147981. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsátására

2 147.981 kifolyócsőrben végződik. A csőr szabályozható kiömlő nyílású, vagy egészben cserélhető lehet, hogy a kiömlést ill. az adagolás tartamát befolyásolhassuk vele. A —11— szifont úgy iktatjuk be, hogy —11'"— ívhajlata magasabb szintbe essék, mint annak a veszteglőfolyadéknak felszíne, amely a:/ 1. ábrabeli kezdőállású —8— tartályban fordulhat elő, hogy a szifon a —8— tartály átdűlése előtt ne telhessen meg közönségesen folyadékkal, vagyis hogy a szifon ne kerülhessen előbb folyadékzár alá. A —8— tartály feneke felől hajlékony —14— vezeték, valamint a —15 és 16— könyökök útján a —13— derítőtartállyal közlekedik, ezt viszont a csupán némileg jelzett —18— cső a —17— vályúval köti össze. A —13— tartályban az esetleg súlyos hordalékokat visszatorlasztó —19— küszöb, valamint néhány —20— szita van közbül. Az új elrendezés így működik: Az 1. ábrabeli nyugalmi helyzetben a —6—• ellensúly a —2— csuklótengelyen túli —8— tartályt, a —11— szifonnal egyetemben, mindenestül magasban tartja. Ha megnyitjuk a —18— csőnek (rajzban nem látható) szelepét vagy csapját, akkor a —17—• vályú közlekedik a —18— derítótartállyal és folyadékot bocsát be oda, amely a —19— küszöb ellenébe ütközik, keresztülhatol a —20— szitákon és a —16. 14, 15— úton a —8— tartály feneke felől pl. a 2. ábrabeli A—A vonalig felszállva, a tartályt a —11— szifon szívószintjénél alacsonyabbra kezdi feltölteni. A —8— tartályban emelkedő folyadéktöltés növeli a —6— ellensúllyal tartóztatott tömeget. A töltést úgy szabjuk meg, hogy midőn elérjük az A—A szintet, akkor az —1— himba jobbra, 3. ábrabeli helyzetébe billen, míg a vele elforduló —3— mérlegnyelv az —5— ütközővel találkozik. Ebben a helyzetben a folyadék közönségesen kiömlik a —11— szifonon át, amely ettől kezdve feszültség alatt szívó vezetékké válik. A kiömlés akkor is folyamatban marad, ha a -^-8— tartály töltése az —1— himba megbillentésére mérvadó tartalomtól eltér. Mikor a töltés eléggé csökkent, akkor a —6— ellensúly, a 4. ábrában látható módon mindenestül visszabillenti az —1— himbakart kezdőállásába. Mindazáltal a —11— szifon ezentúl is feszültség alatt szívó vezeték marad és továbbra is üríti a —8— tartályt, úgyszintén az evvel közlekedő vezetékeket és tartályokat mindaddig, amíg ezek csökkenő folyadékszintje a —11'— szifonág feltáruló beömlő nyílásánál meg nem szakítja a feszültség alatti szifonszívást. így tehát végeztül önműködően visszajutunk az 1. ábrabeli kezdő, lényegileg üres állapotba. A 12— kifolyócsőr révén pontosan befolyásolhatjuk az átömlési viszonyokat és az elrendezés adagolószakaszainak tartamát. Tetszőlegesen szabhatjuk meg az A—A szintmagasságot, tölthetjük újból a —17— vályút és/vagy a —13— segédtartályt, hogy a megszabott adagok szolgáltatása folyamatos önműködéssel ismétlődjön. Több' ilyen önműködő folyadékszolgáltató ve-2 A kl334-ért felel: a KSzgazdas zérlő berendezést sorjázhatunk egymás fölé úgy, hogy a legfelső a közvetlenül alatta levő sarjasztómedencébe juttassa a folyadékot, amely innen egymásután továbbcsurog a következőkbe. Ily módon tökéletesen önműködő és pontos adagolású sorozatot (kaszkádot) kapunk. Efféle, föld nélkül sarjasztó rekesztékbe szánt kivitelt látunk az 5. ábrában. Ilyen elrendezésben a sorozatos (kaszkádos) folyadékadagolások ' tartamát és egymásutánját oly pontosan megszabhatjuk, hogy céljainknak ideálisan megfelelő, teljesen önműködő berendezést kapunk, melynek üzemszakaszai folyamatosan ismétlődnek. Az új vezérlő elrendezés egyes alkatelemei szakértők részéről könnyen módosíthatók és rendeltetésszerűen hasznosíthatók. Szabadalmi igénypontok: 1. Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsátására, jellemezve oly kétkarú, himbaemelőveí, melynek egyik karján tápforrással közlekedésbe hozható, adagmérő és szifont hordozó tartály van, másik karját pedig valamely reakciós ellenerő oly mérvben terheli, hogy a tartályba ömlő folyadék adagsúlya a himbát a mindenkori ell enerő leküzdésével átbillenti, de addig a szifont töltő folyadéknak a szifon két nyitott végnyílása közötti szintkülönbsége kisebb annál a magasságnál, amely köztük folyadékzár alatt a szifonszívás megindításához szükséges. 2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés változata, jellemezve a himbakar mérlegnyelvével, melynek mindkét végállását ütköző határolja. 3. Az 1. igénypont szerinti elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy az egyik hímbakarral kapcsolatos mérőtartálynak rézsútos feneke van és a tartályban levő szifonág beömlővége a tartályfenéknek keskeny és kezdőállásban vízszintes része fölé tárul. 4. Az 1. vagy 3. igénypont szerinti elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy a szifon tartálybeli ága a fenéken, ill. annak mentén a kezdőállásban vízszintes fenékrész mellé helyezkedik el, a tartályon kívülre eső másik ága pedig az említett fenékrész szintjénél mélyebben végződik. 5. Az 1. vagy a 4. igénypont szerinti elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy a tartályon kívülre eső szifonág a folyadékkibocsátás menetét ill. tartamát befolyásoló kifolyócsőrben végződik. 6. Az 1. igénypont szerint elrendezés változata, jellemezve a himbaemelőnek a tartályossal átellenes karját elcsúsztathatóan és rögzíthetően terhelő ellensúllyal. 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy a himba tartályos karját akkora súly terheli, hogy az a himbát már a szifonszívás megindításához szükséges folyadékmagasságnál alacsonyabb tartálytöltésnél átbillenti úgy, hogy az erre szívófeszültséggel meginduló szifon még akkor is tovább üríti ki a töltőfolyadékot, ha az egész elrendezés közben kezdőállásába jutott is vissza. jz és Jogi Könyvkiadó Igazgatója 604537. Terv Nyomda, Budapest V„ Balassi Bálint utca 21-23.