147548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolinszármazékok előállítására
2 147.548 Rí R2 I N NH—X'—N ' ^'< \N—R3 (III) R, RQ N NH—Y'—N< :N(IV) Ezekben a képletekben X' és Y' 3—7 szénatomból állnak, egyébként azonban ugyanolyan csoportokat jelentenek, mint X, ill. Y a fentebbi meghatározások szerint; Rí valamely 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxi-csoport, R2 hidrogénatom, vagy valamely 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxi-csoport, R3 hidrogéníom, metilcsoport vagy valamely 2—4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, amelynek a piperazin-gyűrűvel szomszédos szénatom kivételével mindegyik szénatomja esetleg hídroxil-csoporttal lehet helyettesítve, R4 pedig vagy ugyanaz, mint R3, vagy pedig valamely alkoxikarbonil-, alkanoil-, vagy alkoxikarbonilalkil-csoport, amelyben az alkoxi-csoport 1—4 szénatomból, az alkanoii-csoport 1—4 szénatomból és az alkil-csoport 1—3 szénatomból áll. Olyan esetekben, amikor az R4 alkoxikarbonil-csoportot jelent, ez a csoport a jelen találmány szerinti eljárás során metilceoporttá redukálódik; hasonlóképpen az alkanoii-csoport alkil-csoporttá, az alkoxikarhonilalkil-csoport pétiig' oximetilalkilesoporttá redukálódik a találmány szerinti eljárás során. Az (I) általános képletű vegyületek közül egyeseket már eddig is előállítottak, mégpedig valamely 8-lhalogén-alkilamino-kinoIin aminnal való redukciója, vagy pedig valamely S-arcinokinolin-N-halogánalkilarninnal való reagáltatása útján. A jelen találmány szerinti eljárás többféle előnyt nyúlt az; említett ismert módszerekkel szemben. Ilyen előnyök a következők: a) könnyen hozzáférhetővé teszi a találmány szerinti eljárás azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben a kinolinarnino-csoportot és az 3NIB-csoportot 4 vagy 5 szénatomot (az oldalláncokat nem számítva) tartalmazó szénlánc köti öissze egymással; azok a vegyületek, amelyek képletében az X a (CH2)4— szénhidrogénláncnak felel meg, különösen könnyen állíthatók elő olyan vegyületek redukciója útján, amelyek képletében az Y a —CO—(CÜ2)2—CO— csoportnak felel meg; az eddig ismert módszerekkel ilyen vegyületek csak rendkívül rossz termelési hányaddal állíthatók elő; b) könnyen előállíthatóvá válnak az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben a kinolilamimo-csoportot és az NB-osoportot 2—6 szénatomot tartalmazó lánc köti össze egymással; az eddig alkalmazott módszerekkel ezek a termékek is olykor csak igen gyenge hozammal voltak nyerhetők ; c) a találmány szerinti eljárással oly (I) általános képletű vegyületek is jól előállíthatók, amelyek képletében az X aszimmetrikusan elágazó láncú csoportot jelent és amelyeket egyértelműen meghatározott szerkezettel kívánunk előállítani; a korábban alkalmazott módszerek némelyike ilyen esetekben különböző szerkezetű izomérek elegyéhez vezetett. Az olyan (I) általános képletű vegyületek előállításához, amelyek képletében az X háromnál több szénatomot tartalmazó csoport, a találmány szerinti eljárás esetében szükséges közbenső termékek általában könnyebben hozzáférhetők, mint azok a vegyületek, amelyek az eddig alkalmazott módszerek esetében szerepeltek közbenső termékként. Általában véve, a jelen találmány szerinti eljárás kitűnő módszert biztosít tiszta termékek jó termelési hányadokkal történő előállítására. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módját az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 49,3 g 6-metoxi-8-(4-klórbutiramido)-kinolin és 34,2 g N-2-oxietilpiperazin 200 ml benzollal készített oldatát 24 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. Lehűlés után a benzoics oldatot dekán táljuk és háromszor 90 ml 2 n ecetsavoldattal extraháljuk. A kivonatot meglúgosítjuk és a kivált bázist benzollal kioldjuk. Az oldószer elpárologta tása után gyantaszerű maradék alakjában kapjuk, a 6-metoxi-8-f4-N'-(2-oxietil)-piperazino-l-oxobutilamino]-kinolint, amely víz abszorpciója után kristályosodik. A száraz amid 13,3 g-ját 133 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldjuk, majd ezt az oldatot 20 perc alatt hozzáadjuk 2,5 g litiumalumíniumhidrid 72 ml tetrahidr of uránnal készített, állandó keverésben tartott szuszpenziójához. Ezután a reakcióelegyet további 2 óra hosszat keverjük 40— 50 C° hőmérsékleten, majd lehűtjük és 2,5 ml víz, ezt követően 2,5 ml 15%-os vizes nátriumhidroxidoldat, végül pedig 7,5 ml víz hozzáadása útján elbontjuk. A tetrahidrofurános oldatot szűréssel elkülönítjük, majd megszárítjuk és ledesztilláljuk. A desztílláció során kis mennyiségű előpárlatként 6-metoxi-8-aminokinolin megy át, amely feltételezhetően a klórbutiramidnak a kondenzáció folyamán bekövetkezett hasadása útján képződött; ezt követően jó termelési hányaddal kapjuk a 6-metoxi-i3-[4'N'-(2-oxietil)-piperazino: butilamino]-kinolint, amely 0,5 mm Hg-oszlop nyomás alatt 248— 249 C°~on forr. A kapott bázis trihídrokloridja mélysárga színű kristályokat képez, amelyek 225 és 227 C° közötti hőmérsékleten bomlás közben olvadnak. 2. példa: 30 g hidrokloridból előállított 6-metoxi-8-aminokinolin, 29,1 g 5-brómvalerilklorid, 22 g vízmentes nátriumkarbonát és 280 ml aceton elegyét 2 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt.
