147937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hártyák (filmek) és egyéb hasonoló árucikkek előállítására

2 147.937 tikus polipropiléntartalom előnyösen 85—98%, a maradék amorf és/vagy sztereoblokkpolimér le­het. (Az „izotaktikus" kifejezés sajátlagos, ezen a területen ma már általánosan használt megjelö­lés, melyet G. Natta határozott meg. 1. pl. „Jour­nal of Polymer Science", XVI. kötet. 82. szám. 1955 április, 143—154. old.) A találmány céljára különösen az 1,5 és 6 kö­zötti határviszkozitású (135 C°-on tetralinban mérve) polimerek alkalmasak, a legelőnyösebbek a 2,5 és 4 közötti határviszkozitásúak. 2. Sajtolás A polimert a szokásos, egyenesvonalú hasítékos extruderen sajtoljuk ki, a kiindulási polimer ha­tárviszkozitásától függően 200 C és 350 C kö­zötti hőmérsékleteken. A kisajtolt fólia vastag­ságának 100 mikronnál nagyobbnak kell lennie. 3. Hűtés Ezután a forró kisajtolt fóliát 90 C°-nál nem magasabb előnyösen 60 C°-nál nem magasabb hő­mérsékletre hirtelen lehűtjük. Ezt eszközölhetjük a fóliának edzőfürdőbe való mártása útján vagy úgy, hogy a fóliát köpennyel ellátott forgó dobon hűtjük le, mely köpenyben ellenőrzött hőmérsék­letű hűtőfolyadékot keringtetünk. Meg kell je­gyezni, hogy ez az eljárási lépés magában, a ki­sajtolt fólia tulajdonságai következtében még nem teszi a terméket átlátszóvá. 4. Első nyújtás Az első nyújtás foganatosítható akár hossz­irányban, akár harántirányban, de az 1 : 2-től 1 : 16-ig, előnyösen 1 :3,5 és 1 : 9-ig terjedő nyú­lási arány tartandó be. Ez az eljárási lépés előnyö­sen 50 C°-tól 170 C-ig, célszerűen 100 C° és 140 C° közötti hőmérsékleten foganatosítandó. 5. Második nyújtás A második nyújtást mindenkor az első nyújtás irányára merőleges arányban eszközöljük és en­nél az 1 : 3 és 1 : 20, előnyösen 1:5 és 1:12 nyú­lási arányok alkalmazandók. Lényeges körülmény, hogy az eljárásnak ezt a lépését 50—170 C-ig, előnyösen 100—140 C-ig terjedő hőmérséklet­határok között foganatosítsuk. Miután a filmet az ismertetett módon előállítottuk, általában cél­szerű azt, a túlnagy zsugorodás elkerülésére, ter­mikusan stabilizálni. Ennek folyamán a filmet általában 50 C és 150 C, előnyösen 80 C° és 130 C° között tartjuk. Különleges alkalmazási cé­lokra szánt filmeknél, pl. forrón zsugorítható cso­magolóhártyák előállításánál, a termikus stabili­zálás hőmérséklete kisebbre is választható és ha­táresetekben ez az egész járulékos lépés mellőz­hető. Ami a film nyújtásának sorrendjét illeti, kü­lönböző okokból előnyösebb, ha előbb a hossz­irányú nyújtást eszközöljük. Ha előbb a hosszirá­nyú nyújtógéppel dolgozunk, hengereinek hossza — és ezzel az egész gép egyéb méretei is — mi­nimálisra választhatók, miáltal a gép beruházási költségei csökkennek. Ezenfelül, ha sorrendben utolsóul eszközölnők a film hosszirányú nyújtá­sát, úgy a film harántirányban újból összehúzód­nék, minek következtében a kezdeti haránt irányú nyújtás előnyös hatásai csökkennének. A hosszirányú nyújtás különbözőképpen foga­natosítható, pl. olyan gép segélyével, melynek első meghajtott hengerrendszere kisebb sebesség­gel, második meghajtott hengerrendszere nagyobb sebességgel forog és a két hengerrendszer sebes­ségét úgy szabályozzuk, hogy azzal az 1:2 és 1 : 16 közötti nyújtási arány elérhető legyen. A harántirányú (transzverzális) nyújtás fogana­tosítható a különböző, e célra szokásos, géptípu­sokkal, pl. olyan géppel, melynek futólánca van, azon elrendezett befogószervekkel, mely szervek a pálya szélét nagyszámú helyen megfogják, mi­mellett a lánc a film középtengelyétől fokozato­san távolodik; ezáltal a film harántirányban fo­kozatos nyújtásnak van alávetve. A nyújtás ará­nyát azon két szélesség közötti arány szabja meg, mellyel a film egyfelől a gépbe való bevezetése­kor, másfelől a gépből való kilépésekor rendelke­zik. Mindkét gépet fűtéssel látjuk el (ami lehet ke­ringtetett fűtőfolyadék, ellenállási fűtés, stb.), úgy, hogy a film a nyújtóberendezésekbe megha­tározott hőmérsékleten lép be, melyet előnyösen a nyújtás egész folyamata alatt állandó értéken tartunk. Ez a hőmérséklet, mely általában a poli­mer viszkozitásának, a filmvastagságnak, a nyúj­tási aránynak és a film haladási sebességének függvénye, 50 C és 170 C között, előnyösen 100 C° és 140 C° közötti hőfokhatárok között van. Mindkét irányú nyújtást a fentebbemlített ará­nyoknak megfelelően eszközöljük, ez azonban sohasem felel meg az ív vagy fólia végleges nyú­lásának. Magától értetődik, hogy a két irány mindegyi­kében egy-egy nyújtás helyett mindkét irányban többszöri nyújtás is foganatosítható, pl. úgy, hogy a hosszirányú nyújtást több közbeiktatott haránt­irányú nyújtás beiktatásával megszakítjuk. Noha az eljárás ekkénti foganatosítása több gépet igé­nyel, a film jobb megmunkálhatóságának szem­pontjából (gépek futósebessége, filmvastagság és a film részére előre meghatározott össznyúlási körülmények), továbbá, ennek következtében, a termék kívánt mechanikai tulajdonságainak el­érése végett, mégis előnyös. A termikus stabilizálást általában olyan gépben eszközöljük, amilyent a harántirányú nyújtásra alkalmazunk azzal a különbséggel, hogy ennél a befogószervek a gépben áthaladva, egymástól nem távolodnak, hanem párhuzamosan vagy közel pár­huzamosan futnak. Ilyen módon meggátoljuk a film harántirányú zsugorodását, miközben a hossz­irányú zsugorodást az a feszültség akadályozza meg, mely alatt a filmet a stabilizáló gép előtt és után elrendezett gépek tartják. Az itt következő példák a találmány részlete­sebb ismertetésére valók anélkül, hogy maga a találmány a példákra korlátozva lenne. A példákban feltüntetett viszkozitási értékeket minden esetben tetralinban, 135 C-nál határoz­tuk meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom