147391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvizek, különösen szénfeldolgozó berendezések gázvizének feldolgozására

Megjelent: 1960. augusztus 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.391. SZÁM 12. r. OSZTÁLY — KO-1393. ALAPSZÁM Eljárás szennyvizek, különösen szénfeldolgozó berendezések gázvizeinek feldolgozására VEB Kombinat „OTTO GROTEWOHL" Böhlen NDK Feltaláló: dr. Grunewald Hans, Markkleeberg-Ost, Lipcse mellett A bejelentés napja: 1959. május 4. A találmány tárgya eljárás szennyvizek, külö­nösen szénfeldolgozó berendezéseik gázvizeinek fel­dolgozása, azok bepárlása útján. Ismeretesek eljárások szennyvizek tisztítására és feldolgozására, amelyek kémiai, fiziko-kémiai és biológiai természetűek. így például a szennyvize­ket a lebegő anyagoktól centrifugálás és szűrés, az oldott anyagoktól adszorbció, csapadékképző reak­ciók, oxidáció vagy oldószerekkel történő kimosás útján szabadítják meg. Megkísérelték a hulladék­vizeket „elégetni", vagy azokat vegyszerek hozzá­adásával vagy azok nélkül bepárolni. Mindezek az eljárások bizonyos hiányosságokkal járnak: így például a szennyvizek elégetésénél és bepárlásá­nál a vízben levő értékes illó anyagok veszendőbe mennek, a folyókba és a légkörbe jutva szennye­zik azokat. A szennyvízben levő fenolok ás zsír­savak közömbösítésére elegendő mennyiségű maró alkáliét adva hozzá, ezen anyagok főtömege alkáli­sók formájában a desztillációs maradékban marad ugyan,, egy bizonyos részük azonban a párlattal átmegy és a kondenzátumot szennyezi. Ezért eze­ket az illó anyagokat a párlatból lúgosán reagáló anyagokkal mossák ki. A szénlepárlási vizek bepárlásánál a fenoloknak és zsírsavaknak maró alkáliákkal tehát nátron­vagy kálilúggal való megkötéséről 'kiderült, hogy a szükséges nagymennyiségű maró alkáliák arány­lagos drágasága miatt nem gazdaságos. Amennyi­ben kalciumoxidot ill. ^hidroxidot vagy magnezi­umoxidot ill. hidroxidot alkalmaznak, úgy külö­nösen magas zsírsavtartalmú szennyvizeknél a kal­cium- ill. magnéziumsók könnyen rásülnek a fű­tőcsövekre és ezáltal az elpárologtatás teljesítmé­nyét rontják. Azonkívül alkáli- vagy földalkáli­oxidok ill. hidroxidok hozzáadásával többlépcsős bepárlóberandezések utolsó lépcsőiben a párlat sa­vas reakciójúvá válhat, ami a gőztér és a beren­dezésnek a kondenzátummal érintkezésbe kerülő részein korróziót okoz. Azt találtuk, hogy a felsorolt hátrányok nean lépnek fel, ha nátron- vagy kálilúg, vagy földal­kálihidroxidok helyett a szennyvízhez a bepárlás­nál ammóniákat adunk. Az ammóniákat a bepár­lásnál keletkező kondenzátuimíból ki lehet hajtani és részben vissza lehet vezetni az; egyes bepárló­lépcsőkbe. A bepárlóban a visszavezetett ammóniák visszaszólítja a magasabb fenolok és zsírsavak amtmóniunisóinak disszociációját, ennek következ­tében a magasabb fenolok és zsírsavak ammónium-Eóinak főtömege a bepárlási 'maradékban marad. Mivel a párlatok 'minden bepárlási lépcsőben elég ammóniákat tartalmaznak, korrózió veszélye nem áll fenn. Ismeretes ugyan, hogy a fenolok kipárolásánál a sziénlepárlási vízből köríolyamatú lepárlásnál a párak körfolyamatában egy bizonyos ammóni­áktaríahiiat tartanak fenn, hogy így lényegében csak a fenolokat párolják ki. Az sem új, hogy a fenolok fcihajtésánál fölös mennyiségű ammóniák­kal 'és nyomás' alatt dolgoznak, ami által a más természetű savas szerves vegyületek hidrolízisét előnyös módon visszaszorítják. Ezzel szemben várakozás ellenére azt találtuk, hogy a zsírsavak és magasabb fenolok ammónium­sóinak hidrolízisét akkor is sikerül visszaszorítani, ha a szénlepárlási vizek lepárlását lépcsőzetesen vákuumban végezzük. Ennél a lepárlásnál a zsírsa­vas ammóniumEók és magasabb fenolok koncent­rációja nem marad állandó, amint az a körfolyar­matú lepárlásnál történik, hanem a víz közel tel­jes elpárologtatásával az ammóniümsók majd­nem húszszoros koncentrálása következik be. En­nek ellenére a párlatban nemkívánatos zsírsava­kat és magasabb fenolokat sikerül a koncentrá­tu-mban visszatartani, ahonnan később kinyerhe­tők. Azt, találtuk továbbá, hogy olyan vizeknél, ame­lyek nagyon nagy mennyiségű zsírsavat és csak kevés amimóniákot tartalmaznak, kalcium- ill. magneziumoxid, ill. -hidroxid és ammóniáik keve­rékének hozzáadása váratlanul kedvező eredmény­hez vezet. Emellett a hozzáadott kalcium- ill. magneziumoxid mennyiségét a zsírsavak megkö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom