147920. lajstromszámú szabadalom • Nagy csiszolókorong és eljárás a hozzátartozó felerősítő csavarok rögzítésére
Megjelent: 1960. december 30. SZ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ADALMI LEÍRÁS 147.920. SZÁM 67. c. OSZTÁLY — KA-656. ALAPSZÁM * \ U '* l 4>\ y Nagy csiszolókorong és eljárás a hozzátar tozó felerősítő csavarok rögzítésére Kapornai Sándor vállalatvezető (15%), Ajtai Gyula főmérnök (15%), Jakab István üzemvezető (15%), Horváth István laboratóriumvezető (40%) és Nagy Károly vegyészmérnök (15%), valamennyien Budapest A bejelentés napja: 1956 október 15. A találmány a vasipari szerszámgyártásban, nevezetesen a kovácsoltam kéziszerszám- és reszelőgyártásban, valamint vasúti kocsik rugóinak gyártásában alkalmazott csiszolókorongok körébe tartozik, melyek átmérője 1—2 rn. Ilyen ún. nagy korongokat eddig a kisebb csiszolókorongok mintájára egydarabban állítottak elő. A csiszolószemcsék kötőanyaga rendszerint MgO-cement (soreleement) volt. Az így készült nagy korongok többféle hátrányt tüntetnek fel. Így kötési idejük 3—6 hónap, ami azt jelenti, hogy a már elkészült korongokat a felhasználásuk előtt hónapokig kell tárolni. A MgO-cement a hűtővíz hatására hajlamos a felpuhulásra, ami a korong élettartamát erősen csökkenti. A kötés aránylag csekély szilárdsága miatt a korongokat csak aránylag kicsiny forgácsolósebességgel lehet járatni, miértis a csiszolóteljesítmény is kicsiny. A korong átmérőjének bizonyos mértékű lecsökkenése után a korong megmaradt része értéktelen hulladék. E hátrányok egy részének kiküszöbölésére előnyös lehetne a soreleement helyett keramikus kötőanyagot használni, amint ez kisebb korongok esetében már ismeretes. Az 1 m-nél nagyobb átmérőjű korongok előállítása keramikus kötőanyaggal azonban jelenleg leküzdhetetlen műszaki nehézségekbe ütközik. A találmány célja a fent meghatározott nagy korongok körébe tartozó olyan új típusú csiszolókorong megvalósítása, amely az ismert nagy korongok összes felsorolt hátrányaitól mentes és még további, alább ismertetett előnyökkel is rendelkezik. A találmány szerinti csiszolókorong evégből nem egy darabból, hanem több, gyűrűvé egyesíthető szegmensből, ezeket megtámasztó központi magdarabból, a szegmenseket e magdarabhoz erősítő csavarokból és a szegmenseket egymáshoz, valamint szükség esetén a magdarabhoz is csatlakoztató habarcsrétegből áll. A szegmensek száma főként a korong átmérőjétől függ. A gyakorlatban legjobban bevált korong 12 darab szegmensből áll. A szegmensek kötőanyaga valamely erre alkalmas keramikus anyag vagy műgyanta. A tartó magdarab, lehet tömör beton- vagy vasbetonkorong, melyben a forgatótengely számára furat van, vagy pedig sokszögű vagy hengeres fémszerkezet, így pl. öntött vagy hegesztett acélszerkezet. A felerősítő csavarok anyagát, méreteit és számát a jól kiszámítható centrifugális erők nagysága és az előírt biztonsági tényező szabja meg. A rajzok a találmány szerinti csiszolókorong három kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra az egyik kivitelű korong homloknézete és részbeni metszete. A 2. ábra az 1. ábrára merőleges nézet és részben metszet. A 3. ábra a második kivitelű korongnak az 1. ábrához hasonló nézete. A 4. ábra a 2. ábrához hasonló metszet és nézet. Az 5. ábra egy felerősítő csavar nagyobb léptékű nézete. A 6. ábra a harmadik kivitelű korongnak a 3. ábrához hasonló nézete. A 7. ábra a 4. ábrához hasonló metszet és nézet. Az 1. és 2. ábrát tekintve, a központi —1— betonkorong tizenkétoldalú szabályos sokszög, melynek központi —2— furata van a forgatótengely számára. Az —1— betonkorong mindegyik kerületi lapjához egy darab —3— csiszolószegmens csatlakozik, melyek száma tehát ugyancsak tizenkettő. Az egymás közt teljesen egyenlő kialakítású és méretű —3— szegmensek külső felületei együttesen szabályos körhengert alkotnak, mely a kívánt csiszolófelületet adja. Minden egyes —3— szegmenst négy darab —4— felerősítő csavar rögzít az —1— betonkoronghoz, mégpedig a beton kerületi részében ágyazott négy darab —5— köracélgyűrű és ezekre harántirányban fektetett —6— laposacélok közvetítésével, melyek egyúttal a —4— csavarokhoz tartozó anyák alátétlemezeit alkotják. A —4— csavarok előnyösen fűrészfog-menetűek (5. ábra) és a menetek emelkedése akkora, hogy a csavarmenetek tövének és a közöttük levő szegmensanyag-rész tövének szilárdsága lenyíródás ellen gyakorlatilag egyenlő legyen. Ilyen feltétel mellett a szabványos fűrészfog-menetű csavaroknál meredekebb emelkedésű csavarokhoz jutunk.
