147981. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsátására

2 147.981 kifolyócsőrben végződik. A csőr szabályozható kiömlő nyílású, vagy egészben cserélhető lehet, hogy a kiömlést ill. az adagolás tartamát befolyá­solhassuk vele. A —11— szifont úgy iktatjuk be, hogy —11'"— ívhajlata magasabb szintbe essék, mint annak a veszteglőfolyadéknak felszíne, amely a:/ 1. ábrabeli kezdőállású —8— tartályban for­dulhat elő, hogy a szifon a —8— tartály átdűlése előtt ne telhessen meg közönségesen folyadékkal, vagyis hogy a szifon ne kerülhessen előbb folya­dékzár alá. A —8— tartály feneke felől hajlékony —14— vezeték, valamint a —15 és 16— könyö­kök útján a —13— derítőtartállyal közlekedik, ezt viszont a csupán némileg jelzett —18— cső a —17— vályúval köti össze. A —13— tartályban az esetleg súlyos hordalékokat visszatorlasztó —19— küszöb, valamint néhány —20— szita van közbül. Az új elrendezés így működik: Az 1. ábrabeli nyugalmi helyzetben a —6—• ellensúly a —2— csuklótengelyen túli —8— tartályt, a —11— szi­fonnal egyetemben, mindenestül magasban tartja. Ha megnyitjuk a —18— csőnek (rajzban nem lát­ható) szelepét vagy csapját, akkor a —17—• vályú közlekedik a —18— derítótartállyal és folyadékot bocsát be oda, amely a —19— küszöb ellenébe ütközik, keresztülhatol a —20— szitákon és a —16. 14, 15— úton a —8— tartály feneke felől pl. a 2. ábrabeli A—A vonalig felszállva, a tar­tályt a —11— szifon szívószintjénél alacsonyabbra kezdi feltölteni. A —8— tartályban emelkedő folya­déktöltés növeli a —6— ellensúllyal tartóztatott tömeget. A töltést úgy szabjuk meg, hogy midőn elérjük az A—A szintet, akkor az —1— himba jobbra, 3. ábrabeli helyzetébe billen, míg a vele elforduló —3— mérlegnyelv az —5— ütközővel találkozik. Ebben a helyzetben a folyadék közön­ségesen kiömlik a —11— szifonon át, amely ettől kezdve feszültség alatt szívó vezetékké válik. A kiömlés akkor is folyamatban marad, ha a -^-8— tartály töltése az —1— himba megbillentésére mérvadó tartalomtól eltér. Mikor a töltés eléggé csökkent, akkor a —6— ellensúly, a 4. ábrában látható módon mindenestül visszabillenti az —1— himbakart kezdőállásába. Mindazáltal a —11— szifon ezentúl is feszültség alatt szívó vezeték marad és továbbra is üríti a —8— tartályt, úgy­szintén az evvel közlekedő vezetékeket és tartá­lyokat mindaddig, amíg ezek csökkenő folyadék­szintje a —11'— szifonág feltáruló beömlő nyílá­sánál meg nem szakítja a feszültség alatti szifon­szívást. így tehát végeztül önműködően visszajutunk az 1. ábrabeli kezdő, lényegileg üres állapotba. A 12— kifolyócsőr révén pontosan befolyásolhat­juk az átömlési viszonyokat és az elrendezés adagolószakaszainak tartamát. Tetszőlegesen szabhatjuk meg az A—A szint­magasságot, tölthetjük újból a —17— vályút és/vagy a —13— segédtartályt, hogy a megszabott adagok szolgáltatása folyamatos önműködéssel ismétlődjön. Több' ilyen önműködő folyadékszolgáltató ve-2 A kl334-ért felel: a KSzgazdas zérlő berendezést sorjázhatunk egymás fölé úgy, hogy a legfelső a közvetlenül alatta levő sarjasztó­medencébe juttassa a folyadékot, amely innen egymásután továbbcsurog a következőkbe. Ily mó­don tökéletesen önműködő és pontos adagolású sorozatot (kaszkádot) kapunk. Efféle, föld nélkül sarjasztó rekesztékbe szánt kivitelt látunk az 5. ábrában. Ilyen elrendezésben a sorozatos (kaszkádos) folyadékadagolások ' tartamát és egymásutánját oly pontosan megszabhatjuk, hogy céljainknak ideálisan megfelelő, teljesen önműködő berende­zést kapunk, melynek üzemszakaszai folyamatosan ismétlődnek. Az új vezérlő elrendezés egyes alkatelemei szakértők részéről könnyen módosíthatók és ren­deltetésszerűen hasznosíthatók. Szabadalmi igénypontok: 1. Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos ki­bocsátására, jellemezve oly kétkarú, himbaemelő­veí, melynek egyik karján tápforrással közleke­désbe hozható, adagmérő és szifont hordozó tar­tály van, másik karját pedig valamely reakciós ellenerő oly mérvben terheli, hogy a tartályba ömlő folyadék adagsúlya a himbát a mindenkori ell enerő leküzdésével átbillenti, de addig a szi­font töltő folyadéknak a szifon két nyitott vég­nyílása közötti szintkülönbsége kisebb annál a magasságnál, amely köztük folyadékzár alatt a szifonszívás megindításához szükséges. 2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés válto­zata, jellemezve a himbakar mérlegnyelvével, melynek mindkét végállását ütköző határolja. 3. Az 1. igénypont szerinti elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy az egyik hímbakarral kap­csolatos mérőtartálynak rézsútos feneke van és a tartályban levő szifonág beömlővége a tartály­fenéknek keskeny és kezdőállásban vízszintes része fölé tárul. 4. Az 1. vagy 3. igénypont szerinti elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy a szifon tartály­beli ága a fenéken, ill. annak mentén a kezdő­állásban vízszintes fenékrész mellé helyezkedik el, a tartályon kívülre eső másik ága pedig az em­lített fenékrész szintjénél mélyebben végződik. 5. Az 1. vagy a 4. igénypont szerinti elren­dezés változata, azzal jellemezve, hogy a tartályon kívülre eső szifonág a folyadékkibocsátás menetét ill. tartamát befolyásoló kifolyócsőrben végződik. 6. Az 1. igénypont szerint elrendezés változata, jellemezve a himbaemelőnek a tartályossal át­ellenes karját elcsúsztathatóan és rögzíthetően terhelő ellensúllyal. 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy a himba tartályos karját akkora súly terheli, hogy az a himbát már a szifonszívás megindításához szükséges folyadékmagasságnál alacsonyabb tar­tálytöltésnél átbillenti úgy, hogy az erre szívó­feszültséggel meginduló szifon még akkor is to­vább üríti ki a töltőfolyadékot, ha az egész el­rendezés közben kezdőállásába jutott is vissza. jz és Jogi Könyvkiadó Igazgatója 604537. Terv Nyomda, Budapest V„ Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom