147936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinpolimérekből készült áruk és polipropilénalaktestek felületének módosítására
Megjelent: 1960. december 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.936. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — MO—383. ALAPSZÁM Eljárás «-oleíinpolimérekből készült áruk és polipropilénalaktestek felületének módosítására MONTECATINI, Societa Generálé per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milánó, mint Franco Ranalli, vegyész, milanói lakos jogutódja A bejelentés napja: 1959. június 23. Olaszországi elsőbbsége: 1958. június 26. A találmány eljárás a-olefinbázisú, különösen polipropilénbázisú árucikkek és alaktestek felületének időleges vagy tartós módosítására avégből, hogy a felületek a szokásos nyomdafestékekkel vagy nyomdai- ill. sokszorosítókészülékek segélyével nyomással elláthatók legyenek, továbbá avégből, hogy a felületek a rájuk felvitt, polipropilénből vagy más anyagból való hártyákkal (fóliákkal) szemben tapadóképessé váljanak. Ismeretes, hogy azt a messzemenő elterjedést, melyet a hőképlékeny anyagokból gyártott árucikkek az utolsó években elértek, lényeges mértékben korlátozza az a tény, hogy azokon a díszítő nyomatok tartósan vagy legalábbis hosszabb ideig nem tapadnak. Ez a körülmény általában fennáll minden szintetikus gyantából készült árucikkre, különleges fizikai, nem-porózus szövetük következtében, de különösen áll az olefinpolimérekből készült iparcikkekre, melyek felülete csekély porozitásúkon túlmenően, teljesen mentes minden olyan reakcióképes csoporttól, niely különböző anyagokat vegyileg megkötni képes lenne. A találmány szerinti eljárás célja ezen súlyos hátrány kiküszöbölése és a polipropilén-árucikkek tapadóképessé tétele nyomdai és egyéb festőanyagok számára, feliratok, rajzok, és/vagy díszítő elemeknek rájuk való felvitelére. Az eljárás egy másik jellemzője az, hogy a felületmódosító eljárással különlegesen tapadóképessé teszi a polipropilén alaktestek oldalait úgy, hogy azokra akár poliolefin bázisú, akár más polimer- vagy kopolimér bázisú hártyák vagy rétegek tartósan felvihetők. Meglepő módon azt találtuk ugyanis, hogy különböző anyagok, mint például az Ar-(COO-A!k)„ vagy Alk-(COO-Alk)n általános képletű szerves észterek (mely képletekben Ar aril-, Alk pedig alkilmaradékokat jelentenek), éspedig tekintet nélkül arra, hogy oldalláncukban hordanak-e helyettesítőket , pl. halogén-, tio-, ciano- vagy aminocsoportokat vagy sem, ha azokat valamely polipropilén tárgy, hártya vagy lap felületével érintkeztél] ük és annak ellenére, hogy ezen tárgyak anyagát 120°-ig terjedő hőmérséklethatárig sem oldani, sem átitatni nem képesek, magasabb hőmérsékleten a polimerek egy vékony rétegét feloldják s ez a réteg a felületen tapadva marad, továbbá, ha az így kezelt polipropiléntárgyat olyan folyadékba mártjuk, amely az észternek, oldószere, de a polipropilént oldani nem képes, ez a vékony réteg a kezelt felületen igen finom por alakjában kicsapható. Az új eljárással tehát kifogástalanul fehér és (a polipropilénpor. lerakódása következtében) átlátszatlan felülelek állíthatók elő, amelyek eléggé tapadóképesek és porózusak úgy, hogy arra festékek alkalmazhatók, nyomtathatók, valamint hártyaképző anyagokkal permetezhetők. A szóban forgó nyomdai- vagy egyéb festőanyag a porrétegen áthatol és azon egy ideig rögzítve marad; ha ezután a felületet igen rövid ideig tartó hőkezeléssel — például gázégő segélyével — felmelegítjük, a porréteg átmenetileg újból megolvad és az olvadt rétegben a nyomat vagy a festék most már bezárva marad. Azt találtuk továbbá, hogy az előbb említett szerves vegyületek ezen itt ismertetett hatása sajátlagos és azt más szerves vegyületek, melyek a polipropilént °0° feletti hőmérsékleteken oldják, amilyenek pl. a szénhidrogének és egyes klórozott oldószerek nem idézik elő. Azok a korlátlan alkalmazási lehetőségek, melyek a találmány szerinti eljárás következtében adódnak, kitűnnek a következő meggondolásokból: a) A polipropilén-tárgyak hőkezelése csupán a felületi rétegre terjed ki, ennélfogva nem idézi elő a massza elhúzódását, feltéve, hogy a kezelési körülmények bizonyos , határait (180° feletti hőmérsékletek mellőzését) betartjuk; b) a felület feloldásához szükséges idő, 155--170 C°-ig néhány másodperc és 140 C°-on néhány, de legfeljebb 10 perc között ingadozik.
