147436. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szalmás termények, főleg gabona cséplésére

0 Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.436. SZÁM 45. e. 2—11. OSZTÁLY — ZA—154. ALAPSZÁM Berendezés szalmás termények, főleg gabona cséplésre Feltaláló: Zaymus Illés gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. január 18. Az eddigi cséplőgépek lényegében hármas feladatot végeznek. Ezek: a magvak ikidörzsölése a kalászból, a kidörzsölt szemek különválasztása és végül a kiválasztott szemek megtisztítása. Ezeket a műveleteket a cséplőgép külön-külön végzi, nagyterjedelmű és nagysúlyú gépszerkezetek által. Ez pedig igen hátrányos különösen a mobil aratócséplőgépeknél, melyek jó működésének egyik előfeltétele a könnyű mozgékonyság. A gyakorlati fejlődés iránya tehát előnyösen a felsorolt egyes műveletek összevonása felé mutat, hogy a gép minél kisebb terjedelmű és súlyú legyen. Ezen gondolatmenet szerint a két első műveletnek a dörzsölésnek és a szemkiválaszitásnak az egyesítése kínálkozik megoldandó feladatul. A cséplődob és dobkosár elmondott célú elrendezése már megállapított egyes szerkezeti megoldásokat, melyek időközben isimertekké váltak. Ilyen a dörzsölést végző dobkosárlécek csoportos elrendezése, illetve a kosár bemeneti részére való sűrítése, a kosár másik részében pedig a ritkább elosztású egyes lécek alkalmazása (ütközőlécek). A dobon ugyanakkor a verőilécek szélesebb kivitele, végül a cséplődob egész kerületének kihasználása, hogy ezzel is elősegíthessük a kosáron keresztül való átesését minden mag részére. Mindez azonban még mindig nem biztosítja a vázolt nagyjelentőségű célkitűzés sikerét, hogy a klasszikus cséplőgép nagy kiterjedésű szalma- és törekrázóját az elmondott eszközökkel sikerül pótolni. Az ezen irányban tervezett újabb eszközök adják a jelen bejelentés anyagát. Az újabb elgondolásra alapul szolgál, hogy a kosár kimeneti részén a ritkán, eloszlatott egyes lécek nagyobb térközeiben a dörzsölés alatt keletkező szalmatönmelék és magvak keverékének fellazulási lehetősége még fokozottabban érvényesüljön, vagyis hatásosan fellazuljon és eközben a szemek a röperőnek engedve, a kosár rostélyzatán kiessenek. Most ezt a fellazulást még tovább' fokozhatjuk azzal, hogy az ütközőlécek és a cséplődob közötti hézagot a kimeneti irányban egyre növeljük. Az így egyre nagyobbodó kosárhézag mellett lehetővé válik, hogy az anyag a dob súrlódó hatása alól mindjobban kikerüljön, a léceknek ütközve lazuljon és keveredjék és a nehezebb fajsúlyú termény ezalatt különváljék. Az említett előzmény során .már az is ismeretessé vált, hogy a gabonaszemeknek a kosáron való teljes szenna tej tése végett lehetséges a dobkosarat a dob körüli tér teljes kihasználásával továbbvezetni. A jelen találmány viszont az így meghosszabbított kosár által összeszűkült, ill. feljebb tolódott kidobótér hátrányát szünteti meg olyképpen, hogy a kiáramló' szalmaanyag akadálytalan elvezetését erős légáramlatot fejlesztő szerkezet alkalmazásával segíti elő. Ennek az erős légáramnak a dobtól távolodóén, sugárirányban kell hatnia, hogy az eltávolítandó szalmát a dob vissza ne sodorhassa. Az így ható légáramot külön elhelyezett szélfejlesztő szolgáltatja, magfelelően kiképzett légvezeték alkalmazásával, de maga a cséplődob, ill. annak belső tere használható fel a szükséges szerkezeti részek elhelyezésére és a dob nagy sebességgel való forgása a légáram fejlesztésére. Ez az összevont elrendezés, vagyis a cséplődobnak és forgási energiájának ilyetén kihasználása a találmányi gondolat eredetiségét jelzi, aminek további növelését jelenti, hogy ha ily módon megfelelő erélyes íúvóhatást érhetünk el, ezzel a szalmát rendeltetési helyére is szállíthatjuk. A szalma pneumatikus szállítása nem új, de a cséplődob önfejlesztő fúvóhatásának erre a célra való felhasználása igen és a gondolat ebben nyeri második eredeti jellegét. Az emberi munka gépesítésének célja megérdemli, hogy a dob által fejleszthető légáramot a közvetlen szállítás céljára még külön légfúvó szerkezet alkalmazásával is felerősítsük. A dob által létesítendő légáram érdekében úgy járunk el, hogy a dob két végén szé'lképző ventillátorokat helyezünk el, melyek lapátkiképzése olyan, hogy a levegőt kívülről a dob közepe felé hajtják, majd ezt a levegőt célszerűen kiképzett légcsatornák sugárirányában, kifelé irányítjuk, mint azt példaképpen a 4. ábra szemlélteti. Gondoskodni kell még arról is, hogy a légáram a dobnak, ül. felületének csak arra a részére korlátozódjék, ahol a szalma kivezetése történik. Ennék a megvalósítása pl. úgy történhetik, hogy a dob két végét kívülről szorosan két lemeztár-