147982. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsátására különösen hidrokulturás termeléshez

2 147.982 kívánunk. A —7— túlfolyócső átmérője legalábbis akkora, mint a —3— tápvezetéké. A —8— áteresztő —10—• zárólapja lényegében az említett diafragma, melyet rozsdamentes —11— szegélygyűrű és —12— csavarok segélyével súlyos, ugyancsak rozsdamentes, célszerűen ólom •7—13— gyűrű aljára erősítünk. Ezt a terhelőgyűrűt a fölül lefelé fordított „V" alakú —17— görbületbe hajlított, drótszerű és nagyjából lefelé fordított „U" alakú —16— villaív —14 és lövegéhez rögzítjük. Az egészet a —17— görbületnél fogva a jobb oldalt függélyes —20— szárrá merőlegesen lehajlított —19— lengőkar —18— nyugaszába függesztjük. A —19— lengőkar vízszintes szára bal oldalt —21— csuklótengelyben végződik, melynek —22, 23— csapjait az edényfalhoz erősített és felfelé nyitott —24, 25— gyámokba ágyazzuk. A lengőkar merőleges —20— szára az előnyösen forgástest alakú —26— úszóban végződik, melynek legalsó szintjét úgy határozzuk meg, hogy a —10— diafragmát záró kezdőhelyzetében kissé a —2— edény fenéksíkja fölött maradjon. Ide tartozik, hogy a szemölcsszerű - -8— áteresztőt úgy illesztjük a —2— vezérlőedény fenekébe, hogy beömlő nyílása e fenekénél némileg magasabban fekvő síkba essen. Az úszó legalsó szintjéből —27—• lefolyó, bizonyos magasabb szintjéből pedig —28— kivezetés indul az —1— edény oldalfalain. Hangsúlyoznunk kell, hogy úgy a —2— edény —9— víztelenítő csövecskéje, mint az —1— edény —..-27— lefolyója jóval kisebb átmérőjű, mint akár a —8— áteresztőn keresztüljutó folyadék adagját meghatározó —7— túlfolyócső, akár a —28— kivezetés. A —9— csövecske szabad átmérőjét rozsdamentes —30— rudacska betolásával negyedakkorára csökkenthetjük, mint a —27— lefolyóé. Az ilyen rudacskával tisztogathatjuk is a —9— csövecskét, nevezetesen szurkálással kipiszkálhatjuk belőle az ott esetleg fennakadó gyökereket vagy egyéb szennyeződést. Ha egészen kihúzzuk a rudacskát, akkor nyomban felszabadítjuk a —9— csövecskét úgy, hogy szabad szelvénye a —27— lefolyóéval egyenlővé válik. Az új elrendezés egyik, hatásosan bevált, jellegzetes kiviteli sémáját a 12. és 13. ábrából látjuk. Hat medencét egymás fölé földmellőzéses termelőoszloppá raktunk össze és valamely elrendezést iktattunk eléje, ahonnan az elárasztó víz, valamint mindenféle kellő tápoldat kiadagoltan érkezik. Efféle elrendezést ismertet a bejelentőnek egyik, a mostanival egyidejűleg beadott más szabadalma. Mindegyik termelőövezetben nagyjából egy-egy —29— sarjasztómedence van, amelyekbe a csíráztatáshoz és növesztéshez szükséges áttört lemezeket rakunk. Valamennyiökből az új elrendezés —2— edényéhez csatlakozó —3— tápvezeték ágazik. Az elhelyezés olyan, hogy bizonyos viszony lesz a —29— medencék és a —2— edények töltésfelszíne között. Ugyanis a —3— tápvezeték a most készlettartályul szereplő —29— medence feneke felől indul és a —2— vezérlőedény félmagasságában végződik. A —29— medencében előforduló legmagasabb folyadékállás valamivel felsőbb szintben marad, mint a —7— túlfolyócső átbukó nyílása. A —2— edényeket úgy rendezzük el, hogy —27— lefolyóik és —28— kivezetéseik az alattuk legközelebb következő —29— medencékbe csurgassák át belőlük a folyadékot. Az új elrendezés működésmódját következőleg érzékeltetjük: Az —1, 2— edények a 6. ábrabeli kezdőállásban — ama —29— medencével együtt üresek, amelyhez azok —3— tápvezetéke tartozik. Előfordulhat, hogy a medencebeli magvak vagy gyökerek visszatartanak némi folyadékmaradékot, és ez rendes körülmények között a —3— vezeték útján a —2—• edény aljára, innen pedig a —9— csövecskén át közvetlenül az —1— edény fenekére jut, ahonnan a —27— lefolyón át a legközelebbi —29— medencébe csurog. Adott esetben a —9— csövecskét annyira meghosszabbíthatjuk, hogy közvetlenül az alatta kö-< vetkező —29— medencébe nyíljon. A készlettartályul előreiktatott mindenkori —29— medence megtelése után a folyadék — a 7. ábra szerint — a —3— vezeték útján mindaddig fölényesen nagyobb mennyiségben ömlik át a —2— edénybe, mint amennyi ebből a —9— csövecskén át elfolyik, amíg a —2— edénybeli folyadékszint — a 8. ábra szerint — az odatartozó —29— medencebelivel kiegyenlítődik. Ha azonban a —2— edény folyadékszintje még tovább emelkedik, akkor a többlet átbukik a —7— túlfolyócső felső szájnyílásán és az —1— edénybe lép át. Minthogy a —7— túlfolyócső átbocsátóképessége jelentékeny, az —1— edénybeli folyadékszint gyorsan felszáll és —• a 9. ábra szerint •— a —26— úszó a —8— áteresztőről felemeli a —10— diaf ragmát. Ezt az elmozdulást a —19, 18, 20— lengőkar és —22, 23—• csapjainak elfordulása eszközli úgy, hogy a lengőkar szögelfordulása megemeli a —16— villaívet, amely viszont magával viszi a —13—• gyűrűt és evvel együtt a —10— diafragmát is. Ekkor a folyadék a —8— áteresztőben feltáruló nagy szabad szelvényen át gyorsan meggyűl az —1— edényben és itt a —2— edénybeli folyadékszintig emelkedik. Közben a folyadék nehézségereje révén a —28— kivezetésen át a legközelebbi —29— medencébe csurogni kényszerül. A —10—• diafragma mindaddig nyitóállásában marad, amíg a —26— úszó — a 10. ábra szerint — felemelten tartja őt. Minthogy az —1— edény —27—• lefolyója viszonylag csekély szelvényű, az úszó — a'11. ábra szerint — csupán akkor süllyedhet vissza kezdőállásába és tehát csupán akkor engedi vissza a —10— diafragmát záróállásába, ha a —2— edényből érkező folyadék már kevesebb, mint amennyit a —27— lefolyó eltávolít. A leírt és rajzokkal vázolt kivitel korántsem korlátozó ismertetés, hiszen az elrendezés elemei alakjuk, méretezésük és viszonylagos elhelyezésük tekintetében, szükség szerint módosíthatók úgy, hogy amellett sajátképpeni rendeltetésük és ismétlődő műveletszerepük megőriztessék. Az új elrendezés akár magában, akár csoportosítottam számos téren, elsősorban pedig úgy hasznosítható, amint a 12. és 13. ábra vázolja. Szabadalmi igénypontok: 1. Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsátására, különösen, hidrokultúrás termeléshez, melynek jellemzői: készlettartályával tápvezeték.