147527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilpolivinilklorid rendszerek, mint pl. tömlők, hevederek, hajtószíjak előállítására

2 147.527 amennyiben az impregnáló szuszpenzió a polivinilklorid és lágyítóján kívül hőre keményedő gyanták monomerjeit, vagy előkondenzátumait is tartalmazza. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a textilrendszert — célszerűen szövedéket — lágyítójával elpasztásított polivinilkloridot, hőre keményedő műgyanták monomerjeit, vagy előkondenzátumait, esetleg egyéb hozzátétanyagokat, mint pl. stabilizátort tartalmazó szuszpenzióval telítjük, illetve kenjük, majd a kívánt szániú telített, illetve kent textilbetétet, ágyazóréteget és polivinilklorid borítólapokat egymással egyesítjük, végül gelizáljuk. A találmány szerinti eljárásnál hőre keményedő gyanták monomerjeiként fenolokat pl. rezorcint és formaldehidet leadó vegyületet célszerűen hexametilentetramint alkalmazunk, de természetesen azonos eredménnyel alkalmazhatjuk egyéb hasonló tulajdonságú gyanták monomerjeit éppen úgy, mint előkondenzátumukat. Ahhoz, hogy a találmány szerint impregnált textilrendszer és a polivinilklorid rétegek, homogén együttdolgozó rendszert alkossanak, továbbá az alkotó rétegek lánggal szembeni ellenállásuk együtt és külön-külön is azonos legyen szükséges, hogy az impregnáló szuszpenzió legalább 70%-át polivinilklorid és lágyítója képezze. Az impregnáló szuszpenzióban alkalmazhatunk különböző hozzátétanyagokat is, amelyek vagy stabilizátorok, vagy az állékonyság növelését szolgálják, így pl. stabilizátorként használhatunk ólomsztearátot, vagy az állékonyság növelése céljából természetes, vagy szintetikus kaucsuk benzines oldatát. Ez utóbbi mennyiségét azonban úgy kell megválasztanunk, hogy a késztermék tulajdonságait ne rontsa le. Tapasztalataink szerint az impregnáló szuszpenzióra számítva legfeljebb 3% kaucsuk alkalmazása még minden tekintetben kielégítő eredményt ad. Eljárásunk esetében polivinilklorid lágyítójaként dibuitilftalátot, vagy trikrezilfoszfátot használhatunk. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a hőre keményedő műgyanta monomereket, vagy előkondenzátumát polivinilklorid lágyítójával pl. dibutilftaláttal, vagy trikrezilfoszfáttal egyenletesen elkeverünk, majd a kapott pasztát alkalmas berendezésen a kívánt finomságra homogenizáljuk. Az ily módon előállított pasztát a polivinilklorid por és lágyítójának továbbá stabilizátornak pl. ólomsztearátnak hozzáadása után a szuszpenziót egyenletes elosztásig keverjük. Amikor egyenletes eloszlású szuszpenzió képződött a szilárd komponensekből, hozzákeverjük a természetes, vagy szintetikus kaucsuk benzines oldatát. Az ily módon előállított szuszpenzióval impregnáljuk a textilrendszert, illetve a gumiiparban használatos kenőgépek segítségével egyenletes réteget kenünk rá. Ezután az előzetesen elkészített polivinilklorid fedlapokat, a kívánt számú impregnált és kent textilbetétet és ágyazó rétegeket ismert módon egymás fölé helyezve hidraulikus présben, vagy folyamatos üzemben gelizáljuk. A találmán syzerinti eljárás legnagyobb előnye, hogy lehetővé tette homogén együttdolgozó textil-polivinilklorid rendszerek előállítását, amelynél a kiváló tapadási tulajdonság párosul egyéb pl. lánggal szembeni ellenálló, illetve tüzet tovább nem terjesztő' képességgel akár a polivinilklorid borítórétegtől megfosztott textilrendszert, akár az egész rendszert vizsgáljuk. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a találmány szerint előállított rendszerek tapadási értékei lényegesen jobbak, mint a textil-gumi közismerten kiváló tapadási értékei, sőt a borítólapok és textilbetét között nem is mérhető, mivel a polivinilklorid borítólap inkább elszakad. Továbbá előnye még a találmánynak, hogy bármilyen alapanyagú, bármilyen fonal, illetve szövetszerkezetű textillbetétre teljesen azonos eredménnyel alkalmazható. Tehát egyaránt alkalmazhatók a termesze ties, vagy regenerált cellulóz alapú szálasanyagokból, vagy szintetikus műszálakból előállított textilrendszerekre, a legsűrűbb beállítású szövetekre éppen úgy, mint csupán láncpályákból álló rendszerekre. A találmány előnyét a lángellenállási vizsgálatok teljes egészében igazolják, amelyek azt mutatták, hogy mind a teljes heveder, mind a borítástól megfosztott heveder 2 perces égetés után 1 másodpercig sem égett tovább. Mindezen tulajdonságok azt bizonyítják, hogy a találmány szerint előállított textil-polivinilklorid rendszerek minőségben felülmúlnak minden eddigi hasonló terméket, amely még azzal is párosul, hogy alkalmazása nem igényel sem különös anyagot sem különös berendezést. Tehát a gumiiparban használatos berendezések felhasználásával könnyen előállítható. A találmány szerinti eljárást az alábbi példával szemléltetjük, anélkül, hogy eljárásunkat csupán a példában megadott adatokra korlátoznánk. Példa: Az impregnáló szuszpenzióra számítva 5,5 súlyrész rezorcint és 2,5 súlyrész hexametiléntetramint és 4 súlyrész dibutilftalátot festékőrlő hengerszéken egyenletes, homogén pasztává dolgozunk. Az így kapott összesen 12 súlyrész pasztát 45 súlyrész polivinilklorid porral és 32 súlyrész trikrezilfoszfáttal, továbbá 1 súlyrész stabilizátorral pl. ólomsztearáttal egyenletesen elkeverünk. Majd alkalmas berendezésen pl. Z-karú keverőgépen egyenletes eloszlású szuszpenziót képezünk és végül 1 súlyrész természetes kaucsukból, 9 súlyrész benzinből álló oldatot adunk hozzá. A textilrendszert, pl. műselyembetétes szövedéket a fent megadott módon előállított szuszpenzióval impregnáljuk, illetve kenjük, majd az előzetesen elkészített polivinilklorid borítólapokat, az impregnált, illetve kent kívánt számú betétréteget, ágyazóréteget isimert módon pl. folyamatos üzemben gelizáljuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás textil-polivinilklorid rendszerek, mint pl. tömlők, hevederek, hajtószíjak stb. előállítására, melyre jellemző, hogy a textilrendszert lágyítójával elpasztásított polivinilkloridot, hőre keményedő műgyanták monomerjeit, vagy előkon-