147661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gumicikkek megerősítésére
2 147.681 nsgypolimér polimetiléntereftalátből álló rostos anyagokkal való megerősítésére, melyet az jellemez, hogy a rostos anyagot két lépésben két bevonattal látjuk el; az első lépésben oly anyagot használunk, amely homopolimér vagy kopolimér vinilhalogenid vagy vinilidénhalogenid vegyületeket tartalmaz, a második lépésben oly anyagot használunk, amely látex diszperziót tartalmaz, mimellett az első bevonatot a második rávitele előtt hevítjük, a második bevonatot megszárítjuk és az így kezelt rostos anyagot egyesítjük a gumival. A találmány továbbá olyan, nagypolimér polimetiléntereftálát származékból álló rostos anyaggal megerősített gumicikkekre vonatkozik, ahol a nagypolimért a gumihoz kötések kapcsolják, amelyek többek között a polimerizált vinilhalogenid, vagy vinilidénhalogenid csoportok és a megszárított látexdissperziók között jönnek létre. Ä rostos anyag és a gumi közötti kapcsolatot általában a vulkanizáláshoz hasonló módon létesítjük, vagyis a két bevonatú rostos anyagot — mely bevonatok egyike hőkezeít polimerizált vinilhalogenid vagy vinilidénhalogenid csoportokat tartalmaz, míg a másik bevonat megszárított látexdiszperzióból áll — és a gumit együttesen, kívánt esetben nyomás alatt, hevítjük. A második bevonatot előnyösen melegítéssel szárítjuk meg. A nolinierizált vinilhalo^enideket VD^'ír vinilidénhalogenid csoportokat tartalmazó halogenidek közül megemlítjük a következőket: vinilklorid és vinilidénklorid, pl. vinilklorid és vinilacetát, vinilklorid és akrilnitrii, vinilidénklorid és a.krilnitril különböző horrscpolimérjei, esek keverékei, valamint kopolimérjei; a vinilklorid, vinilacetát és maleinsavanhidrid hármas polimérjei, az előbbiek, keverékei, vagy bármely más vinil- vagy vinilidénkloridot és az etilén kötésben telítetlen vegyületet tartalmazó kopolimér vagy keverék vagy a homopolimérek és kopoiimérek keverékei. Ezeket a vegyületeket oldatban, plasztiszol vagy organoszol alakjában vagy diszperzió alakiában alkalmazhatjuk, legelőnyösebb azonban e vegyületek emulziójának használata. Általában plasztiíikálőt, mint 2-atilhexilftalátot viszünk az első bevonat anyagkeverékébe, továbbá hígítószereket, mint polivinilacetátot vagy stabilizátorokat is hozzáadhatunk. A második bevonatot, amelyet látexdiszperzió jellemez, előnyösen valamely vinilpiritíin és látexkopolimér diszperzió alakjában (mint amilyen a General Tire and Rubber Co. ^Gen-Tac" védjegyű vinilpiridin látexe) rezorcin és formaldehid vizes oldatában használhatjuk, amelynek pH-ját úgy állítjuk be, hogy a megerősítendő gumicikk kielégítő teljesítményt mutasson. Használhatunk azonban nem polivinilpiridin bázisú látexeket, amelyek gumicikkek ragasztására általában ismeretesek, mint a szokásos látexet, amelyet rezorcinban (vagy más fenolos anyagban, mint fenolban vagy pirokatechinben) és formaldehid oldatban diszpergálunk. Mint említettük, a polimerizált vinilhalogenid vagy vinilhalogenid csoportokat tartalmazó bevonás és a hőkezelés elvégzése után alkalmazzuk a második bevonatot, amelyet a látexdiszperzió jellemez, gondoskodván a rostos anyag és a gumi kellő kötéséről. Ezt a kötést számos gumicikk esetén megvalósíthatjuk, amelyek között az alábbiakat említjük: természetes gumi, ideértve a guttapercha! és balatát; keverékgumi; modifikált gumi, pl. hidroxilezett gumi; gumi és cikíizálf gumi kondenzálási származékai; a gumihoz hasonló szintetikus dién-polimérek és kopoiimérek, pl. neoprén, butadién-stirén' közti polimerek és butadíén-akrilnitril közti polimerek; poliszulfid gumi: gumiszerű izobutilén polimerek és kopoiimérek, alkilakrilát és klőralkil-viniléter gumiszerű kopolimérjei; klőrszulfonált polioleí'inek. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli módja értelmében aminocsoportot (melyeket a továbbiakban, amineknek nevezünk) tartalmazó vegyületeket adunk a keverékhez, amely polimerizált vinilhalogenid vagy vinilidénhalogenid csoportokat tartalmaz. Az aminők hozzáadása a végső kötést javítja, csökkenti az első bevonathoz szükséges hevítési időt és elősegíti, hogy a rostos anyag, amelyre az első bevonatot már rávittük, a második bevonatot kialakító vizes diszperziótól ióbban nedvesedjék Bcii h ar 1 igi :» i -^i 1 i 3r' tr \ rf-^ irháiéi inim h !>'-n ű1 -!-i+m ^ r r t 1 tn1 "" hí 1 ctt r il vv om m ^ die vidol i 1 te ("a1 ->ak b •*< i dlaic *'til ne cd gr>ro a/ amn+ 10—2" A) ' i k 'ti m m ^en i/al L Z V 1 1 -> 1 T 1 1 ^ f Ml t 1 1 f ' -C 1 l "l c £ 1 5 1° - 1 1 1 mi mei^ti 1l r ^ 1I Fidoi)^ (1 nj c In i bziij 1 + i ^"jk z aminők, amelyeket polimerizált linolsav és poliaminok, mint etiléndiamin kondenzálása útján kantunk és amelyek szobahőmérsékleten előnyösen még folyékonvak. Ily természetű anüiiokat ismertet a 2 379 413 sz. amerikai szabadalmi leírás, amelyeket a General -Mills Inc. cég rj], ..Versamid 115 és Versamid 125" védjeggyel hoz forgalomba. A találmány további foganatosítás! módja értelmében 1—?5 súly% trialiil-cianurátot adhatunk a keverékhez, amely a polimerizált vinilhalogenid, vagy vinilidénhalogenid csoportokat tartalmazza, kívánt esetben a fent említett aminők hozzáadása mellett. Ha az ilyen keveréket, miután a rostos anyagra rávittük, melegítjük, a triallilcianurát polimerizál és a kívánt erősségű kötés jöhet létre a rostos anyag és a gumi között. Ha az első bevonat triallilcianurátot tartalmaz, triallilcianurát polimerizálását bármely a vinilpolimerizáláshoz használt katalizátorral elősegíthetjük és így katalizátorokat, pl. szimmetrikus diacilperoxidokat, mint lauroilperoxidot vagy benzoilperoxidot, terpénperoxidot, mint aszkaridolt és dialkiiperoxidokat, mint di-(tert. butil)peroxidokat használhatunk. A kumén hidroperoxid előnyös katalizátornak bizonyult. A katalizátorból csak csekély mennyiségre van szükség. Általában 0,1—0,75 súly»/„ elegendő a triallilcianurát polimerizálásának használható idő alatt való elősegítésére. Ezenfelül a polimerizálási sebesség lényegesen fokozható, ha azt a katalizátort gyorsító rendszert használjuk, amelyet
