147593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagyvákuumú edények alkatrészeinek forrasztás útján való vákuumbiztos egymáshoz erősítésére

Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.593 SZÁM 21. f. 31—44.. OSZTÁLY - Hl—98. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás és berendezés nagyvákuumú edények alkatrészeinek forrasztás útján való vákuumbiztos egymáshoz erősítésére Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Dr. Koncz István mérnök, Millner József vegyészmérnök, Nagy Oszkár főműhelyvezető, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. július 28. Vákuumzáróan összeépített villamos kisütő edényeknél szerkezeti okokból elkerülhetetlen a szigetelőanyagú és fémes alkotóelemek felhasználása. A fém és a szigetelő összefő rrasztása a vákuumtechnikának mindig kényes műveletét jelentette. Az utóbbi időben a tágulási együtthatójukban összehangolt ún. beforrasztó fémek és a speciális üvegek, illetve kerámiák felhasználásával a nehézségek lényegesen csökkentek. A régebbi fém és szigetelő közötti összeköttetések általában egyszerű geometriai formák (hengerek, kúpok sfcb.) egyetlen alkotómenti összeköttetésekből állottak. Az összeforrasztási hely megfelelő kialakításával és lángvezetési technikával elkerülhető volt, hogy a melegítés okozta feszültségek más felépítési eleinek túlzott szilárdsági igénybevételét okozzák. Nagyvákuumú edényeknél elektrotechnikai szempontból szükséges több fémből és szigetelőanyagból való alkatrészek pl. koncentrikus felépítésű árambevezetők alkalmazása, amelyeknél legalább egy alkotóelem mindkét oldalán kötési igénybevételnek van kitéve és itt a fellépő háromtengelyű feszültség állapot miatt, egyenlőtlen melegedésnél, nagymértékű és az egész összeépített alkatrészt veszélyeztető, többnyire húzó feszültségek léphetnek fel. Kívánatos volna, hogy ilyen vagy hasonlóan egyenlőtlen melegítésre érzékeny alkatrészek olyan messze legyenek a következő forrasztási helytől elhelyezve, hogy veszélyes túlmelegedés ne léphessen fel. Sok esetben a műszaki követelmények miatt, pl. elektroncsövek magasabb frekvencián való használhatósága, szerkezeti vagy szigetelési előírások, ez nem mindig valósítható meg. Jelen találmány célja szűk helyre szabott és összeszorított kényes, több munkamenetből álló műveleteknél, a már elkészült szerkezeteken a veszélyes hővezetésből vagy hőhatásból előálló fe- szültségek elkerülése azáltal, hogy a melegedés csökkentésére vagy kiküszöbölésére, a forrasztási helyen kívüleső, de egyébként meleg hatására érzékeny alkatrészek megóvására mesterséges hűtést alkalmaz. A mesterséges hűtés egy megoldását vázolja az 1. ábra, amelynél —1— munkadarab, példaképpen egy koncentrikus felépítésű árambevezető, a —3— üvegburával forrasztandó össze a —2— kerületen. Az —1— árambevezetőt tartó —4— befogófej harang alakú bura és megfelelő tömítéssel vízzáróan támaszkodik az —1— munkadarab —5— pereméhez. A —4— befogófej burát a —6—.csatlakozó tengelyen keresztül hűtő folyadékkal, pl. vízzel tápláljuk, amely a cirkuláció folytán hűti az —1— munkadarab felületét. A víz be-, ill. elvezetése a vákuumtechnikai beforrasztó gépeknél alkalmazott —7— • forgóbevezetőkön át történik oly módon, hogy a hűtendő helyeken légzsák ne képződjön. Kisebb igényű feladatok megoldására, melyeknél a termikus igénybevételnek kitett alkatrészt úgy képzik ki, vagy egy olyan alkatrész csatlakozását teszik lehetővé, hogy az folyadék vagy gázsugárral közvetlenül hűthető, a 2. ábrán vázolt egyszerűbb és olcsóbb megoldást alkalmazzuk, mely szerint az —1— munkadarabot a —3— üvegburával a —2— kerületen való összeíorrasztásnál a —8— terelő peremmel fogjuk fél és a —9— szórófejeken át ráfújt hűtőközeg sugárral, ill sugarakkal hűtjük. A lecsapódott hűtőközeget a —10— vályún át vezetjük el. Fent ismertetett eljárások felhasználhatók kényes, sokszor csak egyetlen termikus készítési műveletet kibíró koncentrikus fém-üveg átmenetek, vagy nagyvákuumú alkatrészek, pl. burák összeforrasztásánál. A forrasztási művelet nyugvó vagy forgó munkafázisban történhet gázláng, nagy-