147499. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőfeszültség előállítására szolgáló áramkör, hálózati irányából történő szabályozás céljára, elektronikus stabilizátorokhoz
Megjelent: 1960. augusztus 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.499. SZÁM 21. a4 . 21—35. OSZTÁLY — KO—1425. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Vezérlőfeszültség előállítására szolgáló áramkör, hálózat irányából történő szabályozás céljára, elektronikus stabilizátorokhoz Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Sebestyén Béla oki. gépészmérnök, és Vajda Ferenc oki. villamosmérnök, mindkettő Budapest A bejelentés napja: 1959. augusztus 4. Elektronikus stabilizátoroknál a szabályozóelem vezérlőfeszültségét három irányból vehetjük. A vezérlést végezhetjük: 1. A kimenőfeszültség arányos feszültséggel. 2. A fogyasztó áramával arányos feszültséggel. 3. A bemenőfeszültséggel (hálózat) arányos feszültséggel. A bemenőfeszültséggel arányos feszültség segítségével a stabilizátor stabilitási tulajdonságai jelentékeny mértékben növelhetők olyan megoldások esetén is, melyeknél a működés elve a kimenőfeszültséggel való vezérlésen alapul. Ilyen járulékos vezérlőfeszültség előállítására többféle áramköri megoldás ismeretes, azonban ezek egy része nem használható általánosan, más részük nagy-obmikus osztóelemek alkalmazását igényli, melyek az időbeli feszültsógállandóságot kedvezőtlenül befolyásolják. A szokásos megoldásokból egyet az 1. ábrán mutatunk be. A hálózat irányából történő vezérlés itt az —Rí, R2 — árnyékolórácsköri osztó megfelelő beállítása útján történik. Ez a megoldás, mint látható, nem használható általánosan, pl. nem alkalmazhatjuk akkor, ha erősítőcsőnek triódát használunk. A találmány olyan áramkör, melyet az jellemez, hogy a vezérlőfeszültség előállításához váltakozó áramú forrásként a tápegység egy stabilizálatlan fűtőfeszültségét használja fel. Soros szabályozású tápegységnél* legcélszerűbb a soros csövek fűtőfeszültségét használni erre a célra. A fűtőfeszültségből a vezérlőfeszültség egyszerű egyenirányítás, szűrés és osztás után nyerhető és a főosztó áramkörébe annak alsó, vagy felső végpontján kapcsolható ibe. Tetszőleges felépítésű tápegység esetén a vezérlőfeszültséget mindig annak a csőnek fűtőfeszültségéből állítjuk elő, mely a legharmonikusabb elektromos felépítést biztosítja. A találmány szerinti áramkör alkalmazásának két példáját a —2., ill. a 3. ábra mutatja be. A 2. ábrán az áraimkör a —-V2 — soros cső fűtőtápkörében épül fel és —D— diódából, —Ci— kondenzátorból és —Rj, R2 : osztóból áll. A 3. ábrán ugyanezt az áraimkört az; erősítőcső fűtőáraimkörében találjuk. A főosztót mindkét ábrán —R3, R4— jelöli. A vezérlőfeszültség értékének helyes beállítását nemcsak az egyenfeszültségű, hanem a váltakozófeszültségű pontokon elhelyezett osztóval is végezhetjük. Az áramkör lényegét nem érinti, hogy az egyenirányítást 'milyen módon végezzük. Lehet egyoldalas egyenirányítás, vagy Graetz-kapcsolás. Az áramkör egyaránt használható soros és párhuzamos szabályzású tápegységekhez. Az áramkör előnye, hogy rugalmasan alkalmazható és az áramkör legmegfelelőbb helyén kapható fűtőfeszültség körében épülhet fel. A fűtőfeszültség általános esetben független a tápegység többi áramköreitől és így a szabályzás a tápegység terhelési állapotától független. Az áratmkör adottságai közé tartozik, hogy kisméretű, kisfeszültségű, kis terhelhetőségű elemekkel oldható meg. Szabadalmi igénypontok: 1. Vezérlőfeszültség előállítására szolgáló áramkör hálózat irányából történő szabályzás céljára, elektronikus stabilizátorokhoz, azzal jellemezve, hogy a vezérlőfeszültséget a tápegység egy fűtőfeszültségéből egyenirányító (D), szűrőkondenzátor (C) és feszültségosztó (Rj, R2 ) állítja elő, s ez a lánc kiimenőfeszültségváltozásait érzékelő főosztóval (R3, R4) van sorba kapcsolva. 2. Az 1. igénypont szerinti áramkör kiviteli
