147527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilpolivinilklorid rendszerek, mint pl. tömlők, hevederek, hajtószíjak előállítására

*-' Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.527. SZÁM 39. a. 8—13. OSZTÁLY — RU—86. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás textil-polivinilklorid rendszerek, mint pl. tömlők, hevederek, hajtószíjak előállítására Ruggyantaárugyár, Budapest Feltalálók: Horváth László vegyészmérnök 30%, Eder Ferenc 25%, Sprung János 25%,Bartha Zoltán 10%, Hegedűs Tibor 10%, Budapesten A bejelentés napja: 1959. május 8. A textil-gumi, illetve szintetikus gumiból álló rendszereiket, mint' pl. tömlőket, erőátviteli és szállítási hevedereket stb. már több évtizede ismerik és használják. Az elmúlt időszakban ezen termékek minőségén igen sokat javítottak, azonban az egyre növekvő igények kielégítését, illetve felhasználási területük kiterjesztését a gumi gyúlékonysága, tüzet tovább terjesztő tulajdonsága és olajjal szembeni csekély ellenállóképessége stb. gátolja. A gumi említett hátrányos tulajdonságai miatt mind nagyobb tért hódítanak a textil-polivinilklorid rendszerek, amelyek amellett, hogy nem gyúlékonyak, még olajjal és kemikáliákkal szemben is igen nagy ellenállóképességgel rendelkeznek. Különösen szembetűnőek a textil-polivinilklorid rendszerek előnyei abban az esetben, ha a termék textilkomponense nagy fajlagos szilárdságú műszálakból — viszkóz műselyem, szintetikus műszálak — van képezve. Minden előnyös tulajdonság ellenére a textil-polivinilklorid rendszerek gyakorlati elterjedését erősen gátolja az a körülmény, hogy a textília és a polivinilklorid között a tapadás rendkívül rossz és emiatt, homogén, együttdolgozó rendszert igen nehéz, vagy csak éppen az előnyös tulajdonságai — nem gyúlékony, tüzet nem terjeszti tovább — rovására lehet előállítani. Különösen fennáll ez a probléma végtelen szálú fonalrendszerből képzett textilbetétek esetében, tehát éppen akkor, amikor az előnyös tulajdonságok egyébként a legjobbak lennének. E hiba kiküszöbölésére számos próbálkozást ismerünk, amelyek vagy a textilbetét, fonal, vagy szövetszerkezetének különleges kiképzésével, vagy a textil rendszer impregnáló anyagának megválasztásával kívánják biztosítani a kellő tapadást. Az előbbiek közül legismertebbek a ritkaszövésű textilbetétek, amelyek végeredményben a polivinilklorid átkötést vannak hivatva biztosítani a textilrendszeren keresztül. E megoldás sem mußzaki, sem gazdasági szempontból nem kielégítő, mivel a textil-rendszer fajlagos szilárdság csökkenése törvényszerűen bekövetkezik. Az impregnálási eljárások közül pl. a vinilpiridin-latex alkalmazása biztosítja a kívánt tapadási értéket, azonban texlürendszerre felvitt réteg és a polivinilklorid réteg eltérő tulajdonsággal rendelkeznek és az így készült rendszer pl. lánggal szembeni ellenállóképessége romlik. Az eddig megismert impregnálási eljárások, illetve impregnáló anyagok között nem ismeretes olyan, amely a textil komponens fonal, vagy szövetszerkezetétől függetlenül a kívánt tapadási érték mellett biztosítani tudta volna, hogy az impregnált, illetve kent textilbetét teljesen, azonos módon viselkedjen, mint az ágyazó, illetve borítólapokat alkotó polivinilklorid. E megállapításból az is következik, hogy az impregnáló anyag fő komponensének szükségszerűen polivinilkloi'idnak kell lennie. A cél tehát olyan döntő mértékben polivinilkloridból álló telítő, illetve impregnáló szuszpenzió alkalmazása, amelynek tapadóképességét valamilyen hozzátette] fokozni tudjuk. A találmány megoldja ezt a problémát, amelynek újdonsága az impregnáló szuszpenzió összetételének megválasztásában van. Mivel pedig az impregnáló szuszpenzió fő komponensét polivinilklorid adja, így teljes egészében érvényesülnek azok az előnyös tulajdonságok, amelyek az eddig alkalmazott tapadást fokozó impregnálások miatt ezeket a tulajdonságokat lerontották, illetve a két — komponens — textil-polivinilklorid — egymástól eltérő viselkedését okozták. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a polivinilklorid és a textilrendszer között, a fonal illetve a szövetszarkezettői függetlenül a tapadás nagymértékben megnövelhető