147712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos földelések készítésére rossz fajlagos vezetőképességű talaj esetén

Megjelent 19(30. október 15.

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL

SZABADALMI LEÍRÁS

147.712. SZÁM

21. c. 1—19. OSZTÁLY - OÁ—189. ALAPSZÁM

Eljárás villamos földelések készítésére rossz fajlagos vezetőképességű talaj esetén

Oswald Károly oki. villamosmérnök (57%), Kiss Gyula oki. gépészmérnök (38%), Győr és Hoffmann Zoltán tisztviselő (5%), Budapest _______

l.GOS MG'SZ,

k on vvtAR

A bejelentés napja: 1958. október 14.

■¿HL AJDO^J

Jó fajlagos vezetőképességű talaj esetén villamos földelések készítésére igen sok gazdaságos eljárás ismert. Rossz fajlagos vezetőképességű, különösen sziklás talajon azonban jó villamos földelést csak nagy költséggel, esetleg egyáltalán nem létesíthetünk. Ennek oka egyrészt, hogy a rossz fajlagos vezetőképességű talajok általában nehezen munkálhatok, másrészt a nagy fajlagos ellenállás miatt a létesített villamos földelés szétterjedési ellenállása is nagy.

A találmány szerinti eljárással gazdaságosan készíthető jó villamos földelés bármilyen rossz fajlagos vezetőképességű talaj esetén, még összefüggő kőzetben is, ugyanis az eljárás igen csekély, gépesített talajmunkát igényel és a villamos földelés közelében a talaj fajlagos ellenállását mesterségesen feljavítjuk.

A találmány szerinti eljárás lényege, hogy rossz fajlagos vezetőképességű talajban szerszámmal furatot készítünk, a furatban kamrás robbantást végzünk és így furatból kiinduló összefüggő repedés-hálózatot hozunk létre, melyet jó vezetőképességű anyaggal töltünk ki, majd a földelő elemet az így előkészített furatba helyezzük.

Az eljárást részletesen az alábbiakban ismertetjük:

A talajba 40—50 mm átmérőjű furatot fúrunk olyan mélységben, amekkorát a kereskedelemben kapható fúrószerszám hossza megenged. Laza szerekzetű talajban (pl. homok, humusz, stb.) célszerű spirál talajfúrót, vagy sűrített levegővel működtetett fúrókalapácsot nagy-üreges fúrószárral használni. A furat célszerű mélysége 4—4,5 m.

Az elkészített furat fenekére 20—30 dkg bányászatban használt robbanóanyagot (pl. paxit) eresztünk le és a szokásos biztonsági intézkedések megtétele után gyújtózsinórral, vagy villamosán, gyutacs segítségével elrobbantjuk a töltetet. Fojtást alkalmazni nem szabad. A robbanás a furat fenekén „kamrát” képez, mely alkalmas több kg robbanóanyag befogadására. Í-Ia a robbanás a furatot eltömné, az elzáródást az előző fúrási módszerrel át kell törni és a furatot meg kell tisztítani. A ke: r.;

letkezett kamrába, a talaj szilárdságától függően, 1—5 kg robbanóanyagot eresztünk le és az előbbivel azonos módon, fojtás nélkül felrobbantjuk. A furatot ismét megtisztítjuk. Ha a talaj fajlagos ellenállása különösen nagy és épület nincs a veszélyességi közelben, a furat fele mélységében is robbanthatunk 30—50 dkg robbanóanyagot. Ekkor, a robbanóanyag betöltése előtt, a furat fele mélységébe helyezzünk papírdugót. Erre helyezzük a robbanóanyagot, melyet az előbbiek szerint felrobbantunk. Az esetleges elzáródást ismét át kell törni.

Az előkészített furatot és az abból kiinduló összefüggő repedés-hálózatot jó fajlagos vezetőképességű anyaggal, célszerűen aktivált bentonittal töltjük ki. Szódázott, őrölt bentonitból és vízből 8—10%-os oldatot készítünk, majd állandó keverés közben további aktiváló anyagot, célszerűen kalciumkloridot adunk hozzá, a teljes oldat 8—10%o-nak megfelelő mennyiségben. Mivel a bentonit őrlemények közül szódázott minőséget alkalmazunk, így a szóda és a kalciumklorid aktiváló anyagok részben egymásra hatnak és ennek kövétkeztében tiszta konyhasó szabadul fel, közben csökken az oldat lúgossága. A reakcióban részt nem vevő fölös kalciumklorid igen erős nedvességszívó és nedvességtartó hatásával megakadályozza a bentonit kiszáradását. Az oldat ilyen összetétele előnyösen használja ki a bentonit ioncserélő képességét, mely kalciummal a legnagyobb mértékű. A bentonit szemcsék a víz hatására megduzzadnak és ha nyugalomban hagyjuk, a kolloid oldat összefüggő kocsonyás állapotban merevedik. Maga a bentonit is igen nedvszívó és nedvességtartó anyag és „száraz” állapotban is igen sok vizet köt le. Az aktiváló anyagokat is figyelembe véve, a bentonit oldat állandósult állapotban is részben vizes elektrolitnak, részben szilárd elektrolitnak tekinthető. Ezen elektrolit fajlagos vezetőképessége, vizsgálataink szerint, nagyságrenddel jobb mint az átlagos folyóvizek vezetőképessége. Az ismertetett összetételű oldat csak olyan sűrű, hogy megfelelő nagyságú tölcsér segítségével betölthető az előb-