147948. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új azetidinszármazékok előállítására

4 147.948 fellépéséig bepároljuk. Ezután az elegyet éterrel kétszeres térfogatra hígítjuk, rövid ideig tartó állás után a kivált trietilamin-hidrokloridot leszűrjük és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A kristályos nyers terméket éter, metilénklorid és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. Az ily módon kapott kristályos l-acetilamino-3,3-difenil-2,4-dioxo-azetidin olvadáspontja 174—176 C°. 9. példa: 1,0 g l-acetilamino-3,3-difenil-2,4-dioxo-azetidint (előállítása a 8. példa szerinti módon történhet) 10 ml 1 n sósavoldattal és 5 ml dioxánnal 1 óra hosszat kevítünk vízfürdőn, visszacsepegő hűtő alatt. Ezután az elegyet lehűtjük 0 C° hőmérsékletre és ezen a hőmérsékleten tömény nátronlúggal meglúgosítjuk, majd kloroformmal extraháljuk. A nátriumszulfáton szárított kloroformos kivonatot vákuumban bepároljuk. Olajszerű terméket kapunk, amely állás közben magától kikristályosodik. A kapott 1-amino~3,3-difenil-2,4-dioxo-azetidin metilénklorid és petroléter elegyéből 120—122 C° olvadáspontú tűkristályok alakjában kristályosodik. 10. példa: 14,6 g difenilmalonil-diklorid 120 ml tetrabidrofuránnal készített oldatához jéghűtés mellett, élénk keverés közben előbb 14 ml trietilamint, majd cseppenként, 1 óra alatt 140 ml tetrahidrofuránban oldott 5 - g 1-amino-piperidint adunk. Ezután az elegyet 5 óra hosszat forraljuk, majd lehűlés után a kivált trietilamin-hidrokloridot kiszűrjük. A tiszta szűredéket 70 C° hőmérsékleten, csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. A sűrűn folyó maradékot kb. 200 ml 1 : 1 arányú benzol-petroléter elegyben oldjuk, a nem oldódó részt kiszűrjük és a tiszta oldatot 400 g alumíniumoxidot tartalmazó oszlopra öntjük. Az oszlopot azután benzol-petroléter 1:1 arányú elegyével eluáljuk, majd a teljes eluátumot 70 C°-on, csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. A sűrűn folyó maradékból éterrel és petroléterrel történő frakcionált kristályosítás útján kapjuk a tiszta l-(piperidil-l')-2,4-dioxo-3,3-difenil-azetidint, amelynek olvadáspontja 80—81 C°. 11. példa: 14,65 g difenilmalonil-diklorid 250 ml metilénkloriddal készített oldatához szobahőmérsékleten, élénk keverés közben, cseppenként hozzáadunk 100 ml trietilaminben oldott 4,3 g 1-aminopirrolidint. Az elegyet éjjelen át tovább keverjük, majd az enyhén zavaros oldatot 150 ml telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal egy ízben extraháljuk, utána pedig két ízben 150—150 ml vízzel ismételjük meg az extrahálást. A metilénkloridot azután 50 C° hőmérsékleten, csökkentett nyomás alatt ledesztilláljuk. A maradékot kb. 200 ml 1 : 1 arányú benzol-petroléter elegyben oldjuk és ezt az oldatot egy 400 g alumíniumoxidot tartalmazó oszlopra öntjük. Az oszlopot azután 1 : 1 arányú benzol-petroléter oldószereleggyel eluáljuk és az eluátumot csökkentett nyomás alatt, 70 C° hőmérsékleten szárazra pároljuk be. Az ily módon kapott maradékot nagyvákuumban golyós feltéttel desztilláljuk. A 0,3 mm Hg-oszlop nyomás alatt 200—220 C°-on átdesztilláló frakcióból, éterből és petroléterből történő kristályosítás útján kapjuk a tiszta l-(pirrolidil-r)-3,3-difenil-2,4-d:oxo-azetidint, amelynek olvadáspontja 77—79 C°. A kiindulóanyagként alkalmazott 1-amino-pirrolidin a következőképpen állítható elő: 71 g pirrolidin 75 ml vízzel készített oldatát jéghűtés és élénk keverés közben a számított mennyiségű 30%-os kénsavval semlegesítjük, majd cseppenként, 170 g nátriumnitrit 220 ml vízzel készített oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegy hőmérsékletét nem engedjük 10 C fölé emelkedni. A nátriumnitritoldat hozzáadásának befejezése után az elegyet még egy óra hosszat keverjükszobahőmérsékleten, majd éterrel többször extraháljuk. A nátriumszulfáton szárított éteres kivonatot csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk be, majd a maradékot vákuumban frakcionáljuk. Az 1-nitrozo-pirrolidin 12 mm Hg-oszlop nyomás alatt 98,5—99,5 C°-on forr. 14,5 g litiumalumíniumhidrid 600 ml absz. tetrahidrofuránnal készített oldatához szobahőmérsékleten cseppenként hozzáadjuk 37,65 g 1-nitrozopirrolidin 600 ml absz. tetrahidrofuránnal készített oldatát. Az elegyet ezután éjjelen át tovább keverjük, majd jéghűtés mellett, nitrogénlégkörben 100 g náriumhidroxid 100 ml vízzel készített oldatának hozzáadása útján elbontjuk. A tetrahidrofurános oldatot dekantálással elválasztjuk, a visszamaradt ragacsos csapadékot metilénkloriddal mossuk és az egyesített szerves oldószeres kivonatokat közönséges nyomás alatt szárazra pároljuk be. A maradékot légköri nyomáson frakcionáljuk; ily módon kapjuk a tiszta 1-aminopirrolidint, amely 120—122 C°-on forr. 12. példa: 14,65 g difenilmalonil-diklorid 250 ml metilénkloriddal készített oldatához jéghűtés és élénk keverés mellett, cseppenként hozzáadunk 100 ml trietilaminban oldott 6,45 g l-til-4-amino-piperazint. Az elegyet éjjelen át szobahőmérsékleten tovább keverjük, majd előbb kétszer 75 ml telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, utána pedig kétszer 100 ml vízzel extraháljuk. A metilénkloridot azután 60 C° hőmérsékleten, csökkentett nyomás alatt ledesztilláljuk, a sűrűn folyó maradékot pedig nagyvákuumban golyós feltéttel frakcionáltan desztilláljuk. A 0,3 mm Hg-oszlop nyomás alatt 200—250 C°-on átdesztilláló frakcióból éter-petroléter elegyéből történő ismételt kristályosítás útján kapjuk a tiszta l-(l'-etil-piperazil-4')-3,3-difenil-2,4-dioxo-azetidint, amelynek olvadáspontja 93,5—96,5 C°. E termék hidrokloridjának előállítása céljából a bázis éteres oldatába gáz alakú hidrogénkloridot vezetünk, mindaddig, míg az oldat kongóvörösre savas reakciót nem mutat. A kicsapódott nyers hidrokloridot leszűrjük; etanol és éter elegyéből történő kétszeri átkristályosítás útján kapjuk a tiszta l-(l'-etil-piperazil-4')-3,3-difenil-2,4-dioxo-azetidin-hidrokloridot, amely 199.5—