147760. lajstromszámú szabadalom • sztereoszkópikus kiértékelő készülék

Megjelent 1900. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMILEIRÁ 147.760. SZÁM 42. c. 5—9. OSZTÁLY — BE-658. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Sztereoszkópikus kiértékelő készülék Magyar Optikai Művek, Budapest Bezzegh László oki. erdőmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 6. A levegőből készült fényképpárok sztereoszkópikus (térbeli) kiértékelésére számos készülék ismeretes. Majdnem valamennyi megegyezik abban, hogy egyetlen térbeli koordinátarendszert megtestesítő szánrendszer felett elhelyezett légi fényképeket tartó kiértékelő kamarákat két egymásra merőleges tengely körül döntve egymáshoz és a térbeli koordinátarendszer tengelyirányaihoz képest ugyanolyan helyzetbe hozzuk, ahogyan azok a felvételek készítésekor a repülőgép imbolygásai következtében állottak. A két képen levő összetartozó pontpárokhoz tartozó — optikailag vagy mechanikailag — rekonstruált sugárpárok metszéspontjai olyan méretarányban állítják elő a terep térbeli modelljét, amilyen kisebbítés szerint a két felvételi álláspont közötti távolságot (a bázist) a műszeren beállítottuk. Erről a méretarányos térmodellről méreteket vehetünk le, vagy a térképezendő vonalakat a műszerhez kapcsolt rajzoló berendezéssel grafikusan kiértékelhetjük. Az ismeretes megoldásoknak gyakorlatilag az a hátrányuk, hogy a kiértékelés közben a szemlélőrendszer optikai elemeinek egy része mozog, ami esetleg mérési hibalehetőségeket, vagy szemlélési nehézségeket hoz magával. Az új korában jól működő vezeték a használat során kotyogóssá válhat és az ezáltal billegő optikai elem a fénysugarat nem-kívánatos módon eltérítheti. A gyakorlati tapasztalat szerint a legmegbízhatóbb rendszer az lenne, amelyiken a szemlélőrendszer optikai elemei a kiértékelés közben mozdulatlanul maradnak. A találmány szerinti sztereoszkópikus kiértékelő készüléken levő kiértékelő kamarákba helyezett légi fényképekhez tartozó sugarakat egyegy mechanikai irányrúd segítségével rekonstuáljuk (mechanikai elven működő készülék). Ellentétben a szokásos megoldásoktól, a két kiértékelő kamarához nem egy közös térkoordinátarendszert megtestesítő szánrendszer tartozik, hanem (mint az ábra .mutatja) mindkét l-es kiértékelő kamarához van egy-egy 2 térkoordinátarendszlert megtestesítő szánrendszer rendelve. Mindkét 2 térkoordinátarendszer külön-külön a 3 tengely — az esetünkben a két felvételi álláspontot megtestesítő 4 kardáncsuklókat összekötő egyenes — körül elfordítható, (un és OJW forgatások.) Az erre merőleges és ugyancsak a két felvételi álláspontot megtestesítő 4 kardáncsuklókon átmenő 5 tengelyek körül pedig az 1 képtartó kamarák dönthetők, (y i és y?, forgatások.) Ezzel a két merőleges forgatással bármilyen általános helyzet beállítható a térkoordinátarendszer és képtartó kamara között mindkét oldalon egymástól függetlenül. Ha még ezenkívül az aranyrudak a felső kardáncsuklók segítségével magukat a képeket mozgatják el, akkor az optikai szemlélőrendszer igen egyszerű és kiértékelés közben mozdulatlan marad. A két térbeli koordinátarendszert megtestesítő szánrendszer három különböző irányú csavarorsóinak a hajtásait úgy készítjük el, hogy azok a térbeli koordinátarendszer 3 dőlési tengelyével párhuzamosak legyenek. így például az ábrán a 6-os x-orsók már párhuzamosak a 3-as co-tengellyel, ezekre közvetlenül felékelhetjük a 7 haj tókerekeket. Az erre merőleges 8-as y-orsók 9-hajtótengelyeit már egy-egy kúpkerékpár közbeiktatásával úgy helyezzük el, hogy a 3-as co-tengellyel párhuzamosak legyenek. Hasonlóképpen egy-egy kúpkerékpár közbeiktatásával lesz a 10-es z-orsók 11-hajtótengelyei párhuzamosak a 3-as oj-tengellyel. Ezzel az elrendezéssel igen egyszerű mechanikai eszközökkel vihetjük be a mozdulatlan helyen csapágyazott haj tótengelyékről az állandóan mozgó orsókra a forgatásokat. Például a 6-os x-orsókra helyezett 7-lánckerekek egy bizonyos hosszúságú karok másik végén levő 12 kettős összeékelt lánckerekekkel vannak láncösszeköttetésben. A második lánckereket a mozdulatlan helyen csapágyazott 13-tengelynek például