147751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtatott áramkörű lemezek gyártásához szükséges speciális bársonyos felületű rézfólia előállítására elektrolitikus úton

Megjelent 1960. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 147.751. SZÁM 48. a. 5—6. OSZTÁLY - Hl-94. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás nyomtatott áramkörű lemezek gyártásához szükséges speciális bársonyos felületű rézfólia előállítására elektrolitikus úton Híradástechnikai Anyagok Gyára, Vác Feltaláló: Ring István vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 4. Az elektrolitikus úton az eddig ismeretes eljárással előállított rézfólia tulajdonságai ismeretesek. Ez azonban nem alkalmas a jelenleg is ismeretes ragasztóanyagok felhasználásával szigetelőanyaghoz való ragasztásra. Rézfóliának és műanyag szigetelőlapnak, az eddig ismert ragasztóanyagokkal való összeragasztásánál maximálisan 300 g/25 mm tapadási erő érhető el, a nyomtatot1

' áramköröknél minimális értékként megkövetelt 2000 g/25 mm-el szemben. A megfelelő tapadási erőt csak úgy érhetjük el, ha a rézfólia felületét bársonyossá képezzük ki és így nemcsak a felületet, hanem annak szívóhatását is megnöveljük. Ezért vált szükségessé olyan eljárás kidolgozása, illetve az elektrolit olyan összetételének a kikísérletezése és megállapítása, amelynek eredményeképpen elérjük a megkívánt 'felületű rézfóliát és azt az eddig ismeretes ragasztóanyagokkal, pl. epoxyd-gyantával is jól ragaszthatjuk a műanyag szigetelőlapra. A speciális bársonyos felületű rézfólia szigetelő műanyaghoz epoxyd-gyantával akkor ragasztható minimálisan 2000 g/25 mm tapadási erővel, ha azt az alábbiak szerint állítjuk elő: Az elektrolit készítése és összeállítása: rézszulfát 220—225 g/l kénsav 40— 45 g/l ff-nitroso-^-naphtol- 20— 40 mg/l A vegytiszta rézszulfátot fehér molinóból készült zacskóba helyezzük és úgy oldjuk fel, hogy a vizet oldás közben sűrített, szűrt levegővel állandóan keverjük. A rézszulfát feloldása után a vegytiszta a-nitroso-^-naphtolt vegytiszta kénsavban apró adagokban oldjuk fel, úgyhogy újabb mennyiséget csak az előző adag teljes feloldódása után adagolunk. A kénsavban feloldott a-nitroso-P-naphtolt vékony sugárban, állandó keverés közben a részulfát oldathoz öntjük. Az így előkészített elektrolitot 8 órán át sűrített, szűrt levegővel keverjük. Az «-nitroso 0-naphtol adagolása biztosítja az elektrolízis során a különleges bárson5r

os felületet és így a nagyobb tapadási felületet, annak szívóhatását és ragaszthatóságát, a fentiek szerint megkívánt minimális 2000 g/25 mm tapadási erővel. Ha ugyanis az a-nitroso A-naphtolt elhagyjuk, vagy nem az előírt mennyiségben és oldóanyagban adagoljuk, nem kapjuk meg a kívánt bársonyos felületet. Az anódlemezeket, melyek E Cu F 20 szabványnak megfelelő vörösréz lemezek, 0,5—1 p-ig salétromsavban pácoljuk. Pácolás után kétszer 2 p-ig tartó öblítéssel vízben lemossuk. Ezt az eljárást elektrolizálás után 24 óránként megismételjük. Az anódlemez metallográfiai adatai: Az elektrolitikus úton előállított rezet 20 mm vastag lemezzé hengereljük, majd 600 C°-on 2 órán át rekristallizációs hőkezelésnek vetjük alá és vízben lehűtjük. Az ily módon nyert rézanód apró szemcséjű és ennek következményeként biztosított az elektrolizálás során az egyenletes oldódás. Katódként a szabadalom az eddigi eljárásokkal szemben választóréteggel ellátott rézhenger helyett rozsdamentes Cr—Ni (V2A, illetve V4A) anyagból készült acélhengert alkalmaz és azt az elektrolízis idején egyenletes sebességgel forgatjuk. Az acélhengernek austenites szövetszerkezetűnek kell lennie, amit 1100—1200 C° hőmérsékletről 20 C°-ra vízben történő lehűtés útján nyer. A hengereknek 500—900 C°-on huzamosabb időn való tartása a kristályok mentén finom krómkarbid kiválást eredményez, ami nemcsak az acél szívóssági, hanem korróziós értékeit is jelentősen csökkenti, azaz üzemeltetés során a henger felülete megmaródik és fóliagyártásra használhatat-