147594. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre keményedő műgyantával bevont homok előállítására
Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.594. SZÁM 31. c 6-9. OSZTÁLY — HO—592. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás hőre keményedő műgyantával bevont homok előállítására Homokelőkészítő Vállalat, Budapest Feltalálók: Szekeres János főmérnök, Hevenesi György kutatómérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. június 1. Ismeretes, hogy az öntószeti héjformák készítésiéhez mind nagyobb mértékben használják a hőre keményedő, gyantás bevonatú homokot a homokgyantapor keverék helyett. A gyantás bevonatú homok készítésének két módja van, éspedig meleg úton, ráolvaszt-ással, vagy hidegem, oldószer segítségével. A meleg eljárás isimért módja a következő: A homokot 2—300 C°-ra felmelegítik és egy kollerkeverőbe adagolják. A még forró honiokhoz állandó keverés közben hozzáadják a kívánt menynyiségű fenolgyamtát. Az e célra szolgáló fenolgyanta novolak, tehát hőre nem keimémyedő típus. A gyanta a forró homokban azonnal megolvad és néhány perces keverés után az egyes homokszemeken vékony, folyékony réteget (filmet) képez. Ekkor a gyanta mennyiségére számított 10% hexamethylentetramint adagolnak a keverékbe, hogy a gyantát hőre keményedővé tegyék. A további keverés folyamán a homok hűlni kezd: ennek hatására a gyanta 'megkeményedik éis a keverék meglehetősen szilárd rögökké áll össze, majd újra egyedi homokszemeikre esik szét. Az így kapott homok a gyantás bevonatú homok. Ennek az eljárásnak az alábbi hátrányai vannak: Ha a ikolíler ' egyes alkatrészei (kerék, tányér) alacsonyabb hőfokúak, mint a homok, akkor a gyanta ezekre ráragad és így elkeverése nehéz és nemi megfelelő. Ha a koiler alkatrészei a többegymásután következő keverés folyamán felveszik a homok hőmérsékletét, akkor a nagy hőkapacitású rendszer hűtésének lassúsága miatt a hexamethylentetraniin beadagolása után kellően magas hőmérséklet esetén a gyanta bakelizálni kezd és a keverék héj formázásira alkalmatlanná válik, vagy ha a bakelizáláshoz szükséges hőmérséklet nincsen is meg, a lehűlés bekövetkeztéig hosszú idő telik el, aimit ki kell várni, mert a melegen kivett keverék gyors lehűlés közben egyetlen tömbbé áll össze, amit a homokot burkoló gyantafilm ledörzsölése, tehát lényeges minőségi romlás nélkül felaprítani nem lehet. A gyantaport tartalmazó keverék ugyanis- magfúvásra kevésbé alkalmas és a formázás köziben- a levegőbe sok gyantapor kerül, ami az egészségre káros. A gyantának a homokfelületről való ledörzsölődése tehát éppen a gyantával való bevonás előnyeinek egy részét semmisíti meg. Fenti hátrányok miatt a gyártás is sok kellemetlenséggel jár és nem is folyamatos, mert az egyes adagok keverése közben szüneteiket kell közbeiktatni, hogy a koiler annyira lehűljön, hogy a keverák lehűlése is lehetővé váljék. Ezzel az eljárással tehát nem lehet nagyobb mennyiséget folyamatosan gyártani és az egyes keverékek sem egyenletes minőségűek. T d ahr i n mk -> eiiiiii el]ans=il eg\enletes min gi i ° "> tu n i no T leiét g'sutmi, tc ]p n ~> t i a ~>\ n v monii\i egtk g\ u i ( i i [ non /*> ni l\ek g\ intii be\i Hiihin l 1 \ ok [ mti 1 H i n is leit c\ e \ ük Eli árasunk lényege a következő: A forró hoimofcat hőszigetelő burkolattal körülvett S-lapátcs keverőben a kívánt mennyiségű novolak gyantával addig keverjük, míg a megolvadt gyanta a homokszemeket egyenletesen be nem vonja. Ez a művelet rendszerint néhány percig tart. Ezután a forró és lágy keveréket hirtelen leengedjük egy, az S-lapátos keverő alatt elhelyezett koiler keverőbe. Ez a 'koiler keverő dupla fenekű tányérral van ellátva, amelyben víz kering. Ebben a keverőben a gyantás bevonatú homok a kellő ütemben lehűl és hűlés közben a hőmérséklete egy olyan tartományon halad át, ahol a gyanta már nam ragad, de' még elég plasztikus. Ennek következtében az e tartományban alkalmazott őrlő keverés hatására az összeragadt homokszemek anélkül esnek szét egyedi homokszemcsékre, hogy közben a gyantaréteg a homokszemcsékről lepattogzanék. A hexamethylentetramin hozzáadása a