. Alkalmas oldószereknek, melyek a melegvérű állatokra mérgező hatást nem gyakorolnak, a kö^ vetkező vegyületek bizonyultak: Glikol, glicerin, hexantriol, etilglikol, etilglicerin, dietilglicerin, acetilglikol, acetilglicerin, diacetilglicerin, diglikol, triglikol, poliglikol. A találmány szerint olyan /J,/?,/í-triklór-«-oxietil-foszfonsav-dimetilészteroldatok állíthatók elő, amelyek ezt a hatóanyagot 30%-nál nagyobb mennyiségben tartalmazzák. Az injekciós oldatok forró vízgőzben bomlás nélkül sterilizálhatok és azokat az állati szervezet jól tűri. A befecskendezett állatok vérében a hatóanyagtartalom vizsgálatával megállapítottuk, hogy a találmány szerinti eljárással készült oldatból az eddig ismeretes, szájon át való adagolásnál szükségelt hatóanyagmennyiségnek már egy része is elegendő ahhoz, hogy tökéletes hatást érjünk el; az alkalmazott oldószerek ugyanis a hatóanyagoknak a szervezetből való kiválását késleltetik. A találmány szerint előállított gyógyszerrel kezelt melegvérűek elhullását elkerüljük és az állatokat, nagy tömegben is, gyorsan és biztosan kezelhetjük. Célszerűnek mutatkozott az oldat készítésére felhasználandó /?, 5,/í-triklór-a-oxietil-f oszf onsav-dimetilészter előzetes megtisztítása, ami tetszőleges módon foganatosítható. 1. példa: 1 kg /?,/?, /?-triklór-a-foszfonsav-dimetilésztert enyhe melegítés közben 1 kg poliglikolban {mólsúly: 80—90) oldunk. Szűrés után az injekciós oldatot ampullákba vagy üvegekbe töltjük és ismert módon sterilizáljuk. 2. példa: 1 kg /?,/S; /í-friklór-a-oxietil-foszfonsav-dimetilésztert 500 g poliglikol (mólsúly: 80—90) és 500 g 1,3-butilénglikol elegyében oldunk és az 1. példában leírt módon tovább feldolgozunk.
