147774. lajstromszámú szabadalom • Adagoló berendezés szilárd anyagokat őrlő - aprítógéphez, főképpen horizontális elrendezésű malomipari hengerszékhez

Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.774. SZÄM 50. b. OSZTÁLY — CO—85. ALAPSZÁM Adagoló berendezés szilárd anyagokat őrlő- aprítógéphez, főképpen horizontális elrendezésű malomipari hengerszékhez Csonka Károly mérnök és Sebők János főmolnár, Budapest A bejelentés napja: 1958. március 3. Kis szemcséjű szilárd anyagok őrlő- és aprítógépeinél már régi törekvés, hogy az őrlendő, aprítandó anyag egyenletes, folyamatos vékony fátyol formájában kerüljön az őrlőhengerek közé, mert az egyik előfeltétele a jó hatásfokú őrlésnek. A másik fontos' előfeltétel a fátyol érkezési sebessége az őrlési zónába. E célok elérésére különböző megoldások ismeretesek. Ismert a hengerszékeknél alkalmazott megoldás, ahol a tápláló garatban elhelyezett lassú forgású táphenger az őrlendő anyagot a gyorsabban forgó elosztó hengerre továbbítja s innen a ferde hajítás törvényei szerint az anyag fajsúlyától függően különböző pályán halad az őrlőrés felé. Ismeretes olyan megoldás is, ahol az elosztó hengerről lekerülő anyagot terelőlemezek segítségével irányítják az őrlőréshez. Ismeretesek olyan külföldi megoldások, ahol az anyagfátyol felgyorsítását különböző megoldásokkal igyekeztek elérni. Ugyancsak ismeretesek olyan megoldások, ahol az őrlőhengerek kerületi sebessége a 4 m/mp sebességet lényegesen meghaladja és ezáltal ezeknek a henger székeknek a terhelése látszólag nagyobb mint a 4 m/mp sebességgel dolgozó hengerszékeké. Az ismert megoldásoknak és azoknak a kísérleteknek, amelyek oda irányultak, hogy a hengerszékek teljesítményét fokozzák, számos hátránya van. Valamennyi megoldás hátránya, hogy a felgyorsítás és tömörítés nem mozgó felületek között történik. Az anyag indulási sebessége a tápláló garatból alacsony. A magas kerületi sebességgel dolgozó őrlőhengereknek kedvezőtlen az energiafelvétele, nehézségekbe ütközik a gépek rázkódásmentes üzemeltetése és kedvezőtlen a hengerek minősége szempontjából. Az ismert megoldásoknak hátrányai még a következők: Az elosztó hengerről lekerülő anyag a repítőhatás és légellenállás következtében nagyság és fajsúly szerint osztályozódik, ezáltal a fátyol szélesedik, egyenetlenné, szakadozottá válik. A terelőlemezeken puha anyagok őrlése esetén csomók képződnek és ezáltal az őrlendő anyag folyamatossága megszakad, következésképpen az anyagfátyolban kihagyások mutatkoznak és a különböző anyagoknál nagyon ingadozik a fátyol haladási sebessége. Az ismeretes megoldásoknál az őrlési zónába érkező anyag sebessége megegyezik a lassan forgó henger kerületi sebességével, vagy ennél valamivel nagyobb. A sebességi érték nem növelhető, mert 0,6 m/mp-nél nagyobb sebesség esetén az anyag túl nagy ívben kezdi meg pályáját. Attól függően, hogy milyen fajsúlyú anyag kerül őrlésre, változik a fátyol haladási pályája és ez határozza meg az elosztó henger és őrlőhenger sebességét is. Az őrlendő anyag haladási sebessége tehát nem gyorsítható fel, ennek következtében a hengerszék teljesítménye lényegesen kisebb, mintha az anyagot az őrlőhengereknél egyébként alkalmazható 2—2,5 m/mp sebességgel adagolnánk. A találmány szerinti adagoló berendezés kiküszöböli a felsorolt hátrányokat, az anyagfátyolt teljesen egyenletessé teszi, függetlenül a szemnagyságtól és megközelítően függetlenül a fajsúlytól, a fátyol vékony, kihagyásmentes, mert a sebesség az ismert eljárásoknál 3—4-szer nagyobb, miáltal nemcsak a fátyol elrendezettsége fokozódik, hanem a megőrölt anyagmennyiség is ugyanilyen arányban növekszik. A találmány szerinti adagoló berendezés lényege a következő: A táphenger az eddigi megoldásokhoz hasonlóan a tápláló garatban nyer elhelyezést, azonban a segédhenger az eddigi módozatoktól eltérően vízszintesen a táphenger mellé kerül, úgy, hogy a tömörítőrés pontosan az őrlőrés fölé kerüljön. Az egymással szembenforgó táp- és segédhenger közötti távolság a segédhenger elmozdításával változtatható. Az adagoló szerkezet 10—20 cm-re van az -őrlőrés felett. Miután a tömörítőrés pontosan az őrlőrés felett van, a táp- és segédhenger közül kikerülő anyag függőleges, ívelés nélküli irányban halad és egyenesen az őrlörésbe kerül. Ezáltal a fátyolsebesség a szemnagyságtól és fajsúlytól függetlenül emelhető 2—2,5 m/mp-re, ami egyenletes, folyamatos vékony fátyolt és az