147764. lajstromszámú szabadalom • Pénzbedobós távbeszélő berendezés
147.784 —R— rugópárt eddig nyitvatartó érme az érmekazettába jut, —R— záródásával a hívómű és mágnes rövidzárba kerül, s a beszélgetés a polaritás váltás után folytatódik. Az —M+H— kézibeszélőnek helyére tételével —Sí—, —S2— kontaktusok a berendezést lebontják a vonalról. A „B" típusú központtal való együttműködés esetén az —E3, E4— egyenirányítók is be vannak kapcsolva. A berendezés —M+H— kézibeszélőjének felemelése után ugyancsak jelentkezik a búgó tárcsázási hang. A pénz bedobásával a hívómű, a fentebb vázolt módon működésképessé válik. A felhívott fél jelentkezésekor azonban a központ rendszeréből kifolyólag, nem történik polaritás csere az —a és b— ágon, hanem csak a beszélgetés végén. A beszélgetés befejezésekor a telefonáló a kézibeszélőt visszahelyezi a villára, ezzel egy lassítóművel működtetett késleltető kapcsolót (időkapcsolót) hoz működésbe. A lassítómű működésének elején —Sí — kontaktus bontásával a készülék lekapcsolódik a vonalról. Ezáltal a központ működésének megfelelően, megjelenik a számláló impulzus és az —a és b— ágon a telep polaritását felcseréli a pénzbedobó készülék felé. A készülékkel paralel kapcsolt —E3—- egyenirányító, mely a beszélgetés tartama alatt záróirányú volt, a központ által kiadott fordított irányú áramot átereszti és ezzel a —B— bevételező mágnest működteti. A lassítómű továbbműködésável az —S3— rugócsomagban levő bontőrugó az —E3— egyenirányítót is lekapcsolja az „a" vonalról. A berendezésnek a polaritáscserét okozó vonalhibák elleni védelme „A" típusú központ esetén az —Ej, E2—, „B" típusú központ esetén —Ei, E3— ill. —E2, Ezi— egyenirányító párok alkalmazása révén van biztosítva. Ezeket a —P— poláros jelfogó segítségével mindig az -—a és b — vonala g bekötésének megfelelően fordítjuk, illetve közülük mindig azt kapcsoljuk, amelyik megfelel a helyes működésnek. Hogy állandó mellékzárat ne képezzen a poláros jelfogó, működtetésére átmeneti előbb záró, azután bontó —S3— kontaktust használunk. Ilyenformán a jelfogó a berendezéssel párhuzamosan kapcsolódik, azonban a rákapcsolódás csak átmeneti jellegű, impulzusszerű, vagyis csak felkapcsolódik és nyomban lekapcsolódik. Működtetésére vagy a pénzérmét magát lehet felhagyná'ni, vagy a kézibeszélő levételekor működő -—S,-»-— kapcsoló rugócsomagját. A rugócsomagra a kontaktust előbb záró, aztán bontó rugót téve, a poláros jelfogó egy időre a berendezéssel párhuzamosan kapcsolódik. A poláris jelfogó mintegy megvizsgálja a vonal polaritását. Amennyiben a vonal helyes bekötésű, a jelfogó nyugalmi helyzetben marad; ha viszont a polaritás bármely okból megcserélődött, a jelfogó átvált másik helyzetébe és abban megmarad. Ebben az átváltott helyzetben egy ellenkező, áteresztő irányú —E2— egyenirányító ill. „B" típusú központ esetén —E2, E4— egyenirányító kapcsolódik az —Ei— ill. —Ej—E3— egyenirányító helyére. Ezzel a berendezés működése azonossá válik a helyes vonalbekötés szerinti működéssel. A találmány szerinti berendezésnek szabadalmi védelemben részesíteni kívánt mechanikai részeit — egy kiviteli példában — a 2. ábra ismerteti: A berendezés a bedobott érmét mérlegelés útján vizsgálja meg, ill. szelektálja. Az ismert berendezéseknél ez a szelektálás általában úgy történik, hogy az érmét egy mérlegelő helyen megállítják és a megfelelő súlyú pénzdarabot egy kar továbbítja, míg a meg nem engedett súlyú pénznél ez a továbbítás elmarad és a berendezés az érmét csak a kézibeszélő visszahelyezése után továbbítja a kidobó nyílás felé. A találmány szerinti megoldásban a pénz egy vályúként kiképzett —11— karon fut végig, amely a pénz mérlegelését a vályún való átfutása közben végzi el úgy, hogy a megfelelő súlyú érme esetén az 1. ábrán látható —R— rugópárt nyitja a pénzérme a —16— irányban és ezzel a hívóművet működőképessé teszi. A mérlegelő vályú a megadott súlynál könnyebb, vagy nehezebb érme kiválogatására alkalmas. Ha a bedobott érme könynyebb egy adott határnál, a vályú nem billen le és egy felső —14— terelő nyelv a ferdén elhelyezett —11— vályú —11a— alsó végénél a rossz érmét —12— irányba kidobja, megfelelő súlyú érme a vályút alsó ütközésig lebillenti és - — 16— irányb-vn az -—R- - rugót bontó helyzetbe juttatja. A mérlegelő vályú —20— tengelye a —18— csapágyban forog és a —17— állítható súllyal a különböző érméknek megfelelően beállítható. Ha egy megadott súlynál könnyebb érmét kell kiválogatni, ezt az ütköző rész módosításával érjük el. Most a könnyebb érme átfut a mérlegcsatornán anélkül, hogy lenyomná azt, a kiválogatandó nehezebb érmék pedig lebillentik a csatornát és egy alsó ütköző segítségével eltávolítható a kidobó nyílás felé. (Ez utóbbi megoldás a 2. ábrán nincs feltüntetve.) Szü,hüäalmi igénypontok: 1. Pénzbedobós távbeszélő készülék, jellemezve a készülékkel átmenetileg paralel kapcsolódó poláros jelfogóval, mely vonalpolaritás bekötési hibáját a készülékben elhelyezett, általa átkapcsolt egyenirányítókkal korrigálja. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, jellemezve a beszéd kezdetén az érmebevételező mágnest áramáteresztő irányban söntölő egyenirányítókkal, jellemezve továbbá, a készülékkei átmeneti kontaktus révén paralel kapcsolódó, az áramáteresztés szempontjából ellentétesen kapcsolt egyenirányítók közül a beszélgetés kezdetekor mindig az áramáteresztő irányú egyenirányítót kapcsoló poláros jelfogóval. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, jellemezve a pénzérme mozgása közben mérlegelő, vályús kiképzésű mérlegkarral ellátott mérlegelő berendezéssel. 2 rajz A kiadásért felel C02992. TrTv Nyorr.ua . Budapes-Közgazdasági és Jogi .Könyvkiadó igazgatója Balassi Bálint utca 21-23.
