147784. lajstromszámú szabadalom • Vérnyomásmérő

147.784 3 gozik. Mivel a jel pozitív, a rács erősen előfeszített, így a nyugalmi anódáram minimális. A —33— cső katódján megjelenő jel a sorosan kapcsolt —34— dióda anódjára jut. A —34— cső katódja a •—35— trióda rácsára és a C5 memóriakondenzátor egyik fegyverzetére van kapcsolva. A Cr, kondenzátor másik sarka földelt. Az érintkező impulzus a C5 kondenzátort a —34— diódán keresztül feltölti amplitúdójának maximumára. Az impulzus végével a —34— dióda zár, és így a C5 kondenzátoron a felgyülemlett töltés rajta marad, azaz egy impulzus után „megjegyzi" a jel amplitúdójának feszültség értékét, több impulzus után pedig a beérkezett legnagyobb impulzus amplitúdó maximumát, A C5 kondenzátor kisülési időállandója a —34— dióda nagy záróirányú ellenállása miatt igen nagy (néhány perc). A C5 kondenzátorról vezérelt —35— trióda, mint egyenáramú erősítő dolgozik és katódján a rácson levő feszültséggel arányos pozitív feszültség van. A katódkörben levő P2 feszültségosztó potenciométeren az „eddigi" jelamplitu dó-maximum tetszőleges hányada (%j-a) vehető le. Ez a feszültség kerül a következő diszkriminátor fokozatba diszkriminátor-előfeszültség gyanánt. A szűrt jel a —35— trióda katód jár ól a Ce csatolókondenzátoron keresztül kerül a —36— diszkriminátorba. A —36— diszkriminátor (az ismert Schmidt-kör) egy monostabil multivibrator. A diszkriminátor minden olyan jelnél, amelynek feszültségamplitudója a diszkriminátor-előíeszültségénéi r.Egyobb, egy állandó amplitúdójú négyszögjelet ad. A négyszögjel uniformizált, vagyis amplitúdója független a diszkriminátorba bemenő jel alakjától és amplitudój ától. A diszkriminátor négyszögjele egy nagyáramú célszerűen „cathode-follower" kapcsolású —37— végfokozatot vezérel. A végfokozat nyugalmi állapotban kis előfeszültségen van, és így a katódjába kapcsolt —38— relaist állandóan húzva tartja és csak az impulzus ideje alatt engedi el, mivel a diszkriminátor jele a végcsövet a jel idejére lezárja. Az elektronikus egység minden olyan érhangot ( jellemző érhang) jelez, melynek hangereje nem kisebb az őt megelőző érhangok hangerő maximumának egy előírt hányadánál (pl. 30%-ánál). Az első átvitt (systoles) jelre való érzékenységet a (B) erősítőfokozatban lehet beállítani, úgyhogy az egység érzékenysége azonos legyen az emberi fül átlagos érzékenységével. Az utolsó átvitt jel után „hirtelen halkulás'' ' - "'kezik be, ezért az a nyomás tekintendő dies' -tolés nyomásnak, amely mellett az utolsó " , _ jelenik a •—38— relén. Ha a diszkriminátor jele elég erős — amely esetben a végfokozat elmarad — vagy a végfokozat az itt leírt kapcsolással ellentétben nem kihagyásos jelet ad, a —38— relét nem bontókontaktussal, hanem zárókontaktussal kell kiképezni, hogy a további működés változatlan maradjon. A készülék és elektromos kapcsolásának működése a következő: Az —1— manzsetta felcsatolása után ill. már karon levő manzsettánál az első levegő betáplálásra az előző mérés adatai eltűnnek (a 19, 19a—b mutatólemezkék leesnek, az összes szelepek kezdő helyzetre állanak). A működés a manzsetta feltöltésével kezdődik, mely folyamat alatt zárva kell lenniök a levegőt kifelé eresztő —12 és 14—• szelepeknek, vagyis —12a ill. 14a— mágnestekercseiknek árammentesnek kell lenniök. Ez bekövetkezik a —4— labda első levegőbetáplálásakor, amikor a —6— visszacsapószeleppel együtt a —7— árammegszakííó is működik (nyit), a —41— relé elengedi —42— kontaktusát, mely megszakítja a —12a és 14a— szelepmágnesek áramkörét, mire azok elengednek és rugók hatására a —12— ill. 14— szelepek záródnak (5. ábra). Ugyanekkor a feltöltés alatt a levegőnyomást a manzsettába és a higany felületekre engedő —11 és 13— szelepek, valamint a nyomás-etalonként működő —16— edény higannyal feltöltése céljából a —15— szelep nyitva vannak. Ezt az elektromos működtető szerveknek a 6. ábrán szemléltetett kapcsolása idézi elő, melynél a —43— relémágnes eleresztett állapotban, —44— bontókontaktusa záró helyzetben van és így a —11a, 13a és 15a— szelepmágnesek áram alatt lévén meghúzva tartják szelepjeiket (6. ábra). A manzsetta feltöltésével együtt az —5 és 9— higanytartályokba áramló levegőnyomás hatására a —16— edény és a manóm éterek is feltöltődnek higannyal, a higanyszintek magukkal viszik a —19, 19a—b—mutatóiemezkéket is és amikor a higanyszint a felső méréshatáron (pl. 200 mm Hg-or) túljutott, a manométerek egyik ágában a felső méréshatár fölött pl. 10 mm Hg-gal elrendezett —45— kontaktust zárja, amely lezárja a feltöltési folyamatot és átállítja a működő szerveket a vérnyomásmérésnek megfelelő helyzetekbe, éspedig a feltöltő ut'ik —11 13 és 15 — szelepeit zárja, a —12 r^ 14— P~-»I v-^Le1

mit \ Ez oly módon történik 1 a —45— kontaktust, azon kei esetül zaija a —41— relémágnes (5. ábra), valamint a —43— relémágnes (6. ábra) áramkörét is. A —41— relé áramot kapva behúzza —42— kontaktusát, mely zárja a —12a és 14a— szelepmágnesek áramkörét, azok pedig nyitják a —12 és 14— szelepeket. A —43—• relé ugyancsak áramot kap, mire —43a— behúzó tekercse zárja a —46— kontaktust és oldja a —44— kontaktust, a —11a, 13a és 15a— szelepmágnesek elengednek és a hozzájuk tartozó —11, 13, 15— szelepek záródnak. A —45—. kontaktus zárása, vagyis a higanyfeltöltés befejezése előtt a manométerben elrendezett —39— kontaktus rövidrezárja a —7—• árammegszakítót, azon célból, hogy a —41— relé a —45— kontaktus elérésével biztosan meghúzzon és esetleges továbbpumpálás esetén a —7— árammegszakító hatására ne oldjon le ismét. Ezen —39— kontaktus lehet a mérési tartomány alján (pl. a 2. ábra szerint), de elhelyezhető a —45— kontaktus alatt bárhol. Ugyanígy járunk el az elektronikus erősítővel, melyet a —11, 13 és 15— szelepekhez hasonló relékapcsolással, csupán a mérési szakaszban a higany manométerek —50 és 52— kontaktushatárain belül tartunk csak bekapcsolva. Ez az intézkedés fontos abból a szempontból is, hogy az elektronikus egység felesleges munkát ne végezzen *. higany feltöltése alatt, a C5 memória-