147737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elnyújtott hatású tablettázott gyógyszerkészítmények előállítására

147.737 á amely szintén tartalmaz egy adag gyógyszerhatóanyagot, könnyen felszívódó, a gyomornedvekben oldódó vagy emészthető alapban eloszlatva; ily módon a hatóanyag egy kezdeti adagja gyorsan felszabadul a szervezetben és rövid idő alatt a hatóanyag kielégítő vérszintjét biztosítja; ezt a vérszintet azután a hatóanyagot elnyújtotían felszabaditö keverék tartja fenn tovább. A tablettát végül egy szokásos külső (4) cukorbevonat felvitelével tehetjük teljessé. Olyan esetekben, amikor a hatóanyag nagyobb adagjára van szükség, vagy amikor a hatóanyag csak lassan vagy kevéssé képes oldódni vagy felszívódni, a fent leírt kivitelű tablettával csak a hatóanyag túlságosan lassú felszabadítását érhetjük el; ilyenkor a 2. ábrán bemutatott kivitelű tabletta biztosíthatja a hatóanyag gyorsabb ütemű felszabadítását. Az elnyújtott hatású anyagkeverékből készített (5) szemcséket oldható vagy széteső anyagból készült (6) szemcsékkel sajtoljuk össze (ez utóbbiak is tartalmazhatnak egy adagot a hatóanyagból). Ha ez a tabletta érintkezésbe kerül a szervezet emésztőnedveivel, a (6) szemcsék gyorsan feloldódnak vagy szétesnek, meghagyva az elnyújtott hatású szemcséket, amelyek így nagyobb felülettel érintkeznek a környező szervezeti nedvekkel, mint tabletta alakjában, így a hatóanyagot viszonylag gyorsabban, de mégis elnyújtottan fogják felszabadítani. A 3. ábrán a tabletta készítésére felhasználható szemcsék láthatók; mindegyik szemcsének egy (9) vízben oldható magja van. Erre a magra előre meghatározott számú (8) bevonatrétegeket viszünk fel a szerves oldószerben oldott elnyújtott hatású anyagkeverékből; e rétegek felvitele szokásos kivitelű drazsírozóüstben történhet. Esetleg maguk a belső magok is tartalmazhatnak egy adagot a gyógyszer-hatóanyagból. Ezeket a szemcséket a fentebb említett módon sajtolhatjuk össze a vízben oldható vagy széteső anyag szemcséivel tablettákká. Az így elkészített tablettákat azután esetleg még a szokásos összetételű, bélben oldódó (7) bevonatréteg felvitele útján tehetjük teljessé. A tabletták, ill. az elnvúitott hatású szemcsék belső magja az alábbi anyagok valamelyikéből készülhet: a) alacsony olvadáspontú zsír, hidrogénezett olaj vagy zsír, önmagában, vagy viaszok ill. gyapjúzsír hozzáadásával; ez az anyag ill. anyagkeverék esetleg a test hőmérsékletén megolvad és ezáltal szabaddá teszi a gyógyszer-hatóanyagot; b) valamely könnyen oldódó közömbös anyag, amely azután ozmózisos hatást fejt ki a belekben és ösztönzi a bélnedvek kiválasztását, elősegítve ezzel a hatóanyag oldódását és felszívódását a vérbe; az ilyen anyagok példáiként megemlíthetők az oldható szénhidrátok, mint a laktóz, glükóz, fruktóz (levulóz), maltóz, sorbit, mamiit; ártalmatlan oldható sók, mint nátriumklorid, magnéziumszulfát, nátriumszulfát és hasonlók is jól használhatók ilyen oldható alkotórészként; c) higroszkópos, vízben oldható, felületaktív tulajdonságokat mutató szerek, amelyek szintén serkentik a bélben az emésztőnedvek áramlását; ilyen anyagok példáiként említhetők a polietilénglikolok — különösen a szilárd polietilénglikolok — és az olyanfajta felületaktív anyagok, mint a nátriumszulfoszukcinát-dioktilészter; d) valamely egyéb szilárd polietilénglikol, mint a „Carbowax 4000", vagy valamely alacsony olvadáspontú keverék, mint a szokásos végbélkúpalapanyagok. Az ilyen elegyek elkészítése oly módon történhet, hogy az alapanyagot megolvasztjuk, belekeverjük a hatóanyagot, majd a keveréket megszilárdulni hagyjuk és azután szemcsézzük. Eljárhatunk — a polietilénglikol és a szénhidrátok, mint pl. a szacharóz esetében — oly módon is, hogy mind az alapanyagot, mind a hatóanyagot porítjuk, összekeverjük őket, majd a keveréket szokásos módon szemcsézzük. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: a) 12,5 g triprolidin-hidrokloridot és 237.5 g „Carbowax 4000" polietilénglikolt (mindkét anyagot 100-as szitafinomságú por alakjában) összekeverünk egymással, majd a keveréket 20 ml 50%i-os etanol hozzáadásával szemcsézzük. 20-as finomságú szitán átszitáljuk és megszárítjuk. A kész szemcséket 0,5% magnéziurnsztearátta! hintjük be. b) 12.5 g triprolidin-hidrokloridot és 250 g kazeint (mindkét anyagot 100-as szitafinomságú por alakiában) összekeverünk egymással, majd belekeverjük egy 125 g hidrogénezett ricinusolajból és 125 g magnéziumsztearátból álló megolvasztott elegybe. Az így kapott keveréket megszilárdulni hagyjuk, majd 30-as finomságú szitán átszitáljuk. e) A fenti két szemcsézett anyagot — amelyek közül az előbbi a magot, az utóbbi a bevonatot fogja képezni — szokásos szerkezetű, száraz sajtolással dolgozó tablettáző-bevonőgéppel sajtoljuk, 50 mg magsúlyú és 102,5 mg bevonatsúlyú tablettákká. cl) A fenti módon elkészített tablettákat közönséges drazsírozöüstbe helyezzük, majd a szakmában jól ismert módon egy vagy több alapbevonatréteget viszünk fel a tablettákra. f>u1án a Vhel > legkisebb mennyiségű vízben LXOV'I tu ni --hidrokloridot oldunk fel, hogy Pfíy_C;;y t ' ,n 2,5 mg jusson (egy kis menynvis 'ggel e••, még megnöveljük, a műveletek folyamán bekövetkező veszteségek kiegyenlítésére), majd öt bevonási műveletre elegendő mennyiségű szirupot adunk hozzá. Az oldatot ezután ráöntjük a drazsírozóüstben forgatott tablettákhoz, majd az üst falához tapadó anyagot leszedjük, szirupban ismét feloldjuk és ezt is felviszszük a tablettákra. A tabletták bevonását ezután a szokásos módon fejezzük be. 2. példa: a) 125 g ciklizin-hidrokloridot, 125 g szacharózt és 12,5 g keményítőt összekeverünk egymással, majd 15 ml víz hozzáadásával szemcsézzük a keveréket, 20-as finomságú szitán átszitáljuk és megszárítjuk. b) 67,5 g fehér méhviaszt és 87,5 g magnéziumsztearátor megolvasztunk és belekeverünk előbb 150 g cikliziri-hidrokicridot, majd 135 g kazeint.